Az óriás nagyot nevetett, amikor elmondta neki. - Ugyan, hiszen senki sem jutott fel még odáig, a messzi égbe! - De én megpróbálom, én leszek az első! Hajthatatlan volt. Ahogy beesteledett, szárnyra kelt és repült, csak repült a csillag felé. De mindhiába, nem sikerült elérnie. Pedig egy héten át minden nap megpróbálta. Ám a Csillagnak hogy - hogy nem,. fülébe jutott vágyakozása. A csillagok ugyanis mindent látnak, és hallanak, de nem mindig avatkoznak a földi dolgokba. I Megsajnálta szegény Kék madarat, és egy sugarat bocsátott a földre, így húzta őt magához. - Közelről még sokkal szebb vagy, mint a földről! - suttogta neki a Kék madár. - Olyan ragyogó vagy és csillogó... - Köszönöm... - mosolygott a csillag, és elpirult. - De beszéljünk egy kicsit rólad, meg a földről, Kék madár. - Milyen az életed ott lenn a földön? Kik élnek ott és hogyan? - jól tudta persze hogy milyen, de azért a föld alá mégsem jutott el pillantása, no meg a madár szájából akarta hallani a Föld dolgait. A Kék madár beszélt neki az óriásokról, az emberekről, a tündérekről, és hogy az emberek milyen sanyarú módon éldegélnek a Nagy Zöld Fa gyökerei között.
Mese a föld születése utáni időkből Valamikor, réges - régen, még az első fa teremtésekor óriások, emberek, tündérek éltek itt, a földön. Az első fát Nagy Zöld Fának nevezték. Akkor még az emberek a gyökerei közti barlangokban tengődtek, a ' föld felszíne az óriások birodalma volt, az ágai között tündérek röpködtek. Legfelül, a fa csúcsán fészkelt a Kék madár. Ha a Kék madár felrepült, beterítette szárnyával az eget, márpedig ezt minden hajnalban megtette. Nagyon tetszettek neki a csillagok, és arról ábrándozott, hogy egyszer majd feljut oda. De hiába fészkelt a Nagy Zöld Fa csúcsán, hiába volt ez a csúcs a felhők felett, az ég tetejére és a csillagokhoz mégsem ért fel. Születésétől fogva jóban volt egy óriással, akit Ónak hívtak. / Régen mindenkinek nagyon egyszerű neve volt. / Folyton ketten vándoroltak, Ó, és vállán a Kék madár. Ám a madár egy ideje szomorkodott, mert mindig a magasba vágyódott, a csillagok után. Különösen egyikük tetszett neki, az Esthajnalcsillag. El is határozta, hogy feleségül kéri.
Mytyl: A tündér azt mondta, hogy kéknek kell lennie. És még azt mondta, keressük mindenütt. Ez itt a múlt, ugye? Nagyanyó bólint. Mytyl: Akkor a kék madár nincs a múltban. Másutt keresem, megyek! Nagyanyó: Még ne! Ne menjetek még... Óriási almás lepényt sütök nektek. Gyerekek: Nincs időnk! Futnak el, a fények lassan kihunynak, közben: Nagyapó: Mindig sietnek... Nagyanyó: Azért szép, hogy emlékeztek ránk. Talán majd újra eljönnek... lenet Sötét van, csak a tündérre esik fény, felé futnak a gyerekek. Tündér: Itt van a kék madár? Megtaláltátok nagyapó házában? Gyerekek: Nem... Tündér: Ezért ne szomorkodjatok! Keressétek tovább! Tyltyl: Nem azért vagyunk szomorúak, hanem azért, mert igazán el sem búcsúztunk nagyanyóéktól, a cirógatásuk is elmaradt... Mytyl: Vissza se néztünk rájuk, mert a madár volt akkor a legfontosabb... Tündér: Most már késő. De ne feledjétek nagyapátok szavait! És most induljatok tovább! Mytyl: Hová menjünk? Tündé r: Ha a múltban nem jártatok szerencsével, próbálkozzatok a jövőben!
Kicsit megtévesztő, ami a könyv borítóján is olvasható, a "Maurice Maeterlinck meséje alapján" kitétel, mert ha lenne ilyen mese, akkor nem biztos, hogy szükség lenne adaptációra, legfeljebb időnként új fordításra. A helyes kifejezés az eredeti műre "mesejáték" lenne, a dráma pedig nem igazán felolvasásbarát forma, így nem csoda, hogy ritkán adják ki. Maradnak a feldolgozások, amelyek valamiért gyorsabban avulnak, mint az eredetik, ezek közül a legújabb Tarbay Ede 80-as évekbeli, mára nagyjából elfelejtett átirata volt. A Cerkabella jól érzékelte, ha készítenek egy tényleg jó könyvet ebből a történetből, annak lesz vevője. Gimesi Dóra pedig klasszikusokhoz mérhető adaptációt írt, még ha biztos akadnak is benne romlandó részek. Lássuk, hogyan sikerült ez neki. Az eredeti darabról annyit fontos elmondani, hogy igazi körkörös szerkezetű (és persze kétszintes) dráma, amilyen mondjuk a Csongor és Tünde, a gyerekek a kék madarat nem evilági helyszíneken keresik, hogy végül hazatérve találják meg (de hogy megtalálják, annak feltétele, hogy végigjárják ezt az utat).
Mytyl: Az semmi! Anya: Mytyl, ne feleselj apáddal! Mytyl: Anyu, miért vagyunk mi szegények?! (sírósan mondja) Apa: Szegény az, aki nem tudja a karjait munkára használni, meg az, akinek nincs födél a feje fölött. De legfőképpen az, aki a napsütésben is csak az árnyékot látja. Akárcsak te, Mytyl, te hálátlan és elégedetlen kislány. Mytyl: Mivel legyek elégedett? Miért nincs nekünk égig érő karácsonyfánk? Apa: Van otthonod, meleg ruhád, ennivalód... Mytyl: A gazdagok habos tortát esznek és annyi cukrot, amennyi beléjük fér! Apa: Van apád, aki dolgozik érted, és anyád, aki gondodat viseli. Mytyl: De másoknak mindenük van. Kastélyaik, hintóik, cselédjeik, szép ruháik... És mi van nekünk!? Anya: Mytyl, hallgass és szégyelld magad! Mytyl: Nem szégyellem magam. Gyűlölök mindent, ami itt van... Anyu, én olyan boldogtalan vagyok... Apa: Kislányom, egyet jól jegyezz meg: aki boldogtalan, az másokat is boldogtalanná tesz... Csendesen befejezik a vacsorát, egy darabig néma csend uralkodik, majd Mytyl felpattan és anyjához szalad.
Ezzel kicsit elmaszatolódik, hogy pl. mi a gyerekek belső motivációja arra, hogy a madár keresésére induljanak, viszont egy árnyalt érzelmekben gazdag, képekkel teli (egy idő után magával ragadó) szöveg jön létre. Nyilvánvalóan dönteni kellett, hogy a szöveg megtartsa-e a mese eredeti idejét, vagy inkább aktualizáljon. Gimesi Dóra végül utalások szintjén az akkori századfordulón hagyta a történetet, de néha megenged magának aktualizáló kiszólásokat, így inkább valami meg nem határozott múltban játszódik, ami egy mese számára optimális.
Felsőoktatásban végzett biszexuális nők rengeteg ismerőssel, akik nem szeretnek állapotot frissíteni, viszont imádnak képet címkézni. Ez a hamis Facebook profilok rövid összefoglalója. A hamis profilok sokat árthatnak akár Facebook kampányról, akár egy egyszerű Facebook oldal rajongói táboráról van szó, ezért érdemes róluk többet tudni. 2884 hamis Facebook profilt elemezve készült a következő infografika. Néhány főbb adat belőle: A hamis profilok 97%-a nőnemű, és 58%-uknál úgy van beállítva, hogy a férfiak és a nők iránt is érdeklődnek. Ha nem fekete a profilképed, nem is gyászolsz!. A mindkét nem irátni érdeklődés az igazi embereknél csak 6%. A hamis profiloknak átlagosan 726 ismerősük van, míg az igaziaknak kb. 130. Az igazi emberek 15%-ának nem frissíti a Facebook státuszát, míg ez a hamis profiloknál 43%. Több érdekesség az infografikában. Hamis vagy igazi? Összehasonlítás a Facebookozókról. Nektek mennyi hamis profil van az ismerőseitek között?
És ne bántsuk azokat, akik éppen egy hatalmas fájdalommal birkóznak! Akkor se, ha ha szerintünk más lenne a "helyénvaló". Nyitókép: iStockphoto
Fekete szalagos profilkép, gyertyaláng a borítóképen, idézet az idővonalon. "Mély fájdalommal... " kezdetű mondatok facebook-szerte. Öt éve még ciki volt, ma már kötelező. Alig pár éve egy ismerősöm facebook posztban búcsúzott a nagypapájától. És egyből jöttek a támadások - nyíltan és a háta mögött -, hogy mennyire képmutató dolog ez. Hisz' az igazi fájdalmat nem kürtöli világgá az ember! Én már akkor se értettem egyet a sárdobálással. A gyász és a veszteségfeldolgozás összetett folyamat, amit mindenki máshogy él meg. Van, aki egy temetésen hangosan zokog. Más rezzenéstelen arccal áll szerelme koporsója mellett. Facebook profil képek. És van olyan is, akire rátör a röhögőgörcs, és mindenről eszébe jut egy poén. És bizony mind a három reakciót a fájdalom szüli. A gyász pokoli érzés, ami az ember legbelsőbb mivoltát kezdi el pusztítani. És ez az a részünk, ami azzá tesz minket, akik vagyunk: a lelkünk. Forrás: iStockphoto/Todor Tsvetkov A lelket pedig nem lehet "szabályozni" vagy keretek közé szorítani. Így gyógyítani sem lehet "illemszabályok" szerint.
Ezeknek a megmozdulásoknak azonban nincs különösebb foganatja, csupán egyfajta véleménynyilávnítási szerepe van. Ugyanakkor bizonyos időközönként végig fut a facebookon egy "divathullám", amely során a csatlakozók rajzfilm figurára vagy filmes karakterre cserélik le fotójukat. Sőt, a profilkép megfelelő felületet nyújt arra is, hogy kedveskedj a lájkolóknak, például A Hét Rajongója címmel. 10 tipikus profilkép a Facebookon - tízdolog. Személyes profil – te melyik típus vagy? Vannak, akik igen nagy hangsúlyt fektetnek a profilképükre és szeretnék azon a legjobb oldalukat mutatni. Ennek érdekében akár naponta lecserélik azt. Ez egyfelől biztosítja a figyelmet a barátok részéről, ugyanakkor össze is zavarja őket, ezért tanácsos inkább megtalálni a megfelelő fotót és azt sokáig meghagyni. Mások ezzel szemben minimális hangsúlyt nem fektetnek rá, sőt minél felismerhetetlenebbek akarnak lenni azon, így eltorzítva, háttal vagy az arcukat kitakaró kalapban szerepelnek az "azonosító" képen. A személyes profilkép sokat elárul a tulajdonosáról és arról, hogy mit tart a legfontosabbnak közölni magáról.
2014. 03. 09. Sikerült belecsúsznod a 10 tipikus profilkép egyikébe, vagy te egy saját kategória vagy? Kis profilfotóhatározónkban megmutatjuk a 10 leggyakoribbat. A hedonista: szikrázó napsütés, szikrázó mosoly! A tengerpartos-pálmafás kép láttán nem maradhat kétségünk afelől, hogy emberünk élvezi az életet, haladó nyaralós profilképesek pedig nem állnak meg itt: ők egyenesen kókuszdióból szipkázzák az isteni koktélokat. A celebekkel barátkozó: kedvenc zenészeivel pózol egy közös képen, vagy híres focistával futott össze valahol, csillog a szeme, és olyan fesztelenül karolja át a sztárt, mintha amúgy is összejárnának, és nem készülne évek óta erre a fotóra. A celebekkel barátkozó 2: odabújik Tina Turnerhez, vagy épp Leonardo Dicaprio fülébe suttog valamit – de az ő barátai viaszból vannak. Főleg londoni és berlini látogatások után szaporodnak el ezek a képek. A rajzfilmfigura: ő Mickey egér. Vagy ő Pocahontas. Hamis Facebook profilok: hogyan ismerd fel? – Közösségi kalandozások. Csak szólunk, hogy elég bénán veszi ki magát, amikor politizálni kezd. A páros: szerelmesek, akik képesek ugyanazt a fotót profilképként használni.