Athena szakközépiskola okj s képzés tv Athena szakközépiskola okj s képzés o Athéné Szakgimnázium és Szakközépiskola adatok és képzések Athena szakközépiskola okj s képzés 3 Similar places nearby Athéné Szakközépiskola Utazászszervező menedzser OKJ-s képzés Erzsébet krt. 7, Budapest, 1073, Hungary Organization, Educational Organization Athéné Szakközépiskola Idegenforgalmi szakmenedzser OKJ-s képzés Educational Organization, Organization Athéné Szakközépiskola Utazás ügyintéző OKJ-s képzés Athéné Szakközépiskola Hangtechnikus OKJ-s képzés High School, Athéné Szakközépiskola Protokollügyintéző OKJ-s képzés Athéné Szakközépiskola Műszaki informatikus OKJ-s képzés Athéné Szakközépiskola Sportszervező, - menedzser OKJ-s képzés 0. 08 km IT Academy Erzsébet körút 7., Budapest, 1073, Hungary 0. 1 km Munkáltatók Esélyegyenlőségi Fóruma Erzsébet krt. 13. III. 3., Budapest, 1073, Hungary 0. 14 km Dance Academy Théba Iskola Rákóczi út 54, Budapest, 1074, Hungary 0. 15 km Voila Nyelviskola Osvát u.
Új fiók létrehozása Új jelszó igénylése Kapcsolódó galériák Intézmény által nyújtott képzések Nincs beküldött tanfolyama az adott intézménynek.
15 km Voila Nyelviskola Osvát u. 15, Budapest, 1073, Hungary 0. 18 km JMB Produkcio Kertész 4., Budapest, 1073, Hungary 0. 25 km OE BGK HÖK Népszínház utca 8., Budapest, 1081, Hungary Herczeg Dance Rákóczi út 47., Budapest, 1088, Hungary Dance School 0. Athéné - Athéné Szakgimnázium és Szakközépiskola 1073 Budapest, Erzsébet krt. 7. Térkép Felnőttképzési nyilvántartási szám/OM azonosító: 200 227 Az Athéné Szakközépiskolában államilag finanszírozott szakképzés folyik. A hatályos jogszabályok szerint az első szakképesítés megszerzése ingyenes. Vagyis, ha te érettségi után az első szakmádat tanulod nálunk (középfokon, emelt szinten vagy felsőfokon), ez a képzésed a 4000 Ft-os regisztrációs díjtól eltekintve ingyenes, ugyanúgy, mint ahogy a középiskolád is az volt. Az oktatás – a legújabb előírásoknak megfelelően - modul rendszerben folyik, azaz részekre van bontva. Egy-egy rész – modul – több szakképzésben is megtalálható (számítógép kezelést például, más-más szinten, az utazásügyintézőnek és az informatikusnak is tanulnia kell), így aki az egyik szakképzésre jár, az egyben a másik – vagy a magasabb szintű – szakképesítés követelményeinek egy részét is elsajátítja.
Nem csoda, hogy számítógépet még sosem használt hősünk eleve kudarcra ítéltetett, még akkor is, ha nyilvánvalóan igaza van. Ehhez jön az a bizonyos büszkeség, amely nem engedi, hogy haszontalan kompromisszumokat kössön, és nem tűri, hogy embertelenül bánjanak vele. És ez nyilvánvalóan nem csak a főhős, hanem a rendező és a filmen dolgozók büszkesége is. Loach régimódi rendező, a cseppet sem szívderítő Newcastle-ben játszódó filmjét időrendi sorrendben forgatta le, a női főszereplő, az egyébként szintén remek Hayley Squires csak a forgatókönyv egyes részleteit kapta meg előre, hogy hitelesen láttassa a kiúttalanságot – hiszen nem tudhatta előre, mi történik majd vele -, és nincs itt semmi csillogás, semmi hatásvadászat. A film pontosan ezért éppen azokon a pontokon botlik meg, de ott is csak kevésszer és sosem bántóan, amikor túl sok érzelmet pakol egy-egy jelenetbe. Ilyen Daniel Blake nagy pillanata, amikor a munkaügyi központ falára pingálja üzenetét vagy amikor rájön, mivel akar Katie pénzt keresni, de a történet ilyenkor is rögtön visszaránt minket a talajra.
Daniel Blake (Dave Johns) jóravaló, tisztes ács, közel a hatvanhoz. Szívrohama volt, ezért orvosai eltiltották a munkától. Ennek köszönhetően kénytelen tapasztalatot szerezni a brit szociális háló kifinomult működéséről. A magányosan élő férfi akár hétköznapinak is mondható kalandjai során találkozik Katie-vel (Hayley Squires), a két gyermekét egyedül nevelő anyukával, aki szintén nehéz gondokkal küzd, lassan alig futja a napi betevőre. Daniel állhatatosan, önmagát meghaladva igyekszik mindent szabályszerűen megtenni a boldogulása érdekében, de úgy tűnik, az angol ellátórendszer olyan jól működik, hogy még ez is kevés. Emberség vagy bürokrácia? Ha az utóbbi igazán komolyan veszi magát, tudjuk jól, az előbbi nem fér meg vele egy lapon. Az Én, Daniel Blake című film rendezője, Ken Loach ( Tiltott táncok; Szesztolvajok; Halál sugárút; Barátom, Eric; Szabad világ stb. ), aki immár túl van a nyolcvanon, nem most kezdett filmet készíteni a perifériára szorulókról, az elesettekről, a szociális problémákkal küzdőkről.
Az Én, Daniel Blake az Arany Pálma mellett megkapta az ökumenikus zsűri különdíját is. A Szesztolvajok, a Kes és az Édes kamaszkor rendezője az egyaránt 'A' kategóriás Locarnói és San Sebastiani Nemzetközi Filmfesztiválokon is megnyerte a közönségdíjat. Ken Loach ezúttal az átlagember mindennapos küzdelmeit mutatja be a bürokráciával olykor humoros, néhol pedig kétségbeesett pillanatokkal. Loach ezúttal is hű maradt magához, és ismét egy elnyomott réteget mutat be, akik megpróbálnak kitörni egy boldogabb életbe.
Brexit, amerikai elnökválasztás, gazdasági világválság, menekültkérdés, fenntartható fejődés, a jóléti társadalmak végnapjai stb. A világról alkotott képünk valahol mégiscsak ott kezdődik, amikor napi ügyeinket próbáljuk intézni. Daniel Blake-et valószínűleg soha nem érdekelte a politika, ő nem a hírek, a napi történések megszállottja és talán soha nem is gondolkodott el az összefüggéseken, a világ nagy kérdésein. Ő csak tette a dolgát és most is tenné, de a világ nagy összefüggései valahol mégiscsak az egyénen csapódnak le, nem egyszer a mélybe rántva az illetőt. Hozzászólások hozzászólás
Itt barátság alakul ki és szolidaritás. Daniel apró házimunkákat végez el, segít a gyerekekkel, de ami a legfontosabb, tartja a lelket a fiatal nőben, miközben a saját helyzete egyre kilátástalanabbá válik. Loach és állandó forgatókönyvírója, Paul Laverty azonban nem egy szenvedéstörténetet énekelnek meg, akárhány tragikus fordulatot is mutatnak be, hanem a férfi és sok ezernyi, idejétmúlttá, nélkülözhetővé váló társa büszkesége előtt hajtanak fejet. A nagyjából ismeretlen címszereplő, Dave Johns ragyogóan hozza a frusztráltságot, a fáradtságot, de a dacot és az életvidámságot is. Loach, aki a maga 79 évével és ezzel a filmmel a legidősebb Arany Pálma nyertes lett Cannes-ban, talán pályájában először az abszurd felé mozdul el, de ebben semmi vicces vagy szórakoztató nincsen – bár az sem igaz, hogy a film humortalan lenne A brit szociális rendszert kafkai útvesztőként ábrázolja, ahol a soha meg nem nevezett vagy mutatott, de minden helyzetben hivatkozott Döntéshozó élet-halál ura, ahol egy pár perces késés a segély nagyrészének megvonásával jár, miközben a kérdéses irodát egy profitorientált amerikai cég vezeti a minisztérium alvállalkozójaként.