Délután temették el Tóth Bendegúzt, azt a 22 éves birkózót, akinek egy hete edzés közben állt le a szíve. Korábban elkapta a koronavírust, ami miatt karanténban volt, ezután viszont azonnal edzeni kezdett, de a szíve nem bírta. A sportoló édesapja beszélt a Tényeknek fájdalmáról. Tények teljes adás, 2022. július 8., péntek TRAGÉDIA - Fának csapódott, kirepült az autóból, szörnyethalt egy 18 éves fiú Baracsnál, úgy tudjuk, nem volt bekötve, esélye sem volt, hogy túlélje a megrázó balesetet. – ÉRTHETETLEN - Kegyetlenül kivégezte szállásadóját egy házaspár, halálra verték, fel is gyújtották, a bíróság most enyhített a büntetésükön, csak néhány évre kell börtönbe menniük. Kispest.hu - Eltemették a díszpolgárt. – VÉRFAGYASZTÓ - Beszéde közben lelőtték Japán volt miniszterelnökét, Abe Sinzót egy házilag készített puskával ölték meg, gyilkosa hátulról adta le a végzetes lövést, beismerte tettét. Tízezrek "apukájaként" emlegetik Kaáli Nagy Géza szülész-nőgyógyász professzor neve összefonódott a lombikbébi programmal itthon és külföldön egyaránt.
De maradandó nyomot, örök zenét, örök jelen időt hagy ránk" – búcsúzott. A 90 éves Kurtás György zeneszerző, zongoraművész személyes hangú beszédben búcsúzott egykori tanítványától és barátjától. Hangsúlyozta: Kocsis Zoltán ajándéka, hogy Bartók Béla művei elkezdtek közkinccsé válni és minden fellelhető zongorafelvételének közzétételével bebizonyította, hogy Bartók Béla korának egyik legnagyobb zongoraművésze is volt. "Olyan zenék, amelyek mellett vállat vonva mentünk el régebben, a te kezedben gyémánttá váltak" – emelte ki, hozzátéve, hogy számtalan kompozíció mintaértékű előadását köszönheti a művésznek. Hirdetés Elbúcsúztatták Kocsis Zoltán zongoraművészt szombaton a Zeneakadémián, ahol délelőtt tisztelői róhatták le kegyeletüket a ravatalnál egy szál fehér virággal, 13 órától pedig a meghívottak előtt hangzottak el a beszédek. A zárt körű búcsúztatást a Zeneakadémia előtt kivetítőn, valamint a Duna televízióban élőben is követhették az érdeklődők. Beszédet mondott Áder János köztársasági elnök, Kurtág György zeneszerző, Vigh Andrea, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora, Mocsári Károly zongoraművész, Perényi Miklós csellóművész, valamint Kovács Géza, a Nemzeti Filharmonikusok főigazgatója.
Kocsis Zoltán a sárga drapéria előtt Forrás: Marjai Judit Felvette a pálcát, rám nézett, csináltam egy unalmas képet. Látta, hogy csalódott vagyok, és megkérdezte, hogy mit tegyünk, erre azt mondtam, hogy "csináljon úgy, mintha vezényelne". 2016. november 7. | Olvasási idő kb. 2 perc Este volt, vasárnap este. Az őszi szünet utolsó napja. És az országot elöntötte a szomorúság. Hatvannégy éves korában elhunyt Kocsis Zoltán, kétszeres Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas karmester, zongoraművész és zeneszerző. A következő szöveg Simó György kommunikációs szakember, üzletember Facebook-oldalán jelent meg. Az ő engedélyével mutatjuk meg nektek is. Mert ezt olvasni kell. És közben emlékezni... - Úgy ismertem, mint mindenki. Tévéből, rádióból, újságból, és csak nagyon picit a hangversenyteremből. Ő volt a csodagyerek. Az egyik csodagyerek, a legnagyobb szájú, a legmakacsabbnak tűnő. Olyan, mint azok, akik a Valahol Európában című filmben könyörögnek, hogy "akasszuk fel". Zongora- és média-ikertestvére, Ránki hozzá képest szelíd úri fiúnak tűnt.
Leírás Magányügy Sándor Anikó A nő szótlanul feküdt a kórház vaságyán, napok óta nem beszélt. – Diplomatafeleség volt, Elenának hívják. Rémes állapotban hozták be – súgta meg a nővér. – Azelőtt bőségben élt, partikra járt, és tessék, ez lett belőle – sóhajtott. – Senki nem tudhatja, mi vár rá… Pár nappal később a számítógépem előtt ültem, amikor váratlanul Elena arca jelent meg a monitoromon. Sándor Anikó - Magányügy | 9789634752103. Elállt a lélegzetem. Egy profilkép volt, fényes szőrmebundában mosolygott rajta. Fényűző partikon készült mosolyalbum, újabb és újabb, múzeumokban és születésnapi torta mögül lőtt szelfik, külföldi utazások során elkapott pillanatfelvételek. Egy teljesen másféle világ vette körül, mint amilyenben én találkoztam vele. Lénának nevezte magát, és nem látszott semmivel fiatalabbnak, mint amilyen pár napja volt, a hajléktalankórházban. Mi ez az egész? Valami Hamupipőke-sztoriba csöppentem, és a hősöm időnként elszökik a bálba, bolondot csinálva mindenkiből? Átveri a világot, és titokban nagyestélyis fotókat posztolgat magáról a Facebookon?
Nagyon szeretem azt az érzést, mikor egy könyvnek már a borítója és a címe képes arra, hogy felkeltse a figyelmemet. Ennél a könyvnél ez a két dolog egyből adott volt, ugyanis csodálatos a borítója, a címe pedig egyből szemet szúr, ugyanis egy érdekes szójáték az egész. Sándor anikó magánügy könyv projekt. Én bevallom első ránézésre el is olvastam a könyv címét, ugyanis MAGÁNYÜGY helyett én MAGÁNÜGY-et olvastam, és mire a könyv végére értem, már azt is megértettem miért magánügy a magányügy. Amúgy ez volt az első ismerkedésem a könyv szerzőjével, ugyanis eddig még soha semmit nem olvastam tőle, ez a könyve azonban elnyerte tetszésemet. Rejtélyesen és titokzatosan indul be a regény története, egy nő meséli el Elena és Léna történetét, akiknek élete szorosan összekapcsolódik. Számomra az nem derült ki, hogy ki is ez a nő, aki mint egy narrátor, kívülállóként meséli el ezt a történetet, de mivel ő csak mellékszereplője ennek az egész történetnek, ezért ez annyira nem is volt fontos a regény cselekménye szempontjából. A hangsúly a két nő életén van, akiket a sors szorosan egymáshoz kötött, az élet azonban szétválasztotta őket.
FÜLSZÖVEG: A nő szótlanul feküdt a kórház vaságyán, napok óta nem beszélt. - Diplomatafeleség volt, Elenának hívják. Rémes állapotban hozták be - súgta meg a nővér. - Azelőtt bőségben élt, partikra járt, és tessék, ez lett belőle - sóhajtott. - Senki nem tudhatja, mi vár rá... Pár nappal később a számítógépem előtt ültem, amikor váratlanul Elena arca jelent meg a monitoromon. Sándor anikó magánügy kony 2012. Elállt a lélegzetem. Egy profilkép volt, fényes szőrmebundában mosolygott rajta. Fényűző partikon készült mosolyalbum, újabb és újabb, múzeumokban és születésnapi torta mögül lőtt szelfik, külföldi utazások során elkapott pillanatfelvételek. Egy teljesen másféle világ vette körül, mint amilyenben én találkoztam vele. Lénának nevezte magát, és nem látszott semmivel fiatalabbnak, mint amilyen pár napja volt, a hajléktalankórházban. Mi ez az egész? Valami Hamupipőke-sztoriba csöppentem, és a hősöm időnként elszökik a bálba, bolondot csinálva mindenkiből? Átveri a világot, és titokban nagyestélyis fotókat posztolgat magáról a Facebookon?