Játékok, kiságy, kisszekrény, és persze nem hiányozhatnak a babaruhák sem. Mielőtt felvásárolnánk a fél város babaruha készletét, álljunk meg egy pillanatra, és szedjük össze, hogy mi az, ami alapján a legjobb ruhácskákat választhatjuk ki a baba számára, hiszen Ő az, aki igazán számít. Rengeteg cukibbnál cukibb, divatos és imádnivaló babaruha kínálja magát a polcokon, erről a gyártók gondoskodtak. De természetesen ne az alapján vásároljunk, hogy melyiken aranyosabb a figura, vagy melyiknek a színe megy a babaszoba tapétájához. A babaruhák esetében az alapanyag kérdése kulcsfontosságú. A kicsik bőre szuper érzékeny, így csak olyan rugdalózó, body, vagy babaruha jöhet szóba, ami természetes és puha anyagból készült. A 100% pamut például ideális választás. Amellett, hogy a babaruha kellemes és nem irritáló anyagú, az is fontos, hogy mi van, vagy inkább mi nincs rajta. A kezdeti időszakban még hanyagoljuk a mindenféle díszítésekkel kivarrt ruhácskákat. Nem kell a fodor, a cipzár, ráér még a hímzés, a kis csokornyakkendő, vagy a gombolás.
Ezek egyrészt nyomhatják, dörzsölhetik a kicsit, másrészt magát az öltöztetést is megbonyolítják. Az egyszerű feliratok, ha olyan technikával készültek, ami nem zavarja a baba bőrét, jöhetnek.
Schabowskit rövidesen kizárták a pártból, de ez már nem változtatott sem az NDK, sem a fal sorsán. Egyre több határátkelőt nyitottak a falon, és egyre inkább eltűrték az engedély nélküli határátlépést, míg végül 1990. Index - Nagykép - A kettészakadt Berlin végnapjai. július 1-től a határellenőrzés hivatalosan is megszűnt. Kelet- és nyugatnémet határőr virágot cserélnek (talán felesleges is megjegyeznünk: a bal oldalon álló úriember érkezett keletről) Forrás: Picture-Alliance/AFP/Sven Simon A fal váratlan "leomlását" – ahogy emlegetni szokás, noha fizikai megsemmisülésére csak jóval később és fokozatosan került sor – akkor érthetjük meg igazán, ha párhuzamba állítjuk éppilyen váratlan felépítésével 1961. augusztus 13-ának éjszakáján. Az építés közvetlen előzménye ugyanaz volt, mint a leomlásé: a keletnémet állampolgárok, elsősorban a képzett szakemberek – például csak augusztus 12-én, a lezárás előtti napon 3190 személy – tömeges menekülése Nyugat-Berlinbe. A keletnémet vezetés már régóta szerette volna ennek a határok lezárásával útját állni, de Hruscsov szovjet pártfőtitkár hosszan nem egyezett bele.
2014. november 13. 11:18 MTI A három lengyel történész által írt 1989 - A kommunista diktatúra végnapjai Közép- és Kelet-Európában című könyv magyar kiadásának bemutatója, és az ehhez kapcsolódó pódiumbeszélgetés szerepelt a budapesti Lengyel Nagykövetség és a Lengyel Intézet Történelemórák a szabadságról című programsorozata legújabb, szerda esti műsorán. A rendszerváltás 25. évfordulójához kötődő sorozat "különkiadása" a Lengyel és a Német Nagykövetség, a Lengyel Intézet és a kötetet magyarul megjelentető Rézbong Kiadó közös szervezésében valósult meg rendkívüli érdeklődés mellett. A berlini fal leomlása testközelből. Jelen volt Roman Kowalski lengyel, Lieselore Cyrus német és Ilan Mor izraeli nagykövet, Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, Aleksander Gubrynowicz, a könyv társszerzője - Adam Burakowski és Pawel Ukielski mellett, akik nem voltak jelen -, továbbá Hildigund Neubert egykori NDK-s ellenzéki, a keletnémet titkosrendőrség (Stasi) dokumentumait őrző hivatal volt türingiai megbízottja. Az est moderátora Mitrovits Miklós történész, polonista volt, aki az évforduló alkalmából Magyarországon kiadott legátfogóbb történészi munkának nevezte a kötetet, amelyet Szenyán Erzsébet fordított magyarra.
Mi is oda készültünk, fotózni egyetemi előadásunkhoz, de már sokkal szívesebben maradtam volna a keleti oldalon, mert olyat láttam, amit azelőtt még soha: keletnémeteket mosolyogni, és kedvesnek lenni egymással és velünk. A friedrichstraßei S-Bahn-állomáson, az egyetlen engedélyezett határátkelőhelyen nem voltak már farkaskutyák, és a megszokott Gestapo-feelingnek sem volt semmi nyoma. Az NDK-sok számára fenntartott, máskor néptelen kapuk előtt kilométeres sorok álltak, de a külföldiek átjáróján keresztül gyorsan átjutottunk. Odaát már eufória tombolt. Egész Nyugat-Berlin egyetlen népünnepély volt, hangosbeszélők üdvözölték az érkezőket, pénzt és csomagokat osztogattak nekik, ismeretlenek ölelték át egymást, a tereken koncertek szóltak, tömegek vándoroltak ide-oda a városban, amelyet az idősebbek huszonnyolc éve, a velünk egykorúak pedig soha nem láttak. Ölelkező pár az egyik megnyitott határátkelőnél 1989. november 10-én Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Dpa Az NDK végnapjainak szervezetlenségére jellemző, hogy a határ megnyitása nemcsak Berlin lakóit, de még az ország vezetését is váratlanul érte.
Például, ha valaki egy keletnémet egyetem vezetője volt, az egyesülés után már nem tölthette be ugyanazt a tisztséget, mint az egyesítés előtt. Vagyis az újraegyesítés után az erősebb nyugatnak az volt az érdeke, hogy lehetőség szerint kitisztítsa a keleti területet. Hozzátette, Magyarországon ezek a lépések nem valósultak meg. A teljes bezártság miatt Erich Honeckernek erőtejesen kellett fellépnie, hogy egyben tudja tartani az országot, ennek is köszönhető, hogy a Stasi sokkal aktívabb volt, mint a magyar állambiztonság. Az NDK összeomlásának okai Pócza István elmondta: "az NDK összeomlása nem annak köszönhető, hogy lemondatták a Német Szocialista Egységpárt főtitkári tisztéről, Erich Honeckert, hanem annak, hogy egyrészt Gorbacsov a glasznoszty és a peresztrojka révén újabb nyitást kezdett el a Szovjetunióban, emellett az is hozzájárult, hogy az Szovjetunió látva a menekülő bástyákat Magyarországon keresztül engedte meg a keletnémet turistáknak a nyugatra való emigrálást. " Hozzátette, az első egyesítés, a határok megnyitása a magyaroknak köszönhető, és ezt követi a második típusú egyesülés, ami a fizikai egyesítést jelentette a német fővárosnak és az egész országnak.
A két városrész között többé-kevésbé szabadon lehetett közlekedni, ennek következtében 1949 és 1962 között két és félmillió ember – többségük jól képzett szakember – távozott végleg nyugatra. Az NDK egyre jobban sérelmezte állampolgárai számának fogyatkozását és a nyugati oldalra ingázók által okozott hatalmas veszteséget. Jóllehet Walter Ulbricht, a keletnémet államfő-párttikár 1961 júliusában még azt mondta, senki sem akar falat építeni, augusztus 11-én a kelet-berlini parlament teljes felhatalmazást adott a kormánynak az ország védelmében szükséges intézkedések meghozatalára. 1961. augusztus 13-án hajnalban "az NDK államhatárának biztosítása céljából" a hadsereg és a rendőrség egységei szögesdróttal, drótakadályokkal zárták le Kelet- és Nyugat-Berlin határát, két nap múlva pedig megkezdték a betonelemekből álló fal felhúzását. © AFP / DPA A fal nem az ellenség távoltartására, hanem a lakosság helyben tartására épült, de hivatalosan "antifasiszta védműként" emlegették. Az addigi 80 szektorátlépő közül csak 12 maradt nyitva, a tömegközlekedés csonkává vált.