2013. július 27. szombat, 2, 543 Megtekintés Mikor egy nő igazán látványos frizurát szeretne, akkor a hullámos hajat választja megoldásként. Hullámos haj házilag is készíthető, hisz nem kell hozzá semmi különös hozzávaló. Néhány csavaró elég is. Egy kis hajhab meg hajlakk szükséges még, hogy tartós legyen a frizura. A hullámos haj házilag úgy készíthető el a legkönnyebben, ha mosás után a nedves hajat előbb hajhabbal végig húzzuk, majd csavarókra csavarjuk föl, végül hagyjuk magában megszáradni. Ha hosszú vagy nagyon dús hajjal rendelkezünk, akkor nagyon nehezen fog megszáradni így. Ilyenkor hajszárítóval segítsünk rá a folyamatra. Hullámos haj házilag Mikor megszáradt, óvatosan szedjük ki a csavarókat, majd fújjuk be hajlakkal, hogy tartósabb legyen az eredmény. A hullámos haj házilag történő készítésénél vannak olyan trükkök is, hogy befonjuk a hajunkat. Hullámos haj készítése laptopon. Ez időigényesebb munka, és sokkal lassabban szárad, is meg a hajunk. Ezzel a módszerrel a haj sem lesz olyan hullámos, mint csavarókkal.
által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!
Elle Fanning ezzel szemben éppen túltolta a szerepét, és már szinte fájt nézni azt a folyamatos bugyuta vihorászást és naivitást, amit felváltva produkált a három hollywoodi fejes valamelyikének oldalán (akik egy nap alatt "beleszerettek testi, lelki és spirituális értelemben is"). Woody Allen filmjeiben viszont a néhol túlzó színészi játék nem hibaforrás, sokkal inkább egyfajta eszköz; gondoljunk akár a Wonder Wheel Ginny-jére (Kate Winslet), a Férfit látok álmaidban Charmaine-jára (Lucy Punch), vagy a saját maga által alakított Alvy Singerre (és nagyjából az összes saját maga által alakított karakterre). Tőlük mégis elfogadjuk, mert ez a fajta tudatos túlzás csak tovább lendít a filmek ironikus hangnemén. A két főszereplő csekély szerethetősége miatt a mellékszereplők és mellékszálak, Woody nem múló emberismerete és a helyzetkomikumok kiaknázása az, ami miatt az Egy esős nap New Yorkban ugyan nem emelkedik ki a rendező életművéből, de határozottan hozza az elvárt szintet. Így annak biztosan örülhetünk, hogy a botrányokkal megtűzdelt körülmények ellenére végül eljutott hozzánk.
A film javarészében úgy esik, mintha dézsából öntenék (esőgéppel, súlyos cseppekben), ami e sorok írójára különös hatással volt: a stáblista legördülésekor csak arra tudtam gondolni, hogy "de szörnyű lesz kimenni ebbe a pocsék időbe", így aztán meglepetésként ért, hogy odakint semmi nyoma esőnek. Az eső tehát egészen biztosan nincs mindenkire olyan romantikus hatással, mint Woody Allenre, és az is sokat elmond a filmről, hogy én legfeljebb erről fogok emlékezni rá.
Minden alkalommal, amikor a film elkezd alámerülni látszólag komolyabb kérdések felé, felrúgja magát a felszínre egy-egy olcsó egysorossal, vagy sekélyes, visszatérő geggel. Amellett, hogy gyakran célt téveszt, helyenként maga a humor jelenléte is megkérdőjelezhető. Mintha némely poén utólag került volna bele a forgatókönyvbe, nehogy az túlzott melankóliába csússzon át. A melankólia pedig sokkal jobban áll Woody Allen New Yorkjának, mint a kurvás viccek. A rendező láthatóan nem tud hitelesen kapcsolódni jelenkorunkhoz, és itt ez egyértelműen megmutatkozik. Húszéves karakterei telefonjukat legfeljebb hívásokra használják, jegyzetfüzetekkel rohangálnak és egy ötven éve letűnt világ iránt táplálnak nosztalgiát. Hamisnak érezzük a film valóságát és ez nem a mozi varázsának hatása, hanem a rendezőé, aki már leginkább a múltban él. Ezzel pedig nem is lenne gond, ha nem egy olyan generációhoz próbálna szólni, akinek a nyelvén már nem beszél.