1. században. Versek az ifjúságról | Nők Lapja. "Szüleink rosszabbak voltak, mint nagyszüleink, mi pedig magunknál is gyengébb gyermekeinknek adjuk tovább a világot. " "Az emberek öltözködése és beszéde egyre csak romlik manapság: míg régen szép, kerek mondatokban fejezték ki magukat, ma már csak indulatszavakat használnak, pusztítva a nyelvet" – panaszkodott Josida Kenkó középkori japán szerzetes-költő az 1300-as évek derekán. A generációs szakadék az újkorban sem szűkült Fiatal férfi a reneszánsz korból Mondadori Portfolio / Getty Images Hungary "A fiatalok sosem voltak még annyira elfajzottak, mint manapság" – írja Thomas Barnes 17. századi angol prédikátor egyik vallásos útmutató könyvében – "Nem tisztelik a hagyományokat, átkozzák mindazt, ami jó és becsületes, és nem félik a hatalmat. " "A sok szenny, amihez az ifjúság jelentős része szabadon hozzáfér – érzelmes könyvek, színdarabok és társaik – sok ígéretes fiatalnak mérgezte meg az elméjét, és térítette le őket az erkölcs útjáról" – adott hangot panaszának egy amerikai tiszteletes, Enos Hitchcock atya 1790-ben.
Vers rendelés Mostantól rendelhetsz verset születésnapra, névnapra, Valentin napra, nőnapra, anyák napjára, húsvétra, karácsonyra, télapóra, esküvőre. Rendelhetsz barátnak, kedvesnek, szülőknek, nagyszülőknek, üzleti célra. Ebből a saját verseskötetem kiadását fogom finanszírozni. Köszönettel és nagy örömmel várom a megrendeléseket. Szeretettel: Aranyosi Ervin
De csak egyenes vonalban tud igyolni, és bang nekimegy a dolgoknak, bang bang, és nem tehet róla. Fiatalnak lenni annyi, hogy egy ilyen málenkij gép az ember. A serdülőkornak át kell esnie a tisztaságszenvedély különböző válfajain. Az ifjúkor nem szégyen, miként az öregség nem érdem. Az ember ifjú korában arra törekszik, hogy minél pontosabb, határozottabb, tisztább világképe legyen. Szamba blog – versek, novellák, paródia. Érett fővel már azon munkálkodik, hogy megszabaduljon tőle. Amikor az ember fiatal, még azt hiszi, az ifjúság örökké tart. Midőn világossá válik számára, hogy az bizony mulandó, már cseszettül késő észbe kapni! Most legyél ájultan, őrülten, halálosan szerelmes, még a hátadon is feromon csobogjon!
A kötet összeállítása során nehézségekkel küzdöttek a szerkesztők, ugyanis Faludy szívesen mozgott a fordítások és átköltések közti határterületen. Léteznek olyan versek is, melyeket kényszerből írt, ezek a versek Rákosi mellett szólnak, éltetik Marxot és bemutatják a tőkés kizsákmányolást és a gyarmati elnyomást. Ezekre a művekre rákényszerült, később tagadta őket, és Ő maga írta a kiadónak szánt levelében, hogy pusztán,, seggnyalás" céljából íródtak az akkori szerkesztőkhöz, külön kérése volt, hogy ezek a művek ne kerüljenek bele. A könyv tartalmazza az Ali baba-ciklust, ezek a művek nagyon szókimondóak, jellemző rájuk a Faludy-féle könnyed humor. Versek a fiatalságról 15. Faludy sosem tagadta biszexualitását, a könyv külön felhívja a figyelmet rá, hogy prűd olvasók ezt a ciklust inkább lapozzák át. Íme, néhány példa: Lárbi Heréje szép piros. Nem is szégyenli mutogatni. A fiúk végignyalják, ha hozzájutnak. A Paradicsomból, a Bűn fájáról lopták ezt az almát. Ádálláh Matrózinas korában hosszú kígyót tetováltak reá, mely körbefogja hátulját.
Minden itt látható könyvnek lelke van. Mindegyikben benne rejtőzik annak a lelke, aki írta, és mindazoké, akik olvasták, átélték és álmodtak róla. Idézetek - Irodalom - sronika-kepeslap.qwqw.hu. Ahányszor csak valaki a kezébe vesz egy könyvet, s tekintetével átfutja lapjait, a könyv szelleme újraéled, erőre kap. (... ) Az itt található könyvek mindegyikéről elmondható, hogy egyszer a legjobb barátja volt valakinek. Az élet a legsilányabb ponyvaregény-író. Kosztolányi Dezső
Van még néhány elhányt és csonka holmi, egy kis verőfény és egy-két kacaj, viaskodó kedv, várat ostromolni, és végezetre egy nagy, tompa jaj. Iker ajándékot veszel örökbe, oly ember-ízű és oly felemás, de ember adta, nem telt néki többre, eget ne vívj, mély kutakat ne áss. Sötéten nyújtom ezeket tenéked, s koldus apád most tétovázva áll, mert nincs egyéb. Jobbjában ott az élet, és a baljában ott van a halál. Ó el ne ítéld... Ó el ne ítéld azt, ki élte végén sötét szemekkel, búsan áll eléd, és tétovázó kézzel eltakarja ledőlt világát, hitvány szégyenét. Az ő szívében is volt fényes oltár, mely egykoron szent lánggal volt tele: nézz a szemébe mélyen, résztvevően, s a hűlt hamun együtt zokogj vele! Kosztolányi dezső idézetek. De hogyha lelsz olyat, ki csak hivalgott, kinek világa meddő volt s kopár, ki sose küzdött és sosem bukott el, kié sosem volt az ürömpohár, ki a szemét nem is gyújtotta lángra, s nem látta hunyni hűlt zsarátnokát: nézz jéghideg tekintettel szemébe, emeld fel a főd - büszkén menj tovább! Folytatás: Kosztolányi Dezső versei-2 Kosztolányi Dezső versei-3 Kosztolányi Dezső versei-4
Kosztolányi Dezső (Szabadka, 1885. március 29. – Budapest, 1936. november 3. ) író, költő, műfordító, kritikus, esszéista, újságíró, a Nyugat első nemzedékének tagja. "Ha a Nyugat hívei rajongtak Adyért, és mélységesen tisztelték Babits Mihályt, akkor Kosztolányi volt az, akit szerettek. Őszinte és szeretetre méltó. Verseit és prózáit olvasva egyaránt úgy érezzük, mintha a legbizalmasabb titkaiba avatna be minket. Stílusa pontos, érzékletes és takarékos. Verseiben sokat ad a szépségre, dallamosságra. Különösen prózájában érezzük közvetlennek és természetesnek. Elbeszélései és újságcikkei ma is úgy hatnak, mintha közvetlenül az olvasóhoz beszélne. Verseinek stílusa más: költeményeinek nagy része inkább elkápráztat és gyönyörködtet ritmusával, a szavak szép hangzásával, festői képeivel és hangulatával. Sok verse van azonban, amelynek nem csupán a dallamosság adja legfőbb értékét, hanem a gondolat ereje is. Kosztolányi Dezső - sronika-kepeslap.qwqw.hu. " "Szép életem, lobogj, lobogj tovább, cél nélkül, éjen és homályon át. Állj meg, te óra és dőlj össze, naptár, te rothadó gondoktól régi magtár.
megrogyva, búsan, társtalan? S mint látom a híd-bolton álló huszéves ifjut, enmagam? Sirok, avagy csak ámulok tán a könnyü perc hamar lefolytán? Vagy tördelem eres kezem, s a habzenére, lángözönre nem is emlékezem? Ki tudja... Mostan is gyakorta úgy rémlik, mint egy költemény az én sirásos, nyári éjem, az én könnyes álom-regém. Olyan, mint egy ezüstös álom, mely ifjan hull a sírba le, s ma sem tudom, hogy az az ifjú Én voltam-e?... Koporsó és bölcső közt Anyám, ha egyszer végre visszatérek és ott maradok mindörökre nálad. Ha ráborulok régi küszöbünkre, s megcsókolom az áldott, ősi fákat és fáradottan, könnyesen remegve nézek szemedbe. Várj akkor engem, mert jövök egy este. Ősz lesz, tudom, biborló fény cikáz, rőt esti láz. Nagy vaskapunk mennydörögve összerendül, hogy fázva átremeg az ősi ház a félelemtül. De ne ijedj meg, jöjj elém szelíden, bármily ijesztő nagy leszek s fehér, zárj a karodba, ne keresd a szívem, melyet elönt a csúf, fekete vér, csak nézd kialvó, fénytelen szemem, csak símogasd a főmet csendesen.
Szórakozottan megy az utcán. Otthon sír. Nevetése zavart, mint a szegény lányok, kik félnek, hogy megsértik, vagy lenézik őket. Nyúlszőr-boáját is azért viseli, hogy alkalomadtán legyen mivel védekezni, formálni fejét, s maga elé tarthassa, vagy belé- harapjon. Sokat szenvedett nagyon. Kevés öröme volt. Megcsalták, félrelökték. Harminchárom éves. Mint Krisztus abban az időben, mikor keresztre feszítették. Este, este... Árnyak ingnak, és bezárjuk ajtainkat, figyelünk a kósza neszre, egy vonatfütty messze-messze. És a csend jő. Alszik a homályos éjbe künn a csengő. A díván elbújik félve. Szundít a karosszék. Álmos a poros kép. Alszanak a csengetyűk. Alszanak már mindenütt. A játékok, a karikahajtók, a szegény tükör is hallgatag lóg. Ó, néma csengetyűk. Az óránk is félve üt. Alszik a cicánk s a vén szelindek, föl ne keltsük - csitt - e sok-sok alvót. Alszanak a régi réz-kilincsek s alszanak a fáradt, barna ajtók. Mikor az este hirtelen leszáll, Mikor az este hirtelen leszáll, olyan a kertünk, mint a temető.