Szemben a harmincas–negyvenes évek sikereinek ötlettelen újrázásával (Kabay Barna: Hippolyt, 1999; Kabay Barna: Meseautó, 2000; Gyöngyössy Bence: Egy szoknya, egy nadrág, 2005; Gyöngyössy Bence: Egy bolond százat csinál, 2006), Goda bebizonyítja, hogy a hagyományt innovatívan is lehet "használni", követni. Bár egyes kritikusok a Bridget Jones -típusú szinglimesék (Sharon Maguire: Bridget Jones naplója [ Bridget Jones's Diary, 2001]; Beeban Kidron: Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! [ Bridget Jones: The Edge of Reason, 2004]) kópiáját látták benne, Goda Krisztina filmje legalább olyan szorosan kapcsolódik a honi hagyományokhoz, mint a vele szinkronban készült amerikai produkciókhoz. Filmje címe is ezt, a hazai tradíciók követését hangsúlyozza, amennyiben a Horthy-korszak egyik sikeres romcomjára, Ráthonyi Ákos Egy csók és más semmi jére (1941) rezonál. A Csak szex és más semmi hőse, a színházi dramaturg Dóra (Schell Judit) épp túl van a harmincon és egy kiadós csalódáson az őt szédítő, nős ügyvéddel.
A korábban monolit filmrendezőképzés az ezredforduló után sokszereplős lesz, sorra nyílnak a különböző iskolák, de megjelennek a magyar film térképén a diplomájukat külföldön, nyugaton – jobbára Angliában vagy az Egyesült Államokban – megszerző hazai alkotók is: Verebes Zoltán (művésznevén: Pater Sparrow), Nagypál Orsi vagy a Mindenki ért (2016) Oscart nyerő Deák Kristóf mellett, illetve előtt Goda Krisztina tartozik ide. Pályája elején asszisztensként dolgozik (a Hol volt, hol nem volt ban [Gazdag Gyula, 1987] és a Hanussen ben [Szabó István, 1988]), majd ő lesz az egyik első alkotó, aki nívós nyugati iskolák elvégzése után – a londoni National Film and Television Schoolban rendezői, a Los Angeles-i University of Californián forgatókönyvírói diplomát szerez – nagyjátékfilmhez jut Magyarországon. A debütáló munka rögtön trendet indít, a romantikus vígjátékok népszerűségét hozza (Sas Tamás: S. O. S. szerelem, 2007; Orosz Dénes: Poligamy, 2009; Orosz Dénes: Coming Out, 2013; Herczeg Attila: Megdönteni Hajnal Tímeát, 2014; Nagypál Orsi: Nyitva, 2018), azaz a Csak szex és más semmi sikere visszavezeti a magyar populáris (hangos)filmet az ősforráshoz, ahhoz a műfajhoz, amely 1945 előtt a gyártás egyik támasza volt.
Elkeseredésében, hogy már örökre magányos marad, és elszánva magát arra, hogy akár egyedül is vállal gyereket – valamint barátnője, a hedonista Zsófi (Dobó Kata) ösztökélésére –, hirdetést ad fel "csak szex és más semmi" jeligével, hogy megfoganjon. A jelöltek kiábrándítók, Dóra mit sem tud kezdeni velük, közben azonban megtetszik neki a társulathoz frissen érkező, jókötésű színész, Tamás (Csányi Sándor), aki a Veszedelmes viszonyok (Choderlos de Laclos) színpadi adaptációjában alakítja a főszerepet. A vonzalom kölcsönös, de Dórát riasztja Tamás híre, azt beszélik ugyanis, hogy játszik a nőkkel. Dóra ezért Péter, a zenész (Seress Zoltán) karjaiba menekül, és már a közös kanadai utat tervezik, amikor a nő váratlanul – illetve a műfaji direktívák szerint korántsem váratlanul – meggondolja magát. Kevés produkció akad a teljes magyar filmtörténetben (ideértve a harmincas évek termését is), amelyik annyira akkurátusan alkalmazná a romantikus vígjáték mesternarratíváját – építené fel a műfajra jellemző események sorozatát –, mint a Csak szex és más semmi.
A romcom a legtömörebb – az Amerikai Filmintézet által megalkotott – definíciója (2008) szerint "olyan műfaj, amelyben a szerelem kifejlődése komikus szituációkhoz vezet". Egyszerre merít a vígjátéki és a melodrámai tradíciókból: konfliktusai gyakran félreértéseken alapulnak (mindez a vígjátékokhoz kapcsolja a filmeket), de hangsúlyosak benne az egyes szereplők pszichéjében megszülető konfrontációk is (melyek viszont inkább melodrámai elemek). A műfaj azt az utat mutatja be, amelyet a kezdetben érzelmileg nem kellőképp érett hős(ök)nek be kell járniuk ahhoz, hogy megérdemeljék egymást és kiérdemeljék a boldogságot: harcuk az elégséges tudás és szimpátia megtalálásáért folyik. A Csak szex és más semmi úgy tud izgalmas lenni, azaz meglepetésekkel szolgálni, hogy valóban példásan követi a műfaji konvenciókat. Különlegessége, hogy Goda Krisztina mer és tud gyengéd lenni a hőseihez, nem buksisimogató kedéllyel, és nem felülnézeti pozícióból szemléli őket, pedig a hazai zsánerfilmek alakjainak gyakran nem jár egyéb (a legjobban az ezredforduló remake-hullámán, a Hippolyt on, az Egy szoknya, egy nadrág on, az Egy bolond százat csinál on látszik ez).
színes magyar játékfilm, 2005, rendező: Goda Krisztina forgatókönyvíró: Divinyi Réka, Goda Krisztina, Heller Gábor, operatőr: Gulyás Buda, főszereplők: Schell Judit, Csányi Sándor, Dobó Kata, Rátóti Zoltán, Seress Zoltán, Gesztesi Károly, producer: Kálomista Gábor, gyártó: Megafilm, 90 perc A film adatlapja a Filmkeresőn Miről szól? A színházi dramaturgként dolgozó Dóra (Schell Judit) 32 éves, és nagyon szeretne már családot, gyereket. Amikor megtudja, hogy barátjának felesége van, úgy dönt, nem keresi tovább az ideális férjjelöltet, megpróbál helyette minél gyorsabban teherbe esni. Miközben online társkeresőkkel próbálkozik, és a mesterséges megtermékenyítés lehetőségét fontolgatja, a társulatba, ahol dolgozik, új színész érkezik. A nőcsábász hírében álló Tamással (Csányi Sándor) már az első nap összerúgják a port. Az ellentét kibékíthetetlennek tűnik, mégis egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Mitől különleges? Goda Krisztina filmje a romantikus komédiák kottáját követi rendkívüli hatékonysággal.
Dóra: Sárffy Dóra. Tamás: Mi már ismerjük egymást. Paskó: Igen? És honnan? Tamás: Dolgoztunk együtt az erkélyjeleneten… duracell 2017. szeptember 24., 17:14 Paskó: Nem! Nem! Azt akarom látni, hogy felfalod őt a szemeiddel, érted? Nem létezik senki más számodra, csak ő! Ő! Tamás: Jó, csak ezzel a szöveggel nem lehet elmondani. Paskó: Szarok a szövegre! Ez szerelem! Akkor is ordítania kell rólad, hogy ha üzbégül beszélsz. Hasonló filmek címkék alapján
Jó párszor láttam már, de valahányszor játsszák a tévében, biztos, hogy előbb-utóbb leragadok előtte. És hát a Boldogság, gyere haza c. dallal örökre összefort. :) Valcsa 2015. június 26., 14:58 Egyik kedvenc hazai filmem, sokszor láttam már, ráadásul az egyik szupermarketben akciósan hozzá is jutottam, úgyhogy valószínűleg még többször fogom. :)) Igazi csajos film, nagyon vicces, csupa-csupa remek karakterrel és színésszel. Kedvencem egyértelműen Ali. :D Hát ő valami hihetetlen pofa. ^^ Kedvenc részem pedig az, mikor Péter a Dóra lakásában van és ott bénázik össze-vissza ("innen már nincs lejjebb…"). :D 2 hozzászólás mandu 2016. augusztus 4., 13:48 Egyike azon kevés magyar filmnek, melyet nem utálok teljes szívemből. :D Nagyon aranyos történet, jó dalokkal megfűszerezve, ráadásul még nevetni is lehet rajta! A színészek sem olyan borzalmasak, de azért látszik, hogy nem Oscar gyanúsak. >< Cuki meg minden, de nekem bőven elég, ha 3 évente újranézem. :) Izolda 2015. július 2., 20:56 Ez egy nagyon jó vígjáték, háromszor láttam moziban, mert annyi társaságot kellett elvonszolnom rá.
A farkasokat szerző lo g A farkasokat szerző lo'jo A farkasokat szerző Teljes film 2. 7. Emblémák, kulturális szignálok A nonverbális kommunikációhoz sorolják az öltözködést, a hajviseletet, a testdíszeket, jelvényeket, amelyek információkat továbbítanak az interakcióban résztvevők számára. Miután ezek a jelzések kulturális kontextusban és konszenzussal nyerik el értelmüket, kulturális szignálok nak is nevezik őket. Szerepük a kommunikáció kontextusának jelzése és értelmezése. Nagyrészük társadalomtörténeti képződmény. Természetesen a társadalmi mozgások következtében változó társadalmi normák relációiban alakulnak, érvényesülnek, szűnnek meg. A premodern, illetve merev szerkezetű társadalmak különösen erősen szabályozták ezeket a szignálokat. Napjaink indivídum alapú világában, esztétikai érték és szokásrendszerében megdöbbenve nézzük egyes közel-keleti államok drasztikus szabályozórendszerét, amely a középkori normák elviselésére kényszeríti a nőt a társadalmi, öltözködési, életvezetési szokásaiban.
Elég csak a Trónok harca hatására kibontakozó őrületre gondolni, amiről a is írt: miután a sorozatban hangsúlyos szerepet kaptak a farkasok, rengetegen akartak rájuk hasonlító házi kedvencet. Ezek jókora hányada pedig állatmenhelyeken végezte, miután tulajdonosaik meggondolták magukat.
Nagyon el is fáradtak. Mitévők legyenek? A disznó szállást kért rokonától, a vaddisznótól, aki szívesen vendégül is látta őket. Bementek a házba, ahol már terítve volt az asztal frissen szedett makkal. A ló kiment legelni, vacsora után meg mindnyájan lefeküdtek. Reggel a vaddisznó ébredt fel elsőnek. – Adjon isten jó reggelt! A ló éppen a másik oldalára akart fordulni, de ahogy kinyitotta a szemét, a bokorban egy farkast látott! Már éppen szaladni akart, mikor a farkas szelíden megszólalt: – Nem akarok én megenni senkit, csak azt a hitvány kis tapsifülest, ott ni! Azt mondta a kiscsibe az édesanyjának: – Anyám, süss nekem egy kalácsot! Beleegyezett tyúkanyó, csak arra kérte a lányát, hozna neki tűzre való forgácsot, amit az emberek eldobnak. Elment a hát a kiscsibe a szomszéd konyhájába, de alig kezdte fölcsipegetni a forgácsot, meglepte egy öreg macska, s ráförmedt, hogy megeszi: – Szépen kérlek, engedj utamra – könyörgött a kiscsibe. – Neked adom a fele kalácsomat. – Jól van – szólt az öreg macska.
Hamar ki is találta. Felmászott a kút tetejére, s ott a két vödör közül az egyikbe belelépett. A vödör nehezebb lett, mint a másik, s leszaladt a vízre. Mikor leérkezett a róka, észrevette magát, hogy az nem sajt, hanem csak a holdvilág. Akkor már bánta, hogy miért ment be, de onnan kijönni már nem lehetett. Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy muzsikaszerető öreg király. Építtetett az olyan palotát, hogy még a fala is alabástromból volt. Vagyis olyan szép volt az a palota, hogy aki elment mellette, meg nem állhatta, vagy csak nehezen, hogy meg ne nézze, minél közelebbről, s meg ne tapogassa. A király meg nagyon, de nagyon féltette a palotáját. Éjjel-nappal egy katonával őriztette, hogy a palota szép fehér falát valaki be ne találja piszkolni. Áll, álldogál a katona a ház előtt egy téli éjszaka is. Gyönyörű holdas éjszaka volt, de nagyon-nagyon hideg volt. Elgondolta hát ugyancsak magában a szegény katona, hogy de jó is ezeknek a nagy uraknak! Míg a szegény ember kívül fagyoskodik, ők a meleg házban jó dunnába csavargódznak, eszükbe se fér a kinti rossz világ.