Goethe az Utazás Itáliában mottójaként ezt választja: Et in Arcadia ego (Én is voltam Árkádiában). Ez utalás arra, hogy ő Itáliát a reálisan létező Árkádiának tekinti. Itália volt számára a táj, amit őelőtte irodalmárok generációi a 18. század idill- és árkádia-irodalmában keresett és megírt és amit ő most útja során megtalálni hitt. Magyarul Utazás Itáliában; ford. Bálint Aladár; Genius, Bp., 1922 (Nagy írók – nagy írások) Utazás Itáliában; vál., ford., jegyz. Rónay György, utószó Vajda György Mihály, ill. a szerző; Magyar Helikon, Bp., 1961 Önéletrajzi írások; vál., jegyz. Kossuth Kiadói Csoport. Györffy Miklós, az Utazás Itáliában anyagát vál. Rónay György, ford. Györffy Miklós, Rónay György; Európa, Bp., 1984 ( Johann Wolfgang Goethe válogatott művei) Irodalom Johann Wolfgang von Goethe: Reise-Tagebuch 1786. Tagebuch der Italienischen Reise für Frau von Stein. 2 Bände, Band 1: Faksimile der Handschrift von Goethe, und Band 2: Transkription von Wolfgang Albrecht, hrsg. von Konrad Scheurmann und Jochen Golz, ISBN 3-8053-2001-9.
Ez nem kevés történelmi távlatot és hatóerőt ad a kivételes munkának. Az útirajzban nemcsak Goethe élete lüktet: benne a közelebbi, római és távolabbi, weimari környezete is megelevenedik. Goethe nemcsak elmond, nemcsak leír, nemcsak beszámol széles tudással és éles szemmel, hanem élete teljessége is benne él a műben.
Goethe az Utazás Itáliában mottójaként ezt választja: Et in Arcadia ego (Én is voltam Árkádiában). Ez utalás arra, hogy ő Itáliát a reálisan létező Árkádiának tekinti. Itália volt számára a táj, amit őelőtte irodalmárok generációi a 18. század idill- és árkádia-irodalmában keresett és megírt és amit ő most útja során megtalálni hitt. Magyarul [ szerkesztés] Utazás Itáliában; ford. Bálint Aladár; Genius, Bp., 1922 (Nagy írók – nagy írások) Utazás Itáliában; vál., ford., jegyz. Rónay György, utószó Vajda György Mihály, ill. a szerző; Magyar Helikon, Bp., 1961 Önéletrajzi írások; vál., jegyz. Györffy Miklós, az Utazás Itáliában anyagát vál. Rónay György, ford. Györffy Miklós, Rónay György; Európa, Bp., 1984 ( Johann Wolfgang Goethe válogatott művei) Irodalom [ szerkesztés] Johann Wolfgang von Goethe: Reise-Tagebuch 1786. Tagebuch der Italienischen Reise für Frau von Stein. 2 Bände, Band 1: Faksimile der Handschrift von Goethe, und Band 2: Transkription von Wolfgang Albrecht, hrsg. von Konrad Scheurmann und Jochen Golz, ISBN 3-8053-2001-9.
Azám! Nehéz volt, mert már kezdett odafagyni. - Farkas koma, még ne húzd ki, várd meg, amíg többen lesznek rajta. Mikor aztán egészen odafagyott a farka, biztatta a róka: - No, most, édes komám, húzzad! - Húznám, koma, húznám, de nem bírom. - Az jó - mondja a róka -, bizonyosan sok hal van rajta. No, csak, komám, neki, húzzad, ahogy bírod! Nagyokat nyögött a szegény farkas, csurgott róla a verejték. De csak nem tudta kihúzni a farkát. A róka és a kácsák (Magyar népmese) ⋆ Óperencia. - Tyű, aki áldója van - mondja a róka -, baj van, koma! Az Isten istenem ne legyen, ha oda nem fagyott a farkad. - Jaj, jaj - ordított a farkas -, mit csináljak, mit csináljak?! - Tudod mit, farkas koma, én majd elrágom a farkadat. - De már azt nem engedem - mondá a farkas -, inkább pusztuljak el. - Hát jól van, koma, én másképp nem segíthetek rajtad, az isten áldjon meg! Alighogy elment a róka, asszonyok jöttek a jégre ruhával, hogy kimossák a léken. Meglátják a farkast messziről, kiabálnak, hátha elszalad. De bizony a farkas nem szaladt el. Közelebb mennek, s akkor látják, hogy oda van fagyva.
A róka és a kacsák (Magyar népmese) - YouTube
A két barát ekkor futott, ahogy csak a lábuk bírta. Osztozkodik a róka (magyar népmese) ⋆ Óperencia. Végül úgy döntöttek, hogy el kell válniuk, és ekkor mindegyik a maga útján ment tovább, de a nyúl körbe ment a húshoz, evett belőle, a maradékot ismét elásta, és ment tovább. A róka azonban éhen maradt, mert a nyúl ravaszságban túljárt az eszén. Az öregember pedig közben hazaért, de látja, hogy a hús helyén egy kő van, és csak ekkor értette meg, hogy becsapták, de már bottal üthette a nyúl nyomát.
Azt mondja a sárkány Jánosnak: – Tudod-e, János, ezeket itasd-etesd s pucoljad, de azt a csikót nem kell pucolnod, de nem is kell azt adnod, amit ezeknek. Hanem amikor szénát kér, akkor zabot adj! S mikor zabot kér, akkor vizet adj! De egyszer sem szabad azt adnod, amit ő kér. Úgy csinált a legény, ahogy a sárkány parancsolta. Hát egy nap a sárkány elment vadászni. S Jánoska etetett az istállóban. Egyszer megállt a sovány csikó hátánál. – Szegény csikó, mért vagy olyan sovány? Nem tudsz innét felkelni, te szegény? – Jánoska, látom, jó szíved van. Magyar népmesék roka. Én tudom, mért jöttél. Ha meghallgatsz engemet, szerencsés leszel. Nézd csak, Jánoska! Holnap vasárnap. Most te bémész, mondd meg a királykisasszonynak, hogy az urától valahogy kétszínkedje meg, hol tartja az ő erejét, s akkor te mondd meg nekem! Hát így is lett. Másnap azt mondja a feleség a sárkánynak: – Kedvesem, ne menj ma es vadászni, mindig egyedül vagyok. Odahajolt, kezdte sikogatni, hát erősen örvendett a sárkány, azt hitte, szereti őt.
Weboldalunk elköltözött! Kövesd az alábbi linket, vagy várj 5 másodpercet az átirányításra!