Ár-érték arányban verhetetlen. A belváros szívében, igazi sikátoros utcában. Minden rendkívül közel bolt, pékség, strand, gyalog kb. 3 perces körzetben. A szállás felszereltsége kiváló, szoba kényelmes, tiszta és klímás. Nagyon kedves, rugalmas és segítőkész a szállásadó hölgy, mindenben a vendég igényeit nézi elsőként. Még biztosan visszatérünk. Hotel Zusterna*** - Koper, Szlovénia - Külföld - Utazási ajánlatok - NagyUtazás.hu Utazási Portál. Éjszakánként akár R$ 548-ért 8, 4 Nagyon jó 180 értékelés Belvárosban van, mindenhez közel. Ami fontos infó lehet, hogy a hölgy recepciós beszél magyarul is, adnak törülközőt, van főzési lehetőség és mosási lehetőség. A 4-es szobának van egy hangulatos kis terasza. A város tele van szűk kis szép utcákkal, kettő strand is van, az egyik közel, a másik messzebb, de a tengerparton sétálva az sem tűnik olyan hosszúnak. Éjszakánként akár R$ 432-ért 7, 7 Jó 600 értékelés Szuper a saját parkoló, a földszinten az olcsó kávégép. Ha kell, van konyha, a szobában légkondi (szükség is volt rá), nyugis helyen van, de gyalog is több bolt, vendéglátó hely nagyon közel van.
Kártyára 99 euró, készpénzre 88 euró a 3 ágyas szoba ára reggelivel. A két ágyas szoba 80 euróba került. A szálloda éttermében tüc-tüc zenére vacsoráztunk. Vacsorára hallevest és roston sült halat rendeltem. A szlovén halleves olyan volt mint az ízesített melegvíz néhány haldarabbal és kagylóval. (2009)" forrás,, Kerestünk egy alkalmatos helyet a parton, ahol tesztelhetjük az Adria vízminőségét. Sós, ne idd meg! Sziklás, "sziklacipő" nélkül ne hódítsd meg! Úszószemüveg és békatalp ajánlott. Szalmakalap és napszemüveg alapkövetelmény. " forrás,, Kopernek egyetlen szabad strandja van, ez a kikötő mellett található, nagy területtel a napozáshoz, életmentőkkel, öltözőkkel, zuhanyzókkal, játszótérrel, étteremmel, kávézóval. Koper Kopernél szörfözni és búvárkodni is lehet. A kikötő melletti nagy bevásárlóközpontba a forróság elől is behúzódhatunk. (2019)" forrás
Tengerpart és strand A legtöbb turistát a nyári hónapokban fogadja a város, ekkor a tengerparté lesz a főszerep. Kopernek egyetlen szabad strandja van, ez a kikötő mellett található, nagy területtel a napozáshoz, életmentőkkel, öltözőkkel, zuhanyzókkal, játszótérrel, étteremmel, kávézóval. A város felkapottsága ellenére nem büszkélkedhet Szlovénia legjobb strandjaival sajnos. A fürdőhely a nagy hídon kívül a kikötő melletti betonpart. Aquapark itt is található, sőt a város partjainál szörfözni és búvárkodni is lehet. A kikötő melletti nagy bevásárlóközpontba a forróság elől is behúzódhatunk. 💡 Tipp: a legjobb strandért sokak szerint Portorozba érdemes menni. Smarje nevű falu Kopertől pár percre A környék A városon kívülre is érdemes kitekintést tenni. Délre és keletre dombos-völgyes vidék várja az utazót régi falvakkal, római romokkal. Mivel ezek közel fekszenek egymáshoz, nem kell órákon át utaznunk! A városban van lehetőség kerékpárbérlésre, így ha szeretnénk, bátran hagyjuk a szálláson az autónkat.
Mindezt nemcsak Arnold kihagyása táplálta bennem, hanem az is, hogy a Holnaputánt követően mindegyik Emmerich-alkotás kíséretét számomra közömbösnek találtam, s ez alól A függetlenség napja: Feltámadás kapcsán nyújtott teljesítményük sem lett kivétel, holott egy ilyen produkció biztosít igazán nagy játékteret egy komponista számára, ráadásul Kloserék a 2013-as Az elnök végveszélyben óta semmi érdemlegeset nem csináltak. Sőt, ha összességében nézzük filmográfiájukat, azt látjuk, hogy egy-két osztrák dokumentumfilm kivételével csak akkor dolgoznak valamin, ha ahhoz direktor barátjuknak valami módon köze van... A korong a nyitány szerepét betöltő, sejtelmességet, fenyegetettséget még nyomokban is alig tartalmazó "Traveling Through Space"-szel veszi kezdetét, mely track a szintén főként elektronikus effektekre építkező "The Queen is Leaving"-gel egyetemben azon kevés darab közé tartozik, melyek elkészítéséből a Kloser mellett szinte a kezdetek óta jelen lévő Thomas Schobel is kivette a részét.
Így hát az emberiség teljesen más technikát használ már, és teljesen másképp gondolkozik saját magáról, mint mondjuk mi az igazi 2016-ban — és simán előfordulhatnak olyan, akár külön filmet is érdemlő melléksztorik, mint hogy a földönkívüliek egyik hajója nem lezuhant, hanem leszállt Afrikában, és a helyieknek egyenként kellett levadásznia őket. Kár, hogy mélyebbre nem jutunk ezekben — sem. Pozitívum Alternatív jelen Pár érdekes mellékfigura... Negatívum... és rengeteg semmilyen karakter Túl sok történetszál A "még többet" erőltetése Gyenge humor Végszó A Függetlenség Napja — Feltámadás minden vonatkozásban (rombolás mértéke, szereplők létszáma, főgonosz mérete, küzdelem tétje, intergalaktikus küzdelemben résztvevő felek száma) igyekszik még nagyobb lenni, mint az első film, de ez a próbálkozás nemcsak rendkívül átlátszó, de nem is vezet semmi jóra. Szerencsére azért kínossá nem válik közben, de nem több egy tucat látványfilmnél. Ami erősen célozgat egy újabb folytatásra — de azt inkább már csak akkor kérnénk, ha tényleg valami nagyon újat sikerül villantani.
Emmerich rendezése pedig lehet, hogy nem kifejezetten kreatív, de a fináléban hibátlanul, erőlködés nélkül varázsol a vászonra egy elsőrangú látványfilmes attrakciót. A függetlenség napja második része tehát eleinte a kedves, szórakoztató bárgyúság helyett csak az igénytelen idiótaságot hordozza magában, azonban mint egy 20 évnyi rozsdásodás után újjáéledő gépezet, egyre jobban magára talál. A stáblista kezdetén már újra az a mosoly ragyogott az arcomon, ami az első rész során végig. Kevés ez ahhoz, hogy azt mondjam, élveztem a produkciót, de legalább a végeredmény annyira nem fájt - aki viszont a nosztalgiát keresi, az szokás szeirint jobban jár az eredeti újranézésével. 5, 5/10 A függetlenség napja - Feltámadás teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
A függetlenség napja - Feltámadás azonban pont azért óriási csalódás, mert a túltolt CGI-orgia nem csak el lett lőve a trailerekben, de mindenféle kreativitást nélkülöz. Az egész túlságosan kapkodós, fantáziátlan és az esetek többségében teljesen öncélú, így az amúgy is papírvékony dramaturgiát nem hogy megtámogatná, de konkrétan az idegenek első támadásával azonos módon döngöli földbe azt. Amíg az első részben a visszaszámláló lejárta után indított összehangolt támadásnak volt súlya és tétje, addig a második részben nincs meg ez, annak utóhatását pedig a már említett közönnyel veszik tudomásul az emberek. Hibái ellenére viszont célját még így is eléri a film, mert a 120 perces játékidő piszkosul gyorsan elrepült. Nem azt mondom, hogy ez idő alatt egyszer se unatkoztam, de azért néha csak betalál egy-egy egysoros, a felemás, öncélú látvány pedig még mindig elegendő ahhoz, hogy két órára azért kikapcsoljon az ember agya. Ettől még nem jó film A függetlenség napja második része, de legalább nem is lesz rémesen kínos, igaz, ez csak egy hajszálon múlt.
Úgyhogy az igazi kérdés nem az, hogy sikeres lesz-e a Feltámadás alcímre keresztelt folytatás, még csak nem is az, hogy készülni fog-e további Függetlenség napja eposz (merthogy már a bejelentették, Emmerich a harmadik részt fogja rendezni a Csillagkapu reboot után), hanem hogy aki beül rá, az élvezni fogja-e. Úgyhogy ha arra vagytok kíváncsiak, megéri-e egy nagy adagnyi popcornnal egybekötve péntek esti kikapcsolódásnak választani, akkor a válaszom egyértelmű igen. Bár azért aki már az első részt is utálta, az inkább válasszon valami mást. Meggyőződésem, hogy mostanra Roland Emmerich tökélyre fejlesztette a saját stílusát. Félreértés ne essék, valószínűleg sokaknak nem lesz kedvence ez a bizonyos stílus: elvégre bővelkedik hatásvadász elemekben, egymás után következnek a könnyezős-összeborulós patetikus szólamok, nagy szerepet játszik benne az akció, ráadásul az egész néha olyannyira túlzásokba esik (mint amikor az apokalipszis közepén még mindig a család kutyája a legfontosabb), hogy ezt már csak öniróniának lehet tekinteni.
LoneWolf 2016. július 30., 21:06 Minden butasága ellenére nagy rajongója voltam az első résznek, ugyanis gyermekkorom kedvence, így számomra erős nosztalgia értékkel bír. Valószínűleg ezen okból adtam rá a fejem, hogy a folytatást bizony moziban kell megnéznem, akármilyen szörnyűnek is tűnik már mai szemmel. Minimális elvárásokkal ültem hát be rá és emiatt nem is tudom lehúzni, hiszen egy Michael Bay szintű, látványosan bugyuta kis popcorn mozit vártam tőle és azt, hogy felidézze bennem, milyen is volt az előzőt gyerek fejjel nézni. 8-9 évesen még valószínűleg odákat zengtem volna róla, de ettől függetlenül most sem mondom azt, hogy teljesen szemétre való. Akadtak benne ötletes elemek, szépen emelték a tétet, helyenként pedig még sötétebbnek is éreztem a hangulatát, mint az elsőnek, nem beszélve arról, hogy Jeff Goldblum és Bill Pullman továbbra is a helyén volt. Mi rontotta el számomra a filmet? Sorolom: 'Julius bácsi kalandjai és a varázslatos iskolabusz', az új, totál érdektelen és kedvelhetetlen szereplők, a spoiler és az erőltetett, tudósok közti meleg kapcsolat kiemelése, amitől kb.
A folytatás egyszerre akarja átvenni ezt az örökséget, emelni a tétet, és bekapcsolódni a mai pusztításfetisiszta akciófilmek áramlatába. Míg azonban külsőségekben minden a négyzetre emelődött, valójában inkább gyökvonás történt. Nincsenek valódi figurák, a tempó lapos, a szövegek olyan bénák, mintha randomgép generálta volna őket. Mindez egy hihetetlenül hangos és látványos, sötét masszában érkezik, ami próbál tekervényes lenni és több szálon futni, de már a legelején érdektelenségbe fullad. Forgalmazza az InterCom