- míg benne eleven szinek Kuszán, ködben, árnyban tülekszenek Valónak látszani, s e forgatag Kábult szememnek sokkal többet ad Mennyből, vágyból - mely mind csak az enyém! - Mint legszebb órán az ifjú Remény.
Felriadtam, mert oly száraz, kurta-furcsa volt e válasz "Bamba szajkó", így beszéltem, "nincsen egy ép sora sem. Bús különc volt a gazdája, bizton az kapatta rája, Folyton erre járt a szája és hörgött keservesen. Magyarul Bábelben - irodalmi antológia :: Poe, Edgar Allan: Álom az álomban (A Dream Within a Dream Magyar nyelven). Benne lelke átka zörgött s hörgött keservesen, Hogy már többé "Sohasem". Még nevettem, hogy az ében Holló ott ül feketében S párnás, mély zsöllém elébe gördítettem sebesen, Bojttal-rojttal elmotoztam és a zsibbadt csöndbe hosszan Tépelődtem, álmodoztam, mért néz e két csodaszem, Mért mered rám e két sanda, kúsza, kósza csodaszem, Mért károgja: "Sohasem". Lestem a sötét madárra, szótlanul vigyázva-várva, S a szemével a szivembe szúrt le - fúrt le tüzesen, Süppedő bársonyra dültem s a violafény köd-ülten Lengedezve szállt körültem, himbálgatta mécsesem, Itten ült ő, itt e párnán, pislogott a mécsesem S ah, nem ül le, Sohasem! Most egyszerre száz ezüstből angyalok csapatja füstöl, Száll a tömjén, cseng a léptük, trilláz a nesz édesen, "Angyalok, hát végre Isten elküldött, hogy megsegítsen, Elfeledni régi kincsem, eltemetni kedvesem Elfeledni, eltemetni régi-égi kedvesem! "
S ahogy guggolt zordon, ében méltóságu tollmezében, Gyászos kedvem mosolygóra váltotta a vén madár –, S szóltam: "Bár meg vagy te nyesve, jól tudom, nem vagy te beste, Zord holló vagy, ős nemes te, éji part küld, vad határ, Mondd, mily néven tisztel ott lenn a plútói mély, vad ár? " S szólt a Holló: "Sohamár. " Ámultam, hogy ferde csőrén ilyen tártan, ilyen pőrén Kél a hang, okos, komoly szó alig volt a szava bár, Ám el az sem hallgatandó, hogy nem is volt még halandó, Kit, hogy felnézett, az ajtó vállán így várt egy madár, Ajtajának szobra vállán egy ilyen szörny vagy madár, Kinek neve: "Sohamár. " S fenn a csöndes szobron ülve, az a Holló egyedül e Szót tagolta, mintha lelke ebbe volna öntve már; Nem nyílt más igére ajka, nem rebbent a toll se rajta, S én szólék, alig sohajtva: "Majd csak elmegy, messziszáll, Mint remények, mint barátok, holnap ez is messziszáll. " S szólt a Holló: "Sohamár! " Megriadtam: csendziláló replikája mily találó –, "Úgy lesz", szóltam, "ennyit tud csak, s kész a szó- és igetár; Gazdájának, holmi hajszolt, bús flótásnak búra ajzott Ajkán leste el a jajszót, mást nem is hallhatva már, Csak remények gyászdalát, csak terhes jajt hallhatva már, Ezt, hogy: "Soha – soha már! "
A magyar irodalom egyik legnagyobb vállalkozását, tarthatjuk a kezünkben - s ugyanakkor az egyik leghányattatottabb sorsú regényt, ami enyhén szólva nincs benne sem az irodalmi kánonban, sem a köztudatban, s ennél fogva a diskurzusban sem. Az elbeszélés a 19. század közepétől indul, a megformálása és ábrázolásmódja, ritmusa, széles társadalmi tablója a teljességre tör. Lesznai anna könyvek gyerekeknek. Az erőteljesen önéletrajzi ihletésű mű a nagy átalakulások és ellentmondások lázában égő magyar társadalom mikroszkopikus pontosságú analízise - de mikor? Ugyanis ezt az elkésett Bildungregényt, amely a reformkortól a trianoni katasztrófáig jeleníti meg Magyarország sorsát, már egy felgyorsult korban a huszadik század húszas-harmincas éveiben kezdte írni Lesznai Anna, és az ábrázolt történelmi időt követő újabb katasztrófák és kontinensek vízválasztói után csak 1967-ben láthatott napvilágot, több korszaknyi távolságban a tapasztalatoktól és problémáktó újabb fél évszázad, és a rendszerváltás után eredeti gyökereihez - bűneihez és bűnhődéseihez - visszatért mai olvasó nagyobb érzékenységgel fogadja ezt a regényt, mint amikor először megjelent.
(Hazajáró versek. Budapest, 1909. A Nyugat folyóirat kiadása) Lesznai Anna asszony verses könyvét ajánlom azoknak a magyar férfiaknak, akik méltán és régóta várják árva lelküknek egy gyöngéd nővérét. És evvel már majdnem el is árultam azt, hogy amatőrnek a könyve a Hazajáró versek, de nagyszerű vallomása egy pompás asszonyságú asszonynak. Lesznai Anna Antikvár könyvek. Az amatőr szó pedig senkit se bántson vagy örvendeztessen meg hirtelen, mert nincs szebb és nemesebb mai ember az igaz amatőrnél. És nincs jobb írás annál, mely kényszeríti az embert, hogy nagyon-nagyon érdekelje az írástevő élete, személye és mivolta. Lesznai Anna szerencsés lehet, mert könyve után szeretettel próbálják őt maguk elé eleveníteni a férfiak. S még szerencsésebb, mert ő nem tetszhetik az asszonyoknak, s azoknak legkevésbé, akiknek érezniök kell, hogy elvallotta előlük a vallani valóikat. Szóval: ez a könyv asszonykönyv, asszonyosan művészkedő, de emberesen becsületes: a nővérünk könyve. Hiába, ez a nővér szó belekapaszkodik egyre a ceruzámba, tehát e szó mögött kell keresnem Lesznai Annát s könyvének megállapítható értékét.
Az Integrált Könyvtár és Mu... 39 pont 11 pont 6 - 8 munkanap