Ezt az irdatlan hadat semmisítette meg bravúros és hősies küzdelemben Árpád serege. Pozsonynál a Duna 250 méter széles, ezért a hajóhadat gyújtónyilakkal kellett elpusztítani, miközben mindkét parton hatalmas nyugati sereg védte őket. Mégis sikerült, a magyarok által használt visszacsapó reflexíjak képesek voltak ilyen távolságra is eljuttatni a gyújtónyilakat olyan tömegben, hogy a hajósok ne tudjanak ellenük védekezni. A hajóhad megsemmisült, a támadók elszakadtak egymástól. A magyarok előbb a déli oldali sereget verték tönkre, majd még az éjjel pihenés nélkül átúsztattak a Dunán – hogyan, csak találgathatunk –, és hajnalban rárontottak a még alvó északi seregre. Elsöprő győzelmet arattunk. A Német‑római Birodalom csak 123 évvel később, 1030-ban merte megtámadni Magyarországot, de Szent István király a támadó sereg zömét Bécsnél foglyul ejtette. The Battle of Pressburg / Pozsonyi csata 907. | Oktató videók. Ha azt mondjuk, a magyar államiság alapjait Szent István király fektette le, akkor a magyar nemzet megmaradását a Kárpát-medencében Árpád fejedelemnek köszönhetjük.
Miért nem ez a honvédelem napja? Miért nem nemzeti emléknap ez a nap? A rendszerváltás után több mint negyed évszázaddal, ideje lenne átírni a dohos kipárolgású, szovjet mintájú történelemkönyveinket, a valós és felemelő győzelmeinkről megemlékezni, kultúránk alapjává (vissza) helyezni azokat. Az nem járható út egy nemzet életében, hogy mindig a vesztes, sötét eseményekre emlékezzenek, mintegy önostorozásként. Ilyet csak beteg szellemiségű, zavart tudatú egyének és népek tehetnek. Mi magyarok nem! Vannak kiemelkedő, világra szóló teljesítményeink, amelyek ráadásul egész jövőnket befolyásolták. Ezek az igazi ünnepeink, melyek fénylő csillagként ragyognak múltunk egén, mi magyar hagyományőrzők ezeket ünnepeljük. Ünneplünk, és emlékezünk a hagyományőrző rendezvényeken, az Ősök Napján, a Kurultájon, és szeretnénk, ha a kulturális életünket meghatározó vezető értelmiségiek (köztük történészek is! 907 pozsonyi csata k. ) észrevennék a fától az erdőt. Végre szakítanának a berögződött szocialista dogmával a "merjünk kicsik lenni" gúzsba kötő gondolatbéklyójával.
A pozsonyi csata (907 július 4-5. ) /Harmat Árpád Péter/ A pozsonyi csata a honfoglalás korának legnagyobb jelentőségű ütközete volt, mert ebben az összecsapásban a Keleti Frank Királyság a honfoglaló magyarok által frissen megszerzett Kárpát-medence visszahódítását szerette volna elérni. Ez volt a 895 –ben kezdődő honfoglalás utáni időszakban az európai területekről kiinduló legnagyobb ellentámadás a magyarok visszaszorítására. Sajnos a mai magyar oktatás nem hangsúlyozza az ütközet fontosságát, pedig népük történetének kulcsfontosságú eseményéről van szó. A pozsonyi csata 907. július 4 - 7.. (Nem csak tanítása, de évfordulójának megünneplése is indokolt volna. ) A csata jelentőségét Aventinus (1477-1534) bajor történetíró is felismerte, amikor a csatával összefüggésbe hozható adatokra, értékelésekre támaszkodva feldolgozta és rekonstruálta az ütközet történetét. Hasonlóan alapos kutatásokat végzett a csatáról Torma Béla a Pozsonyi csata (907 július 4-5. ) című, 2007-ben közreadott tanulmányában. (Ebben felhasználta a korabeli német évkönyvek, halottaskönyvek és királyi oklevelek anyagait is. )
A pozsonyi csatával zárult le véglegesen a magyar honfoglalás, és ezzel az ütközettel bizonyította be a magyarság, hogy elég erővel rendelkezik ahhoz, hogy Európa új népeként tartósan megmaradjon a kontinens keleti szegmensében. Harmat Árpád Péter, 2012 július 15. Regisztrálj nálunk, várunk tagjaink sorában! Regisztáció: ITT! Felhasznált irodalom: Kristó Gyula - Makk Ferenc: Az Árpád-házi uralkodók. A pozsonyi csata 907 | Oktató videók. IPM könyvtár sorozat, Budapest, 1988 Kristó Gyula: Magyarország története 895-1301. Osiris Kiadó, Budapest, 2003 Katus László: A középkor története. Pannonica Rubicon Kiadó, Budapest, 2001 Bertényi Iván, Gyapay Gábor: Magyarország rövid története. Maecenas Kiadó, Bp., 2001
A magyarság történetében ugyanis a vesztes csaták – lévén Európa védőpajzsaként szolgálunk több mint ezer éve – ugyanakkora jelentőséggel (vagy sokszor még nagyobbal) bírnak, mint a győztesek. Ok-okozati összefüggésben így fordulhat elő az, hogy amíg valaki kívülről fújja a mohácsi csata részleteit, maximum csak hallomásból ismeri a pozsonyi csatát. Noha a "merjünk kicsik lenni" életérzésre az államszocialista évtizedek szándékosan ráerősítettek, önmagában az, hogy a vesztes csatákat gyakran előtérbe helyezik, még nem egyenlő azzal, hogy vesztes vagy alávaló nemzet lennénk. Vereség és vereség között is vannak különbségek, így például hiába harcoltunk a vesztes oldalon a II. 907 pozsonyi csata rock. világháború során, erkölcsi értelemben a győztes oldalon fejeztük be azt, míg Románia esetében ez éppen fordítva van. Mindezt részben azért éreztem szükségesnek megemlíteni, hogy a győztes csatáinkat ne azért ismerjük, mert "végre győztünk", hanem azért, mert történelmünk fényes lapjaira tartoznak, valamint ismeretük elengedhetetlen a teljes, koherens történeti szemlélethez.
Heltai Jenőt ifjúkora óta foglalkoztatta egy reneszánsz anekdota, mely egészen Mátyás király udvarába visz el. Hosszú évekig kerülgette őt az ihlet, majd leült és nekiállt írni. A gond csak az volt, hogy mást nem is csinált – csak írt. Az irodalmi körökben Heltai Jenő igazi "huncut" úriemberként volt ismert, nagy műveltséggel bírt, amit kifinomult könnyedsége és franciás lezsersége csak fokozott. A pesti éjszaka állandó vendége volt, így azonnal feltűnt, amikor teljesen felhagyott esti körútjaival. A harmincas évek közepe tájt Heltai felesége, Gách Lilla találkozott egyszer Márkus Miksával, az újságíró egyesület akkori elnökével és bánatosan panaszolta, hogy férje éjjel-nappal az íróasztala mellett ül és valami előadhatatlan verses reneszánsz témára pazarolja idejét, ahelyett, hogy olyasmit csinálna, amiből legalább egy pár virslit lehetne venni… – Azt motyogja magában folyton: "Az élet szép. Néma levente idézetek az. Tenéked magyarázzam? " Heltai Jenő akkor írta A néma levente című versesjátékát, mely a legsikeresebb és legtöbbször idézett és játszott műve lett.
Túl három vad határon. S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még? A csókjainkról élesebb az emlék; csodákban hittem s napjuk elfeledtem, bombázórajok húznak el felettem; szemed kékjét csodáltam épp az égen, de elborult s a bombák fönt a gépben zuhanni vágytak. Nem ismerem Heltai Jenő írásait, de ez a verssor mantrázódott ma reggel a fejemben. A google rendes volt, és kidobta, hogy A néma levente c. vígjátékából való. Íme: "SETÉT LAJOS És megint Hallgatni fogsz, ha jő? ZILIA Hallgatni, mint Hallgattam eddig. Most higgyen nekem? Két karja közt szerelmes kábulatban Amit ma éjjel titkoltam, tagadtam, Most mondjam azt, hogy szeretem? Amit nem tudtam adni bőven, Önként, a szép szót, most beteg, Vad gyávaságom csalja ki belőlem? SETÉT LAJOS Vad gyávaságod? Az a gyáva, Ki, amit érez, elrejti magába, És ami benne gyönge, emberi, A másiknak föltárni nem meri, Mért várod őt, ha nem ezért? A boldog élet vágya nem kisért? Néma levente idézetek fiuknak. Galambok közt, virágos szigeten, Békés családi kör, parányi házban. Az élet szép… Tenéked magyarázzam?
23:16 Úgy legyen! Szép ima! Gratulálok, szeretettel! Laci (7) cseg76 2011. 22:45 Bocsájts meg nem láttam tovább az orromnál! Hiszen a cím a versért beszél! Szeretettel gratulálok még egyszer! meszeletra (szerző) 2011. 21:34 Imre, örömmel látlak! meszeletra (szerző) 2011. 21:33 Köszönöm, kedves Balalajka! meszeletra (szerző) 2011. 21:31 Kedves Edina, örvendek, hogy így látod! meszeletra (szerző) 2011. 21:25 Kedves Csegő, mélyen és alázattal egyetértek szavaiddal! A tökéletlen emberkép ábrázolása ez a vers is, amely azt sugallja, hogy soha nem tudjuk önmagunkat megtagadni. De az a szerencsénk, hogy Isten ezt tudja rólunk. Köszönlek szeretettel! meszeletra (szerző) 2011. 21:14 Köszönöm szépen, kedves Emőke! 1943sedimre. 2011. Hajdú Levente: Csak egy imádság. 21:10 Igen! Törölt tag 2011. 21:04 Törölt hozzászólás. 21:04 Kinga kedves, nagyon örvendek, hogy tudtam adni Neked valamit a szavak erejével. Olvasd csak, és én köszönöm, hogy betértél hozzám ezúttal is! meszeletra (szerző) 2011. 20:58 Úgy érzem én is, kedves Boglárka!
09:17 Drága Ildikó, örülök, hogy gyönyörködésedre szolgált a versem! Köszönöm nagyon szépen azt is, hogy eljöttél, és azt is, hogy velem együtt mondtad el Te is! Szeretettel láttalak most is, mint mindig! :) jusziko 2011. 08:50 Ámen! rildi 2011. 08:45 Levente drága, gyönyörködve olvastam szívmelengetően szép versedet, mely méltó hitvallás és magasztos fohász is egyben! Veled együtt mondtam én is, és szeretettel gratulálok: Ildi:) meszeletra (szerző) 2011. 06:34 Ez így igaz! Köszönöm! kterezia 2011. 05:07 Az a mi szerencsénk, hogy Ő mindenkor hűséges. A mi hűtlenségünk esetén is, és sohasem tagad meg. 00:08 Köszönöm, kedves Anikó, hogy erősíted az imát! Szeretettel láttalak! meszeletra (szerző) 2011. 00:04 Köszönöm szeretettel, kedves Laci! meszeletra (szerző) 2011. 00:02 Én pedig mégegyszer köszönöm, kedves Csegő! nefelejcs 2011. július 7. 23:39 Nagyon szép az imádságod kedves Levente. Veled együtt mondom, mert úgy tudom, a közös imának nagyobb az ereje. Néma levente idézetek gyerekeknek. Szeretettel: Anikó helszlo 2011.
III. felvonás, 6. kép
" Minden jó könyv olvasása olyan, mintha elmúlt századok legderekabb embereivel, kik e műveket írták, beszédbe ereszkednénk, mégpedig válogatott beszédbe, mert csak legjobb gondolataikat közlik velünk. " Mindenki csak önmagát tudja kiolvasni a könyvből. A saját szerelmét, a saját emlékét és a maga tapasztalatát. (... ) Mert hiába olvasol valamit, azt még a saját képzeletedben is meg kell teremtened. A te valóságodban, amely más, mint az enyém vagy bárkié. Minden olvasás: újrateremtés. Minden könyv palack, benne üzenettel. Csak ki kell nyitni. Heltai Jenő: A néma levente (idézetek). Aki kinyit tehát egy könyvet, mindenekelőtt önmagát nyitja ki. Nem az író s nem is az író által teremtett alakok fájdalmába vagy reményébe ütközik, hanem saját magáéba. Mert a könyvek világa hatalmas, nagy világ, boldog azilum, üdülés és menedékhely a mindennapok világa elől! Inkább legyek szegény egy könyvekkel teli kunyhóban, mint egy olyan király, akiből hiányzik az olvasás szenvedélye. A nagyszerű dolog a könyvekben az írott szó megbízhatósága.
Aki olvas, azt általában békén hagyják. Attól nem kérdik meg, hogy honnan hová utazik, hogy van-e család, ilyesmi. Akinek könyv van a kezében, az valójában nincs is jelen. Nem kell kínálgatni aprósüteménnyel vagy innivalóval, mert a könyv láthatatlanná tesz. Ami engem illet, én azt a könyvet, amelyik jól van megírva, mindig túlságosan rövidnek találom. Minden olvasmányunk magot hint el bennünk, amely kicsírázik. Csak olyasmit olvasok szívesen, amit nem értek. S mivel nem értem, számtalan értelmezést el tudok képzelni. Mert olvasni is jó, meg aludni is jó. Néma Levente Idézetek. Mikor olvasok, úgy érzem, mintha egy másik embernek a lelke volna bennem, és ez gyönyörűség; mikor pedig alszom, úgy érzem, mintha az én lelkem volna egy másik emberben; és ez is gyönyörűség. A könyvek, mint az emberek, csak akkor adják ide titkukat, bizalmukat, ha te is átadod magad nekik. Nem szeretek másféle könyvet olvasni, csak olyat, mely az én tulajdonom. Nem elég a gondolatot, ismeretet birtokolni, melyet a könyv tartalmaz, legyen enyém feltétlenül - mint ahogy a szeretőt akarják - a könyv is, a gondolat földi porhüvelye.