Johann Wolfgang von Goethe: Rád gondolok Rád gondolok, ha nap fényét füröszti a tengerár; rád gondolok, forrás vizét ha festi a holdsugár. Téged látlak, ha szél porozza távol az utakat; s éjjel, ha ing a kis palló a vándor lába alatt. Világirodalom legszebb szerelmes versei schloss in frankreich. Téged hallak, ha tompán zúg a hullám és partra döng; a ligetben, ha néma csend borul rám, téged köszönt. Lelkünk egymástól bármily messze válva összetalál. A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára. Oh, jössz-e már?! The post A világirodalom legszebb szerelmes versei appeared first on.
Négy évezred költészetéből állítottuk össze a világirodalom legszebb verseit bemutató gyűjteményünket. A versszerető olvasó kedvére lapozhat benne: megtalálja az ősi sumér-akkád művészet himnikus áradású énekeit, a görög irodalom mindmáig varázslatosan ragyogó, minden antológiába belekívánkozó csodálatos remekeit, a fájdalom és a múlandóság, a szerelem és az életöröm ma is elevenen ható latin lírikusait. 5 dal, ami a világirodalom legszebb verseiből született | Nők Lapja. Mert az igazi költő, ha személyes sorsát, ha korát énekelte is, mindig a maradandót ragadta meg a szüntelenül változó világban. Az ember elemi érzései folyton módosulnak, minden időben másképp színeződnek, de legbenső lényük korról korra öröklődik. Az ezerszájú költészet annyiféle nyelven, annyiféle formában valamiképpen mindig az emberiség egyetemes élményeit mondja. Ezért szólhat hozzánk szellemi anyanyelvünkön az egyén, a közösség sorsát, a világ változását kecsesen súlyos négysorosokba sűrítő kínai vagy a fűszeresen illatozó, érzékien forró hindu költészet. Ezért hatnak megváltozott világunkban is a középkor ősi mondáit megörökítő énekek vagy az emberi nyomorúság kínzó képeit festő, a felemelkedni vágyó ember áhítatát zengő himnuszok.
Szeretlek, mint élni szeretnek halandók, amíg meg nem halnak. Minden mosolyod, mozdulatod, szavad, őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld. Elmémbe, mint a fémbe a savak, ösztöneimmel belemartalak, te kedves, szép alak, lényed ott minden lényeget kitölt. A pillanatok zörögve elvonulnak, de te némán ülsz fülemben. Csillagok gyúlnak és lehullnak, de te megálltál szememben. Ízed, miként a barlangban a csend, számban kihűlve leng s a vizes poháron kezed, rajta a finom erezet, föl-földereng. 4 Óh, hát miféle anyag vagyok én, hogy pillantásod metsz és alakít? Miféle lélek és miféle fény s ámulatra méltó tünemény, hogy bejárhatom a semmiség ködén termékeny tested lankás tájait? A világirodalom legszebb versei - lysa.qwqw.hu. S mint megnyílt értelembe az ige, alászállhatok rejtelmeibe!... Vérköreid, miként a rózsabokrok, reszketnek szüntelen. Viszik az örök áramot, hogy orcádon nyíljon ki a szerelem s méhednek áldott gyümölcse legyen. Gyomrod érzékeny talaját a sok gyökerecske át meg át hímezi, finom fonalát csomóba szőve, bontva bogját - hogy nedűid sejtje gyűjtse sok raját s lombos tüdőd szép cserjéi saját dicsőségüket susogják!
Villon világa rég letűnt, de ezer szállal hozzákötő indulatai, dühei és gyönyörei hevét nem oltotta ki az idő. A költészet titka, hogy a francia Ronsard, az olasz Michelangelo vagy a magyar Balassi olvasása közben mi is átéljük a középkorból kilépő ember hirtelen tágranyíló gondolatait, érzéseit. S a nagy múltszázadiak már-már a mi nyelvünkön beszélnek, otthonosan mozgunk Goethe nem mulandó csillagokkal ragyogó világegyetemében, hallgatjuk Hugo roppant orgonazengését, értjük Lermontov, Baudelaire vagy Rimbaud modern érzékenységét, Arany szemérmes bölcsességét. Világirodalom legszebb szerelmes versei mek. S minél közelebb jutunk a mához, annál bonyolultabb a kép: a modern költészet olyasmiket igyekszik megfogalmazni, amit még csak sejtünk, amit még csak tudni készülünk magunkról. Gyűjteményünkben nem törekedtünk irodalomtörténeti teljességre. Szép verseket akartunk egybegyűjteni, olyan verseket, amelyeket nemcsak elolvasunk, hanem újra és újra visszatérünk hozzájuk.
Ha rám röpíted Tekintetedet, Azt a szelíd galambot, Amelynek minden tolla A békesség egy olajága, S amelynek érintése oly jó!
Ime a kendő, törülközz meg! Sül a hús, enyhítse étvágyad! Ahol én fekszem, az az ágyad. ) 1933. június
Jegyzetek [ szerkesztés]
Forgácsok egy fakeresztről (regény, 2011) Dzsorden (regény, 2012) A képíró. M. S. mester története (Noran Libro, Bp., 2013) Kedves Isten (regény, 2014) Öl. Egy sorozatgyilkos vallomásai, Störr kapitánynak (Noran Libro, Bp., 2015) Getnó (Noran Libro, Bp., 2018) SZÍNDARABOK Porond - egyfelvonásos, 1976 Kamarambó, a Senki Fia - mesejáték, 1979 Enyém a vár - mesejáték, 1985 Bolero - dráma, 1987 Padlás - félig mese, félig musical (Sztefanovity Dusánnal közösen, zene Presser Gábor) 1988 Csaó, Bambínó - tragikomédia, 1990 ABC- tragikomédia, 1994 Május 35. Fájl:Horváth Péter (író) 02.jpg – Wikipédia. – dramatizáció bábokra és emberekre, 1995 Kolibri Színház Svejk vagyok - zenés játék (Zene: Selmeczi György, versek: Béres Attila) 1995 József Attila Színház, 1996 Miskolci Nemzeti Színház) Hab (Dollármama) – vérbohózat 1997, H. P. Bigest álnéven, Veszprémi Petőfi Színház A három testőr – zenés játék, 1998 Székesfehérvár, Vörösmarty Színház (Zene: Selmeczi György, versek: Béres Attila) Amphitryon 2000 - prózamusical, 1999, Aquincumi Játékok Kishollivúd – tragikomédia, 2001, Molnár Ferenc drámapályázat, II.
– Soha nem akarta lebeszélni az édesapja, hogy színházi szakmát válasszon? – Dehogynem! Azt mondta, színésznek tehetségtelen lennék, ráadásul orrpolipom van. Aztán sok-sok év múlva meghívtam játszani egy rendezésembe – olykor kölcsönösen szerepeltünk egymás előadásaiban –, és akkor visszavonta a rám aggatott jelzőit. (…) A TELJES INTERJÚT ITT TALÁLJÁTOK!
Harminc évvel fiatalabb volt, mint én most. Mire szabadult, a kollégák már "elhúztak", úgy értem: visszhangos nevet szereztek a szakmában – megérdemelten. Például Ádám Ottó, akivel egy időben szerződtek Szegedre. Meg Kazimir Károly, akit apám pátyolgatott eleinte. Érdekes az élet, később Kazimir az osztályfőnököm lett színész szakon, és nagy jóindulattal volt irántam. Mert az igazsághoz hozzátartozik: miután apa kikerült a börtönből, az újrakezdéshez nem igazán kapott segítséget. – Mondja is regényének apahőse: a színházban nem működik a szolidaritás. Szócikk-szerző ∙ Horváth Péter. – Apámtól hallottam a nyolcvanas évek közepén: "Létrehoztuk a közösségi társadalmat, amely megszüntette a közösségi érzést. " Ő aztán elkezdett inni, ez sem segített a konszolidációjában. Egyszer végignéztem egy jelenetet. A szolnoki színházban körbeülte őt húsz ember, apám magyarázott rendezőként, múltak a percek, fogytak a féldecik, a beszédéből mindig kimaradt egy-egy fordulat, és láttam, amint a segédszínésznő átnéz a segédszínészre, int a kezével, halkan mondja: "Gyere, hagyjuk itt Jenőt a francba…" Összeszorult a szívem, hogy ezek a "kisvalakik" otthagyják azt az embert, aki ezerszer többet tud náluk.