A gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszere, rövidítve TEÁOR a magyarországi statisztikai adatgyűjtéseknél használatos kódrendszer. A hatályos TEÁOR '08 [ szerkesztés] A jelenleg hatályos kódrendszer az Európai Unió osztályozási rendszerén ( NACE [1] Rev. 2. ) alapul, amelynek az átvétele a tagállamoknak 2008. január 1-jétől kötelező. Gazdasági Szektorok Felsorolása, Iparágak, Szektorok Tájékozódás Az Amerikai Részvénypiacon. (Az EU kódrendszere illeszkedik az ENSZ által használt ISIC [2] rendszerhez. ) Az egymáshoz illeszkedő osztályozási rendszerek célja az, hogy az egyes nemzeti statisztikák azonos módszertan szerint készüljenek, így egymással összehasonlíthatóak legyenek. A tevékenységek osztályozási rendszere az egyes gazdasági tevékenységeket osztályozza, függetlenül a tevékenység végzéséhez használt technológiától, a tevékenységet végző gazdasági szervezet jellemzőitől (például vállalati forma, tulajdonviszonyok, méret stb. ), a tevékenység piaci (profitorientált) vagy non-profit jellegétől. Használata a cégnyilvántartásban [ szerkesztés] A TEÁOR-kódok változásai következtében szükséges cégiratok módosításáról a cégeknek kellett gondoskodniuk, az APEH részéről kiróható bírság terhével.
Ezzel persze a cégek sem járnak jól, hiszen ahogy ezt már említettük, az áthárításból eredő áremelkedés egyik következménye a fogyasztás csökkenése lesz. A tranzakciós illeték bevezetése óta a lakossági bankszámlák száma 340 ezerrel csökkent, ami 2014 szeptemberéig vizsgálva négyéves mélypontnak számít. Több különadót ideiglenesnek terveztek, és 2013-ban még kérdés volt, hogy valóban kivezetik-e ezeket a rendszerből, amikor erre a gazdasági helyzet lehetőséget ad. Mára azonban már eloszlottak az ezzel kapcsolatos remények. Ha volt is jogszabályi utalás az ideiglenességre, azt módosították. Ugyan az ágazati különadót valóban megszüntették 2013-ban, de ezt valószínűleg nem a javuló gazdasági helyzetnek, hanem inkább az EU kifogásainak köszönhetjük. Vállalkozói engedély kiváltása 2019 Karolyn szot Pál utcai fiúk kérdések
Míg 2009-ig a különadók nem számítottak jelentős bevételi forrásnak, 2010-2012 között a társasági adóval nagyjából megegyező összeg folyt be belőlük, 2013-tól pedig már szignifikánsan meghaladták azt, és így az elmúlt években a központi költségvetés bevételeinek megközelítőleg 5 százalékát tették ki. Erre utal például, hogy a bankadó és a pénzügyi tranzakciós illeték bevezetése egybeesett a hitelek kezelési költségének, folyósítási díjának, a számlavezetési, átutalási, készpénzfelvételi, bankkártya díjaknak szokottnál nagyobb mértékű emelésével. Ezzel persze a cégek sem járnak jól, hiszen ahogy ezt már említettük, az áthárításból eredő áremelkedés egyik következménye a fogyasztás csökkenése lesz. A tranzakciós illeték bevezetése óta a lakossági bankszámlák száma 340 ezerrel csökkent, ami 2014 szeptemberéig vizsgálva négyéves mélypontnak számít. Több különadót ideiglenesnek terveztek, és 2013-ban még kérdés volt, hogy valóban kivezetik-e ezeket a rendszerből, amikor erre a gazdasági helyzet lehetőséget ad.
…amit egyre fiatalabban kezdünk el használni. Az Y generációra mondják, hogy "digitális bennszülött", pedig inkább a Z generációt hívhatnák így. Ebből fakadóan azonban egyre több információval találkozunk nap mint nap. Nem járhat ez káros következményekkel is? Akinek magasabb a képzettsége, leginkább információszerzésre, tanulásra, önmaga fejlesztésére használja az internetet és a digitális tereket, az alacsonyabb műveltségűek pedig inkább szórakozásra. Olyan ez, mint amikor a könyvespolc előtt állva a szépirodalom és a ponyva között választunk. Milyen pozitív tulajdonságai vannak az Y generációnak, melyek a munkavállalásban is hasznosak lehetnek? Nagyon adaptívak, könnyen változnak, változtatnak, tudják, hogy csak magukra számíthatnak. Ha kell, újra feltalálják magukat. Gyorsan és könnyen tudnak információt szerezni. Hogyan kezd a munkakereséshez egy Y generációs személy? Így köteleződik el egy Y vagy Z generációs munkavállaló. Az már nem elég, ha interneten elolvasnak egy hirdetést és megnézik a cég honlapját. Sokkal inkább a személyes kapcsolatot keresik, megkérdezik az ismerőseiket, tud-e valaki valamit az adott cégről.
Mire tesznek félre? Általánosságban elmondható mindkét generációra, hogy a vésztartalék képzése és a lakásfelújítás igénye megelőzi azt a célt, hogy a nyugdíjas évekre tegyenek félre. Elmondható, hogy a megkérdezettek elég borúlátóak a magyar nyugdíjrendszert illetően. A nyugdíjkorhatár emelésével (az 1952 előtt születettekre még a betöltött 62 éves, míg az 1957-ben vagy az után születettekre már a 65 éves nyugdíjkorhatár vonatkozik) a most 30 év körüli fiatalok nagyjából arra számítanak, hogy 70 évesen tudnak majd nyugdíjba menni, hiszen egyre többet hallhatunk arról, hogy a nyugdíjrendszert meg kell reformálni, mivel az a mai formájában nehezen fenntartható. Míg az X-generáció tagjai korukból adódóan a harmadik helyre tették a nyugdíj-előtakarékoskodást, addig az Y-generációnál ez a 10. helyet foglalja el. Y generáció és öngondoskodás: Miért nem gondolnak a fiatalok a jövőjükre?. Olyan megtakarítási célok előzik meg, mint például: a meglévő hitel visszafizetése (pl. diákhitel), autó vagy motorvásárlás, bútor- és lakberendezési tárgyak vásárlása, lakásvásárlás, műszaki eszköz vagy gépvásárlás továbbtanulás, nyaralás, utazás, illetve az esküvőhöz és gyermekvállaláshoz kapcsolódó kiadások.
Míg azonban más korosztályok esetében viszonylag egységes képet kaphatunk az őket jellemző értékekről, gondolkodásmódról és attitűdökről, ez az Y-generáció esetében egészen változatosan alakul. A betöltött életévek helyett a fiatal felnőttek között inkább az élethelyzetbeli változások számítanak valódi mérföldkőnek: míg a munkavállalás első éveiben a "bakancslistás" tételeket pipálják ki az Y-osok (főként utazásra, élményekre vagy drágább elektronikai eszközökre költenek), a házasságkötés és a gyermekvállalás után előkerülnek a megtakarítások, a lakásvásárlás, még később pedig a hosszabb távú célok és az öngondoskodás is fontos szempontként fogalmazódik meg. Most akkor X, Y vagy Z? Útmutató az egyes generációkhoz. Mítosz és valóság – ilyennek látja magát az Y-generáció A Generali kutatása a 20-as és 30-as korosztály pénzügyi attitűdjeit övező sztereotípiák és tévhitek valóságtartalmát térképezte fel – mégpedig éppen az érintettek, az Y-generáció tagjainak megkérdezésével. Milyen elképzelések rejtőznek valójában a hedonistának és jövőnélkülinek bélyegzett korcsoport gondolkodása mögött?
Edukáció és rugalmasság kell a pénzügyekben A Generali kutatásának eredményei tehát egyértelmű képet festetettek a kettészakadt Y-generációról: míg 30 éves kor alatt a rövidebb távú (1-3 év) megtakarítási megoldások jellemzőek, 30 év felett kerülnek képbe a hosszabb távú célok, és még ennél is később az öngondoskodás. Érdekesség azonban, hogy az előítéletekkel szemben a fiatal felnőttek egyáltalán nem ragaszkodnak annyira a digitális kommunikációhoz, mint amennyire gondoljuk: kifejezetten fontos számukra a személyes, bizalmi kapcsolat, amit az ügyintézőkkel, pénzügyi tanácsadókkal alakítanak ki, ez pedig a döntéshozatalban is sokat számít. Hogyan ösztönözhető tehát ez a korosztály a tudatosabb jövőtervezésre, megtakarításra és öngondoskodásra? "Két fontos tanulságot vonhatunk le az Y-generációtól érkezett visszajelzésekből. Az egyik az, hogy a pénzügyi edukációt kiemelt területként kellene kezelni már az egészen fiatal korosztályok körében is, mert sokszor az tartja őket vissza a megtakarításoktól és az öngondoskodástól, hogy nincsen elegendő információjuk, a tájékoztatást pedig bonyolultnak és nehézkesnek érzik, így inkább bele sem fognak.
Emellett pedig az is világossá vált, hogy ennek a generációnak szabadon felhasználható, rugalmas és könnyen módosítható pénzügyi termékekre van szükségük, melyek a folyamatosan változó igényeikhez és éppen aktuális élethelyzetükhöz is alkalmazkodnak. Ahelyett tehát, hogy céltalannak bélyegezzük ezt a generációt, olyan megoldásokat és ismereteket kell kínálnunk nekik, melyekkel hasznos és elérhető opcióként tekinthetnek a pénzügyi jövőtervezésre" – mondja Schaub Erika, a Generali személybiztosításokért felelős igazgatósági tagja.