Át nem ruházható. Más kedvezményekkel nem összevonható. A foglalás lemondása esetén a kupon érvényességét veszti.
2015. március 20. 10:02 Hivatalvezető: Dr. Handó Beatrix Hivatalvezető helyettes: Tariné Tóth Eszter A járáshoz tartozó települések: Bárna, Cered, Egyházasgereg, Etes, Ipolytarnóc, Karancsalja, Karancsberény, Karancskeszi, Karancslapujtő, Karancsság, Kazár, Kisbárkány, Kishartyán, Litke, Lucfalva, Márkháza, Mátraszele, Mihálygerge, Nagybárkány, Nagykeresztúr, Rákóczibánya, Ságújfalu, Salgótarján, Sámsonháza, Somoskőújfalu, Sóshartyán, Szilaspogony, Vizslás, Zabar Salgótarjáni Járási Hivatal Cím 3100 Salgótarján, Múzeum tér 1. Dornyay Béla Múzeum és Bányászati kiállítóhely. Levélcím 3100 Salgótarján, Pf. : 269. E-mail lgotarjan{kukac} Ellenőrzött bejelentés e-mail: lgotarjanjaras{kukac} Telefon 06 (32) 795-160 Fax 06 (32) 795-170 Félfogadás A járási hivatlvezető ügyfélfogadási időpontja - a titkárságon történő - előzetes időpontfogalalást követően: minden hónap első munkanapja: 9. 00-12. 00, 13. 00- 16. 00 Kormányablak Osztály Hatósági Osztály Gyámügyi Osztály Népegészségügyi Osztály Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Osztály Foglalkoztatási Osztály (Nógrád Megyei Kormányhivatal Salgótarjáni Járási Hivatal)
A Szabadtéri Néprajzi Múzeum – Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ (SZNM MOKK) és a Dornyay Béla Múzeum tisztelettel meghívja Önt a Múzeumi és könyvtári fejlesztések mindenkinek EFOP-3. 3. 3-VEKOP-16-2016-00001 projekt keretében megrendezésre kerülő "Távol is közel…" című múzeumi információs napra. Időpont: 2021. december 15. Holvan.hu - Salgótarján - Múzeum tér - térkép, útvonaltervező. Szerda, 10. 30 óra Helyszín: Dornyay Béla Múzeum 3100 Salgótarján, Múzeum tér 2. PROGRAM: 10:30 – 10:40 Köszöntő – Dr. Shah Gabriella igazgató, Dornyay Béla Múzeum 10:40 – 11:00 A Múzeumi és könyvtári fejlesztések mindenkinek projekt céljainak és eredményeinek általános ismertetése – Kovácsné Kis-Simon Éva MOKK koordinátor, Dornyay Béla Múzeum 11:00 – 11:15 A MOKK jövő évi képzései – Bánffy Szegedi Tünde, oktatási csoportvezető, SZNM MOKK 11:20 – 11:40 Digitális múzeumi tartalmak a köznevelés szolgálatában – Kovácsné Kis-Simon Éva, MOKK koordinátor, Dornyay Béla Múzeum 11:40 – 12:00 Felmerülő kérdések megbeszélése A rendezvényen való részvételi szándékát 2021.
Grecsó Krisztián Megyek utánad című regénye nagyszerűen hozza, hogy mit gondol a férfi, hogyan működik, mi mozgatja. Egy belső monológ, tele eseménnyel, történéssel, drámával. A könyv nem új, 2015-ben jelent meg és már sok helyen sok kritika látott napvilágot. Nekem viszont most új volt, a napokban vágtam bele. Nem happy, olykor nyomasztó, de nagyon valós. A főhős Daru, vidéken nő fel. Kollégista már középiskolás korában, aztán következik a főiskola és az egyetem. Kalandok, barátságok, szerelmek és tragédiák. Minden, ami körülvesz bennünket, minden, amit mi is megélünk. Humor és irónia, őszinteség és hazugság. Mindez pedig kőkeményen férfi szemmel. Attól különös, hogy láttatja, ő hogy látja. Megmutatja, hogy ő hogy gondolja. Ez pedig klassz betekintést nyújt nem csak Daru életébe, hanem a másik oldal gondolatmenetébe. Korrajz és történelem Mindemellett pedig korrajz: megjelenik a nyolcvanas évekre jellemző bulizási stílus, a nyugati zene térhódítása, a fű, a kocsmák íze. Engem egyértelműen az egyetemista évek ragadtak meg.
Megyek utánad, mondja a címben Grecsó Krisztián – hozzágondolom: az után, akiből lettem. Így jár mind, aki nem bírja majd a saját életét. Így jár mind, akinek nem lehet húzni a saját perceit tovább, mint levedlett kabátot, hátizsákot, kifordult belet, ezért mindig kifelé néz majd. Ösztönös menekülésben önmaga elől, a figyelembe, kifelé. Amíg aztán a valaholban, ahova némi szerencsével mégis megérkezik (hívhatjuk e valahol-t egyfajta szereptelenségnek) el nem indul maga után – visszamenőleg. Megyek utánad, mondja a címben Grecsó Krisztián, vállaltan: ki-kiszólva hozzánk, olvasókhoz: Daru én vagyok. Önrajz, tükör, nem szó szerinti, nyilván, hiszen irodalom is, jó irodalom – épp ezért utánunk is elindul. Amikor olvasom, bennem is elindul valami az egykori önmagam után. Generációs élményazonosságok – vagy épp az eltérő ritmusban is ismerős stációk? Valójában egyik sem. Darut a szerelmei által látjuk. Amikor olvasom, magam is a szerelmeimen át látom. Ez a közös – ha elég bátor vagyok hozzá.
De nincsenek, kikoptak, elmúltak. Igazán elengedni úgysem fogjuk tudni soha az egyszervolt érzéseinket. Nem kopnak ki teljesen, megülnek, némán, vackot készítenek a hiányokban, amik sebzik a szívünket, belekucorodnak és elszenderednek. Időnként, mikor túl nagy lesz a csend körülöttünk s bennünk, meghallhatjuk békés szuszogásukat. Akkor újra sajogni fognak az emlékek, de már csak egy kicsit. Hozzánk tartoznak, fájnak, bizony, hogy fájnak, de végül is mindig megvigasztalódik az ember, nem kell hát, hogy fájjon az élet. Van, amit már nem bír a lélek. Erősebbek vagyunk, mint gondolnánk. Szorongunk, mint az éjszaka esett első hó, ki attól fél, túl erős lesz a felkelő nap melege s nem fognak tudni benne gyönyörködni az emberek. Féltjük az időt, a pillanatokat, hogy elvesznek végérvényesen. Görcsösen ragaszkodunk egy falatnyi boldogsághoz is, mert úgy hisszük, nem érdemlünk többet. És minden korty öröm a mulandóság kesernyés ízét hagyja maga után bennünk. Daru ismerte az örömet, aminek bánat ül az alján, mintha finom zacc lenne.
Daru én vagyok. Illetve voltam, húsz évvel ezelőtt. Ma már nem vagyok az. Senki sem hív így, de nem ezen múlik, hogy már nem vagyok. Akár hívhatnának is így, attól még semmi se lenne meg bennem belőle. " A történetmondás aktuális jelen ideje konfrontálódik a reflexív, visszatekintő elbeszélő idejével, ekképp kettő az egyben helyzetet komponál. A gyerekszerelem, a hőssé lett Daru dicsősége persze nem is oly hosszú idővel megkopik, ahogyan lenni szokott, a kiscsaj kereket old, nagyobb fiúk bűvkörébe kerül, ám mindennek hátteréül Grecsó erős faktúrájú világot fest; a nyolcvanas évek vidék-Magyarországának atmoszféráját, a boltok kietlen kirakatait, az utcák néptelen némaságát, és nem utolsó sorban a fóliasátrak verejtékező levegőtlenségét átélten és árnyaltan hozza és tartja képben. És a színfalak között és előtt szépen emeli meg az apa alakját, aki a falusi miliő csodabogara és számkivetettje, belső emigránsa. A magyar Pimodán el- és leszármazottja alkoholos katatóniában tölti napjait, időnként, lángot kapó részegségében József Attilát szaval, kiabál, ordít a pusztába.