Alan Menken A Szépség és a Szörnyeteg a Disney egyik legsikeresebb, legelbűvölőbb meséje, az első olyan animációs film, amelyet Oscar-díjra jelöltek a Legjobb film kategóriájában, és öt Grammy-díjat is kapott. A filmből készült családi musical immáron több mint huszonöt éve hódít az egész világon, és 2005-ös bemutatója óta töretlen népszerűségnek örvend Magyarországon is. A családi musical nemcsak nyolc éve tartó német nyelvű turnéját folytatja a 2019/20-as szezonban, de Böhm György rendezésében visszatért a Budapesti Operettszínház színpadára is, sőt szeptember 20-án már az ezredik előadást ünnepelhettük. A Disney A SZÉPSÉG ÉS A SZÖRNYETEG című műve a Music Theatre International (Europe)-pal létrejött különleges megállapodás alapján kerül bemutatásra. A Szépség és a Szörnyeteg című előadás bemutatását a Music Theatre International (Europe) és a Hartai Zenei Ügynökség közötti megállapodás teszi lehetővé. 2020. november 10. 19:00 / Budapest Operettszínház Karmester Adatlap: Időtartam: 155 perc Felvonások száma: 2 Kérdés esetén hívja a 06/1-3532172-es telefonszámot.
A Budapesti Operettszínház egyik legnagyobb sikere, A Szépség és a Szörnyeteg ismét látható a teátrum színpadán. A Disney-musical pár év kihagyás után, megújult formában, a régi szereposztás mellett új beállókkal, Orbán János Dénes magyar szövegével tért vissza Magyarországra. A Szépség és a Szörnyeteg egyike a Disney legsikeresebb, legelbűvölőbb és legmeghatóbb meséjének, amely megmutatja, hogyan lássuk meg a szépet és a jót a zord, csúf külső mögött. A stúdió 1991-ben készült, 30. egész estés rajzfilmje volt az első animációs film, amelyet a "legjobb film" kategóriában Oscar-díjra jelöltek. Végül a nevezését nem tudta díjra váltani, de Alan Menken, a zeneszerző hazavihette az aranyszobrot a "legjobb eredeti filmzenéért", valamint a "legjobb eredeti filmdalért" ( "Beauty and the Beast"). (Érdekesség, hogy emellett további két dalt – "Be Our Guest", "Belle" – is jelöltek a díjra. ) Az alkotás a Golden Globe-on jóval sikeresebb volt: a "legjobb vígjáték vagy musical", a "legjobb eredeti filmzene" és a "legjobb eredeti filmdal" díját is hazavihette.
Nem hiába fogadja ezt a jelenetet minden alkalommal szűnni nem akaró vastaps, de Duda Éva koreográfiái minden alkalommal megállják a helyüket, bátran kijelenthető, hogy az előadás ezen a téren (is) lekörözi a Broadway-változatot. Rózsa István díszlete kellően sejtelmes-titokzatos, amikor a Szörnyeteg kastélyában vagyunk, de egy pillanat alatt képes átváltani a színes-szagos Disney-világba, jól megtartva az egyensúlyt a drámai és a humoros részek között. Túri Erzsébet jelmezei szintén kiválóan idézik meg a rajzfilm hangulatát, felidézi annak jellegzetes motívumait, ugyanakkor mégis a sajátunkénak érezzük, különös tekintettel a porcelánok Herendi-mintája miatt. Jenes Kitti nem először kelti életre a címszereplő Belle-t, teszi ezt roppant nagy bájjal, hátrahagyva a mesebeli hercegnők naivitását és elesettségét, ezáltal igyekszik árnyalni az alapjáraton viszonylag egyszerű jellemvonásokkal rendelkező karaktert. A Szörnyeteg kissé hálásabb szerep, a korábbi előadások kapcsán is észrevehető volt, mennyire élvezik a színészek a megformálását.
Démonok között 2: Ed előadása - YouTube
Ennek hála nem csak a fikcióra kellett hagyatkozniuk az alkotóknak, meglepően korrekt tudásháttér került a birtokukba, még ha annak teljes valóságtartalma a mai napig megkérdőjelezhető… mint ugye minden hasonló esetnek. Akár fikció, akár valóság volt, a Démonok között első része zsigeri borzongást kínált a kendőzetlen Gonosz szereplésével, ami a boszorkányságot a 2015-ös, abszolút korhű The Witch-hez hasonlatosan nem megszépített, elmismásolt formában, hanem a maga könyörületet nem ismerő kegyetlenségében ábrázolta, a démoni megszállottság minden borzalmával. A második rész nagyjából hasonlóan teljesít. A Gonosz nem jópofa, nem vicces karikatúra, ami elhinti az emberben a látszatot, hogy van árnyékolt képpel bíró démoni jelenlét, van a vászonról a nézővel haverkodó rosszindulat… de nem, nincs ilyen, a Gonosz bizony csak szimplán gonosz. A Marilyn Mansonra hajazó Bonnie Aarons, és a már az első epizódban is ügyesen borzongató Joseph Bishara ismét jól teljesít ezen a téren (na meg filmzene tekintetében is), a félelemkeltésre született figurákból csak úgy árad a megmásíthatatlan ördögi esszencia.
Ismered a Gonoszt? Azt a rendkívüli hatalommal rendelkező erőt, ami tonnányi súllyal nehezedik a mellkasodra, elakad tőle a lélegzeted, szinte megáll a szíved? A gonoszságnak ezernyi formája létezik, emberi arcot ölthet (ez sokszor borzalmasabbnak tűnik minden spirituális, támadó jellegű megnyilatkozásnál), azonban a sötétben mindig ott rejlik valami ismeretlen, valami félelmetes. Ez pedig rengetegszer tör ránk, legalábbis a regények, fikciók, filmművészeti alkotások világában. Persze sok a fércmű, a ritka gyöngyszemek mellett nem minden rendező és író találja meg az egészséges egyensúlyt, a tökéletes hozzávalót, de vannak klasszikusok is. Olyanok, amik megfagyasztják a vért az ereinkben, amik egy darabig nem engednek el minket. Ilyen az 1982-es The Entity (Lélekvesztő), az 1999-es The Blair Witch Project (Ideglelés), a 2005-ös The Exorcism of Emily Rose (Ördögűzés Emily Rose üdvéért), illetve tulajdonképpen a 2013-as The Conjuring (Démonok között). James Wan, az első Saw (Fűrész), a Dead Silence (Halálos hallgatás), az Insidious rendezője a démoni megszállottságot a hetvenes évekkel keverve olyan szintre vitte a remek színészgárdával, ami dicséretre méltó.