A székelyföldi bútorfestést tanulmányozta, dokumentálta, s kiállításon bemutatta tanulmányainak eredményét. A székelyföldi bútorfestés hagyományainak feltárása, dokumentálása ez idáig nem íródott meg és egy hiánypótló könyv kéziratba foglalásához új lelőhelyek felkutatása és a már meglátogatott helyszínek egy részének újbóli feltárása szükséges, mely munkához örömmel ad támogatást ismételtem kuratóriumunk. Szabó Ferenc János célja az ifj. verebi Végh János műjegyzékének összeállítása, egy Végh János monográfia szövegének elkészítése és Végh János válogatott, jelenleg kiadatlan műveiből kottagrafika elkészítése. A kutatás Végh János munkássága mellett korrajzként is szolgál, hiszen Liszttel való levelezése bepillantást ad majd a 19. Bory Vár Nyitvatartás / Nyitvatartás – Győri Műjégpálya. század gondolkodásáról is. Szegedi Kovács György költő a "Fehér" című verseskötetének nyomdai előkészítéséhez és kiadásához kapott támogatást. A szerző Székesfehérvár irodalmi életének ismert alakja, verseit olvashatjuk a megjelenő folyóiratokban. A tervezett kötetben a hitről, a szeretetről az összetartozásról szóló költeményeket olvashatunk majd.
Prax Levente 2016-ban sikeresen pályázott első kötete kiadására, most az elkészült második kötete kiadásához kért és kapott támogatást. A könyv szinopszisa tematikai sokszínűséget, groteszk látásmódot ígér. A kötetnek "Az imitátor" címet szánja a szerző, mivel három olyan írást tervez szerepeltetni benne, melyek konkrétan reflektálnak más szerzők életművére. Rosta Helga - Lázár Zsófia alkotópáros olyan városvezető füzet sorozat folytatását tervezik elkészíteni, amellyel Székesfehérvár történelmi belvárosának szépségei és értékei élményszerű megismertetése a cél, elsősorban gyermekek és családok számára. Most egy "kaland – regény - kockázat" típusú városvezető füzet megjelentetését tervezik, remélve azt, hogy városunk lakói és az idelátogatók felismerik Székesfehérvár épületeit, szobrait, tudják hol és milyen gyűjtemények találhatóak a falak mögött és tudják milyen emlékeket rejtenek bizonyos házfalak és ezeket ne csak kívülről lássák. Székesfehérvár Városportál - A Bory-várban adták át a Lánczos-Szekfű ösztöndíjakat - Ecsedi Mária kapta a Deák Dénes Díjat. Sáringer Éva bútorfestő népművész fontos érték megőrzésbe fogott 2018-ban.
Az udvar hátsó részén, a Kápolnában a Hitvesi szeretet szobra várja a látogatókat. A Bory-vár ma Bory Jenő leszármazottainak tulajdonában van, s az általuk létrehozott alapítvány segítségével tartják fent és működtetik a várat. Időpont: 2019. 06. 29. - 08. Bory vár nyitvatartás 2010 qui me suit. 31. között minden szombaton 10:00-kor Találkozó a Tourinform Iroda előtt: Oskola utca 2–4. A részvételi díj tartalmazza: kisvonat díja idegenvezetés díja belépő a Bory-várba Részvételi díj: 3700 Ft/felnőtt 3000 Ft/nyugdíjas, diák Online jegyvásárlás esetén a részvételi díjhoz kezelési költséget számítunk fel. Előzetes regisztráció a kisvonat befogadóképessége miatt szükséges. A program minimum 10 fő részvételével indul. Megközelítés | BORY-VÁR MAGÁN MÚZEUM Felmondólevél minta 2019 Dallas 168. rész
-görög mese- Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreganyó, aki gyógynövényeket gyűjtött az erdőben. Egy nap egy barlangra lett figyelmes. Óvatosan, vigyázva bedugta a fejét, s uramfia, ugyancsak elcsodálkozott. Tizenkét egyforma suhancot látott ott egy padkán ülni egymás mellett, szép sorjában. Voltak köztük lányok és fiúk, az egyik fehérben volt, a másik zöldben, a harmadik aranysárgában: ők voltak a tizenkét hónap. Meg is kérdezték az öreganyót: -Mondd csak meg nekünk, melyik hónapot tartod a legszebbnek? Az öreganyó végignézett rajtuk, és ezt válaszolta: -Mind a tizenkét hónap igen szép. Januárban hullik a hó, februárban esik az eső, márciusban bimbóznak a rügyek - mind a tizenkét hónap egyformán gyönyörű! Akkor a tizenkét suhanc felállt, és így szólt az öregasszonyhoz: -Gyere csak közelebb, kedves öreganyó! Add csak ide nekünk a kosaradat, és a kendődet! - színültig telerakták őket ragyogó arany és ezüst pénzdarabokkal. Az öreganyó kedvesen megköszönte jóságukat, és elindult hazafelé.
' A tizenkét hónap "egy szlovák mese, amelyet először egy cseh író, tudós, orvos, lexikográfus, a prágai Szent Vitus-székesegyház kanonoka és a Prágai Egyetem mestere említett a 14. században - Klaret úr / Bartoloměj z Chlumce, aki prédikáló példaként említi a mesét. Később az egyik leghíresebb cseh író - Božena Němcová gyűjtötte össze. A mesét később orosz író, Samuil Marshak színházi játékként adaptálta 1943-ban, majd a szovjet operatőrben. Van egy cseh filmadaptáció is 2012-től. A szlovák népmese orosz adaptációit gyakran tévesztik az eredetivel [ idézet szükséges], gyakran eltérnek az eredetitől, főleg új karakterek hozzáadásával (például a fiatal lány) [ melyik? ] orosz nemesség, orosz katona stb. ) Egyes adaptációk más adaptációkból származnak, pl. a japán tizenkét hónap (1980 film). Szinopszis Egy Marushka nevű fiatal és gyönyörű lányt télen a hideg erdőbe küld, hogy lehetetlen feladatokat hajtson végre gonosz mostohaanyja. Télen ibolyát, nyári epret és őszi almát kell kapnia télen ajándékba, hogy mostohanővére szülessen.
OROSZ MESE ALAPJÁN Téli rege Tizenkét hónap Élt az erdő szélén egy kis házban egy asszony két lányával. Az egyik szőke volt, a másik fekete hajú. A lányok mostohatestvérek voltak: a szőke lány édesapja régen meghalt, nem sokkal azután, hogy új asszonyt hozott a házhoz. Ettől a naptól kezdve nagyon gonoszul bántak a szegény kis árvával. Nehéz munkákat kellett elvégeznie, míg ők csak cicomáskodtak naphosszat. Cselédként dolgoztatták, ő mégse panaszkodott, hanem mindent megcsinált, amit ráróttak. Telt-múlt az idő, sok év eltelt. A lányok felnőttek, és a szőke leány nagyon szép lett, míg a fekete hajú csúnyácska maradt. Ezt aztán végképp nem nézhette jó szemmel a mostohaanya, elhatározta hát, hogy elpusztítja a szegény árvát valahogy. Beköszöntött a hideg, fagyos tél. Nagy hó esett, az erdő és mező gyönyörűségesen szép volt. A mostoha azt gondolta: no, itt az idő, kiküldi az erdőre a lányt, és ott biztosan megfagy, vagy megeszik a farkasok. Magához hívta a lányt, kezébe adott egy kis kosarat, majd azt mondta neki, hogy menjen az erdőre, és szedjen virágot.
Azok megengedték, és megkérdezték, hogy mi járatban vannak ilyenkor a hideg erdőn. Ők meg elmondták, hogy az imént itt járt a másik lány, és hogy neki adtak virágot, akkor most nekik meg adjanak szép, drága és meleg bundákat és sok aranyat a kosarukba. Tudták, hogy ők a tizenkét hónap, mert a másik leány mindent elmesélt. Ezért aztán azt is tudják, hogy varázserejük van. A férfiak összenéztek, egymásra hunyorítottak. Április rögtön értette, mit kell tennie. Felállt a tűz mellől. Levette válláról farkasbőr bundáját, és a lányra terítette. Aztán egy másikat az asszonyra. A bundák nagyon súlyosak voltak és nagyon melegek. Le akarták venni, de nem tudták. Súlyuk alatt pedig egészen összegörnyedtek, le is kellett kuporodniuk, annyira nehéznek érezték. Hanem a bundák akkor annyira rájuk tapadtak, egészen rájuk nőttek, hogy levenni már nem is lehetett soha többé. Teljesen rájuk forrott, eggyé vált velük, beborította őket a fejük búbjától a lábuk ujja hegyéig. A bunda alatt mostmár farkassá váltak egészen.
Hé, Arnold! - Csapatszellem
Ám amikor a lányka kicsavarta kendőjéből a kosárkát, akkor nézett csak igazán nagyot! Mert a kosárka telis-tele volt szebbnél szebb virágokkal! Odaszaladt a mostohatestvére is. Váltig kérdezgették, hogy mi történt, hogy történt, honnan szerezte a virágokat. Ő pedig töviről-hegyire elmondott mindent. A mostohát rögtön elkapta a kapzsiság. Szidni, korholni kezdte a lányt, hogy miért nem kért meleg bundát, ékszereket, aranyat és egyéb gazdagságot?! No, majd ők! Fogott is rögtön egy nagyobb kosarat és lekapta a fogasról a legócskább bundát, a lányára terítette. Aztán maga is felkapott egy ócska, szakadt kabátot, és elindultak az erdőbe. Hiába tiltakozott a lánya, hogy így meg úgy, nem akar menni, semmi kedve fagyoskodni a jeges erdőben - az anyja hajthatatlan volt. Kézen kapta a lányát, és maga után húzva sietett be a jeges, vacogós, hideg erdőbe. Elhatározta, hogy új bundákat fog kérni a szakadt, kopott helyett, és a kosarat telitéteti arannyal, addig haza se jönnek. Nagy sokára meg is találták a tűznél kuporgó atyafiakat, odamentek, s kérték, hogy megmelegedhessenek a tűznél.