Ha Ön még nem regisztrált korábban, akkor kérjük regisztráljon most! Új vásárló
"Csak azt nem érti, hogy leszarom, mit gondol. Nem ismer engem, és ez bosszant a legjobban – amikor elítélnek az emberek anélkül, hogy tudnák, mi a fenéről beszélnek egyáltalán. " Értékelés: 5/5, kedvencem Borító: 3/5 Kiadó: Libri Oldalak száma: 320 oldal Fejezetek száma: 26 fejezet Műfaj: romantikus, erotikus: Kedvenc szereplőim: Mila, Pax, Tony. "– Elcsesztem – jelentem ki. – Igen – ért egyet az apám. – De nem csesszük el mindannyian? " Személyes véleményem: Egy valamit garantálok azoknak akik elolvassák: a rabja leszel és egy darabot el fog venni belőled, de hidd el megéri. Volt mondanivalója, meg tudott érinteni. Nem egy olyan erotikus, romantikus történet volt, amit az ember – jobbik esetben – csak azért olvas, mert kikapcsolást nyújt és nem kell rajta rágódni, nem hagy űrt – és csak szex van benne. Nem! Ez a könyv ennél sokkal több volt, ez a történet a lelkemig hatolt és elvett belőle egy darabot. Könyv: Ria, ria! (Fűrész Attila - Privacsek András). Az írónő stílusa nagyon tetszett, és a humora! Annyit tudtam nevetni. Annyira jól esett, hogy nem csak elvette egy darabot a lekemből a könyv komolysága, de egy másik részemnek adott egy újat az által, hogy ennyit nevethettem.
Ria, ria! - Hajrá magyarok, avagy egy évszázad válogatott történetei leírása Amit már mindenki kívülről fúj: két elbukott vb-döntő, a londoni 6:3, Mészölyék brazilverése, hat gól a szovjetektől, 44 év után Eb-diadal. Ria ria könyv resort. A magyar válogatott egy évszázados története azonban nemcsak fényes győzelmekről és fájó kudarcokról szól, hanem olyan momentumokról is, amelyek időről időre meghatározták a csapat életét. Több száz mozaikdarabból áll össze, hogyan élték át a nemzeti tizenegy tagjai az edzések, az utazások és a mérkőzések kevésbé ismert részleteit, miként zajlottak a mindennapjaik, és mi folyt a háttérben. Az időnként megdöbbentő, másszor humoros anekdoták nagy részét labdarúgásunk szereplői – játékosok, edzők és vezetők – elevenítették fel.
Sőt, nem egy olyan szunnita milícia van, amely annak ellenére, hogy fegyvert fogott a kormány ellen, nem fogadtak hűséget az Iszlám Államnak és velük is harcban állnak. Ugyanis számukra is teljesen vállalhatatlan a takfirizmus. Takfirizmus egy olyan ideológia mely nem ismer el semmilyen más vallást felekezet, és rasszot saját magán kívül. A takfirizmus gyökerei egészen a VIII. századra vezethetőek vissza, egyike a kháridzsita (nadzsdiyya, sufriyya, ibádiyya, azáriqa) mozgalmaknak. A takfiri prédikátorok szerint mindenki hitetlen, és halált érdemel, ha nem ezt az irányzatot követi. A többi muszlim számára a legnagyobb "gyalázatot" a szélsőséges ideológiával kapcsolatban az jelenti, hogy teljes mértékben buzdít a nők, gyerekek és hadifoglyok meggyilkolására. Ezenfelül mindenkinek kötelessége harcolni a hitetlenek ellen, amelyet ha nem tesz meg, akár kiközösíthető a közösségből. A takfirizmus ezenfelül előírja minden más vallási felekezet és irányzat műemlékeinek, szent helyeinek, vagy örökségének a lerombolását.
Az Egyesült Államok sem képes egyelőre eldönteni, hogy kiket fegyverezzen fel az Iszlám Állammal szemben: ahogy Obama fogalmazott, a fegyverek rossz kezekbe is kerülhetnek, s így egy ilyen opció egyelőre "álom" marad. Az amerikai Slate magazin azonban talán helyesebben tapintott rá a realitásokra, amikor Szalem Zahran libanoni újságírót idézte: "Aszad nem vár egy hátraarcot a Nyugattól. A rezsim tudja, hogy a Nyugat felé való nyitása titokban fog történni, biztonsági csatornákon keresztül, és nem a diplomácián át. A politikai-diplomáciai nyitás több időbe kerül. Azonban a rezsim úgy hiszi, hogy az egész világ együtt fog vele működni a terrorizmus elleni harc szlogenje alatt. " A lap az Iszlám Állammal szembeni harc "valódi nyerteséként" Basar Al-Aszadot nevezte meg a napokban. A "pakliban" mindenképpen benne van a korábbi mérges amerikai-szír és amerikai-iráni viszony felmelegedése. Az iráni atomprogram elleni amerikai diplomáciai és gazdasági harc a kukába kerülhet, ha az USA úgy dönt, hogy megéri együttműködni a perzsákkal az Iszlám Állam ellen.
Értelemszerűen a legnagyobb veszélynek a térségben élők vannak kitéve, ám Európának is számolnia kell a kockázatokkal. A kontinens nyugati és északi részén (Nagy-Britanniában, Franciaországban, Németországban, Ausztriában, Norvégiában, Hollandiában és Belgiumban) jelentős muszlim kisebbség telepedett le a hetvenes évektől kezdve, és a milliós számban érkező bevándorlók között törvényszerűen vannak olyanok, akik nem tudnak beilleszkedni a többségi társadalomba. Ők azok, akiket ha megtalálnak a radikális muszlim ideológiai képviselői, akkor arra is hajlandóak, hogy Szíriában és Irakban csatlakozzanak az Iszlám Állam csapataihoz. Még akkor is – jegyezte meg Pocskai Ákos konkrét tapasztalatok alapján –, ha fogalmuk sincs, hogy hol vannak a jelzett országok, és a szükséges okmányokkal sem rendelkeznek. Diary A. Majid, a budapesti iraki nagykövet helyettese ezzel kapcsolatban azt mondta, Európából háromezren csatlakoztak az Iszlám Államhoz, többnyire másod-harmad generációs bevándorlók. A TEK munkatársa pedig kiemelte, hogy tudomásuk szerint köztük egyetlen magyar állampolgár sincs.
Amikor június elején a kurd YPG és arab keresztény, illetve beduin milíciái Tel Abjad városának elvételével elszakították őket törökországi utánpótlási bázisuktól és csempészútvonaluktól, a kalifátus azonnal bosszút állt, és a szemükben az "istentelen ellenséghez" politikailag közel álló török ellenzéki párt, a HDP gyűlésén robbantott Diyarbakirban. Az akciót gyors egymásutánban követte a suruci merénylet, ahol ugyancsak törökországi baloldaliak voltak az áldozatok. Ők jelenleg ugyanis a térség egyetlen olyan politikai erejét alkotják, amelyik sikerrel harcol az etnikailag vegyes határvidék támogatásáért az iszlamista erőkkel szemben. Ezután pár hónappal, októberben pedig ugyanennek a pártnak az ankarai nagygyűlését bombázták le, az áldozatok száma itt vetekszik a párizsi merényletben meghaltakkal. Ez a folyamat végig szorosan követte a szíriai csatatéren szenvedett szörnyű ISIS-veszteségeket. A kalifátus, miután a török kijáratot fel kellett adnia, folyamatos védekezésben volt: keletről Maszúd Barzani iraki kurd kváziállamának pártmilíciái (avagy a pesmergák), illetve kisebb mértékben Irak síita hadserege, északról pedig az öcalanista szíriai kurd YPG hasonló seregei szorították.