1993. Századvég Kiadó, 355 p. A véradó. Válogatott elbeszélések. Kint vagy bent. Az aktualitáson merengve pedig szerényen tesszük fel a kérdést a múlt idő használatának helyességéről. Hajnóczy és a - Könyv - árak, akciók, vásárlás olcsón - Vatera.hu. Látni-e fejlődést a szociográfia megírása és az egy kötetben való megjelenés közt eltelt közel negyven évben? Vajon vannak-e még a kórházi pszichiátrián a hangyás tévéképernyőre meredő, gyógyszerekkel elbódított betegek, szabadulást követelő "őröltek", rozsdás és nyikorgó ágykeretek, megkötözött öregek, vizeletszag uralta kórtermek, sárgafoltos lepedők, vasrácsok az ablakon, mögötte az utcát figyelő páciens, körmére égve a még füstölgő cigarettával, életunt és elhízott nővérek, heti egyszer vizsgálatot végző szakorvosok, vajon vannak-e még akár 50-100 emberrel megtömött kórtermek valami vidéki, régen elhagyott kastély báltermeiben, bezárt hozzátartozójukról régen megfeledkezett rokonok? Vajon vannak-e még ágyba parancsolt nyugdíjasok az idősek otthona szobáiban, vajon hallani-e még az "ez soha nem akar megdögleni" típusú mondatokat, vajon vannak-e még kirendelt gyámok, akiket a szabad lopás korlátlan hatalmával ajándékoznak meg valahonnan felülről, vajon még írják-e azokat a jogi szövegeket, amelyek tárgyilagos, megregulázott mondatokkal tüntetik el azokat szem elől, akik nem illenek egy elképzelt eszményi festmény előterébe?
A több szálból fonódó történet hőseiben, a segédmunkából élő, fűtetlen albérletben nyomorgó, jobb sorsra érdemes, tehetséges fiatalember, valamint a delírium rémképeivel küzdő narrátor alakjában nem nehéz felismerni az írót, aki elemző tárgyilagossággal rögzíti élethelyzetét, a függőség, a szenvedés fázisait. Nem sokkal halála előtt jelent meg a Jézus menyasszonya című kötet, amely a címadó kisregényen kívül utolsó éveiben írt karcolatait is magába foglalta. Kísérletezett drámaírással is, utolsó, töredékes munkája a halottak között játszódó, felfokozott lelkiállapotra utaló Last train, amelynek központi témája a halál volt. "Ha elmeosztályra kerül valaki – hacsak nem teljesen elesett, gondozatlan és nincs hová mennie –, előbb-utóbb kijön onnan. Például valaki örököl egy házat, de nem tudja eladni, mert a ház egyik része lakott. A tulajdonos tehát valahová el akarja helyezni ezt a fölösleges öregembert; kitaposott út – be a zárt osztályra! Ellene vethetnénk, hogy extrém eset. Sajnos, nem.
Átörökítette a traumákat, de nem beszélte ki, azonban ezek a szorongásainkban, személyiségdefektusainkban tetten érhetőek, csak nem tudjuk a kiváltó okait. És hogyan orvosolhatnánk ezeket a problémákat, ha nem tudjuk, még a kiváltó okát sem annak, hogy alkoholisták, drogosok, irigyek, szorongók, rosszindulatúak vagyunk? A film díszletei nagyon kifejezőek. A Lipóton miért nem forgattak? Mert az az épület a monarchia lenyomata, én pedig a brutalista világ élő kulisszáit kerestem. Azt az időszakot, amit mindenki ismert. Amikor a kor találmányaként beköltöztették a falut a lakótelepre, az emberek disznót pörköltek a játszótéren és a garázsban jószágot tartottak, mert a rendszer úgy gondolta, jó lesz a kilátás a 2, 60-as belmagasságú dobozokból azoknak, akik számára ismeretlen ez az élmény. Forgattunk a Magyar Rádióban, ahol megállt az idő, a Csepel Művekben, a Belügyminisztériumban, ami még sosem volt filmes kulissza. Najmányi László, a tavaly elhunyt képző- és performanszművész kulisszával kapcsolatos tanácsai a filmhez így szóltak: büdös, rohadt és koszos legyen minden, amit a set design csapat, Kiss Dorka vezetésével, professzionálisan oldott meg.
Erdős Virág Énekelt versek - YouTube
könnyei Magvető, 2021, 88 oldal Bármelyik hollywoodi posztapokaliptikus film szólhatna a magányos ételfutárról, aki az üres utcákat járja, hogy eljuttassa az élelmet a lakásaikba és életeikbe kényszerült túlélőknek. A könnyei személyes hangvételű kötet, amely bemutatja a kiüresedett várost járvány idején, így adva nézőpontnak tágabb kontextusokat. Erdős Virág szimbolikus döntést hozott, amikor futárnak állt, mert a adott interjújában azt mondta, szerinte 2020-ban József Attila-díjjal a hátizsákban biciklisfutárkodni kevésbé gáz, mint MMA-, NKA- vagy éppen Térey-ösztöndíjból élni. Könyv: Erdős Virág - Hátrahagyott versek. A határhelyzetek kötete ez: a járvány közepéből jelentkezik a költő, aki az állami középdíjak helyett biciklis futárkodással próbálja megteremteni megélhetését, miközben a szélsőséges helyzetben, a fogyasztói társadalom életben tartójaként szállítja ki a megrendeléseket. Amit ő lát a városból, sőt az emberek által elhagyott városból, azt más nem látja ugyanígy, de elmesélni sem tudja. Ez a futár Erdős Virág, aki kitöltötte a Proust-kérdőívet a Literán, és betette versként a kötetbe, mert az életanyag is a költészet tárgya.
Én nem akarnék itt politikával előhozakodni, de a verseskötet tartalma erősen átpolitizált, és az is kaparja a csőrömet, hogy van-e egyáltalán a XXI. század Európájában létjogosultsága annak a politikai versírásnak, melyről még Vári is azt gondolta korábban, hogy feltámaszthatatlanul halott. Ugyanis ez nem Petőfi, de még csak nem is József Attila kora, itt parlamentáris demokrácia van és négyéves politikai váltógazdaság, amely viszonyok között a direkten politizáló versek, amelyek akár az örökkévalósággal is csókolódzhatnának máskor, egyszerű politikai publicisztika módjára alkalmazott és napi műnemmé satnyulnak, és mint szalmaláng hamuhodnak el. Könnyei. Mert kit fog ötven év múlva az érdekelni, hogy milyen volt 2013-ban az aktuálpolitikai helyzet, amikor egyesek vagonírozással riogattak? Vagyis ezek a költemények vélhetően gyorsan avulnak majd, holott a művészet az egyediben képes megragadni az általánost, és az aktuálisban, a maiban az örökkévalót, ezért van az, hogy gyakran több száz évvel ezelőtt készült műalkotások mélyen megérintenek bennünket, mert föl tudunk fedezni bennük valamit, ami ránk is vonatkozik.
Fizetni sajnos nem tudunk, ugye nem gond? @ Igen, ez most megint egy ilyen karitatív dolog lenne, de legközelebb bepótoljuk, eskü! " Az ételfutár és a költő kiszolgáltatottsága itt érik össze: nincs megbecsülve a munkája, és mivel íróként az írásból ilyen piaci környezetben nem tud megélni, elmegy futárkodni. A kötet versei foglalkoznak a kánon kérdésével, az irodalmi pozícióval ( Tűz, tűz, avagy én és a kánon), de mégis olyan alapkérdések is felmerülnek, mint "Nem tervezed, hogy visszavonulsz? / És mégis mikor? / Nem lesz az késő? / Ha abbahagyod, mihez fogsz kezdeni? / Öngyilkosságon? / Gondolkodtál már? Erdős virág verse of the day. / Poszthumán líráról? / Van fogalmad? / Most őszintén. / Szerinted ez egy vers? " A Normál hangerő című versben hosszú listában mutatja be a magyar irodalmi életet, dühösen és csalódottan szólal meg a vers Allen Ginsberg üvöltését játékba hozva: "Láttam nemzedékeim legjobbjait / az ösztöndíjpályázat kuratóriumában / a szavalóverseny zsűrijében / a szakmai szervezetek által delegált személyek névsorában (... ) egy mélyinterjúban / egy villáminterjúban / a műbírálat tükrében / az olvasók szeretetében / az erőközpontban / az értékhorizonton / a szakmai minőségben".