Nagyon sokáig kívánságlistán csücsült nálam ez a könyv, mert egyrészt gyönyörű a kiadás, imádom Egyiptomot, valamint nagyon érdekelt, hogy mi lehet a történet folytatása. A legfontosabb dolgot most előre leszögezném: bárki, ismétlem, bárki megkérdezi, hogy melyik a kedvenc vámpíros filmem (annak ellenére, hogy herótom van az ilyenektől), gondolkozás nélkül vágom rá, hogy az Interjú a vámpírral. Nem a felvonultatott színészgárda miatt, hanem mert olyannyira magával ragadó az elejétől a végéig, túllépve azon, hogy a végét némiképp beárnyékolja Armand, mert őt szívből utálom. (De lehet, hogy csak az Antonio Banderas megformálta alak nem jön be kezdettől fogva. A Kárhozottak királynője - Média Expressz. ) Persze, láttam én A Kárhozottak Királynőjé t is, arra viszont közel sem mondanám azt, hogy mennyire fantasztikus. Tipikus hollywoodi giccsparádé, közelébe sem ér az első filmnek, mégis megszámlálhatatlanul sokszor láttam. Így hát nagyon kíváncsi voltam rá, hogy az első film könyvhűségéhez képest mit sikerült megtartani a kötetből.
Úgy éreztem magam, mintha egy Agatha Christie regényt olvasok, ahol Miss Marple meséli a történetet, és úton-útfélen ejt egy-egy vargakanyart, aztán az olvasó már teljesen elunja, mikor tudja meg, hogy ki a gyilkos, a végén már nem is érdekli. Itt is alapvetően az volt a probléma, hogy nagyon sok olyan dolgot tudtunk meg emberekről, amiket nyugodtan elmesélhetett volna a vámpírok nevére keresztelt kötetekben, mert így túl sok volt a felesleges szócséplés. Arról nem is beszélve, hogy ezek közül az elhintett információk közül mindössze az ikrek történetének volt jelentősége, ami meg túl lett lihegve, mert a könyvben vagy harmincszor, negyvenszer biztos, hogy végig lett mesélve. (Kár, hogy nem striguláztam. A kárhozottak királynője | AXN Magyarország. ) Így például totál feleslegesnek éreztem azt, amikor olyan ember fejébe pillanthattunk bele, aki amúgy húsz-harminc oldallal később amúgy is feldobta a talpát. Azt meg ugyan minek? Emellett ott volt az az idegesítő tény, hogy folyton mindenki csak tépte a száját, de nem csináltak semmit.
Gondolom, nem árulok el nagy titkot, ha lelövöm a poént, hogy kábé semmit. Nagyítóval kellett keresni a hasonlóságokat, mert a filmbéli kliséhalmaz helyett itt egészen más kaptunk, ám de arra se mondanám azt, hogy feltétlenül jó volt. Visszakanyarodva a kezdethez… Sokáig nagyon akartam ezt a könyvet, aztán az Interjú a vámpírral és a Lestat a vámpír után végleg letettem róla, mert még az első könyvet nagyjából szerettem, addig a második rettenetesen untatott. Már akkor tudtam, hogy Anne Rice nagyon szereti túlrészletezni, túlírni a dolgokat, ezért eszembe se jutott, hogy kezembe vegyem a harmadik kötetet, nemhogy végigrágjam magam az egész Vámpírkrónikán. (Bár erős volt a csábítás, hogy a Lestat herceg et beszerezzem, mert gyönyörű a borító, ám olyan sok volt a rossz vélemény róla, hogy erről is letettem. ) Aztán adott volt a helyzet, hogy párszáz forintért beszerezhettem, így végül megadtam magam. Legyen, megveszem és bizony el is olvasom. A bébiszitter a kárhozottak királynője. Az már persze csak hab volt a tortán, hogy vagy az én kötetemmel van egyedül baj, vagy szériahibás az első kiadás, mert a kötet felénél, Az ikrek története I. rész ében jó néhány oldal hófehér.
"Úgy szeretnélek én is lámpásom esteli, halovány fénye mellett megörökíteni, Drága arany és kék szavakkal Csak Téged festeni, míg ujjam el nem szárad" Dsida Jenő: Arany és kék szavakkal Miképpen boltíves, pókhálós vén terem zugában álmodó középkori barát, ki lemosdatta rég a földi vágy sarát, s már félig fent lebeg a tiszta étheren. Ül roppant asztalánál, mely könyvekkel teli, s a nagybetűk közébe kis képecskéket ékel Madonnát fest örökké, arannyal s égi kékkel, mígnem szelíd mosollyal lelkét kileheli. Úgy szeretnélek én is lámpásom esteli, Csak Téged festeni, míg ujjam el nem szárad, mint romló fának ága, és le nem lankad fejem A béke isteni ölébe, én szerelmem! Világ legszebb virága.
Hinti az ég a hímes ezüstöt, vonatunk hányja, ontja a füstöt, és megy a gőzös, rohan a gőzös feketén, feketén. The post Dsida Jenő legszebb versei appeared first on.
Repülök szánkán, csörgő hit-batáron és úgy hódolok jászolod előtt, kicsi Mesterem, jóságos Tanárom! Nagy hittel vetek bízó szemeket Rád én, szent iskolád rossz kis nebulója; megáldom szalmás, szegényes katedrád. Te nem bántottál soha-soha engem, nem vágtál arcul nagy-ártatlanul, ha … Olvass tovább Hát nem volt boldogabb az ősi Semmi az új semminél, mely valaminek tudja magát? Miért kellett bágyadt mosolygásainknak önmagukra ébredniök az élet ágyán? Miért döngetünk véres ököllel, eszeveszetten olyan kaput, melynek csak egyik pántja sok ezer fekete mérföld? Téli estéken keservesen énekelve, őseink és dédunokáink hajából miért fonjuk az élet hosszú kötelét? Miért faljuk fel … Olvass tovább Parányi pirula. Itt a lámpaoltás. Miatyánk ki vagy a mennyekben! Megint egy sikoltás. Aludni, aludni, csend, nyugalom, béke. Szenteltessék meg a Te neved! Lesz-e ennek vége? Magas bácsi sóhajt, aki meghal, jól jár. Jöjjön el a Te országod! Hat az altató már. Csillagok villognak. Hunyorogva int egy. Legyen meg a Te akaratod!
Kik csak az uccán járnak-kelnek szépséget rajta nem igen lelnek, kiváncsi szemmel rá nem tapadnak: csak egy karika, szürke karika, ólomkarika, vén templomablak. Rácsa rozsdás, kerete málló, emitt moh lepi, amott pókháló, - sütheti napfény, sötét örökre, mint világtalan, bús világtalan, agg világtalan húnyt szeme-gödre. De ki belép a tág, iromba, boltozatos, hűvös templomba s belülről pillant ablakára, megdöbbenten áll, megkövülten áll, elbűvölten áll: - Nézz a csodára! - Színek zengése! Fények zúgása! Mártir mosolya! Szűz vallomása! Kék, ami békül, piros, mi lázad! Magasba ragad, a mennybe ragad lángtünemény és tűzkáprázat! Ó, titkok titka: a földön ittlent belülről nézzen mindenki mindent, szemet és szívet és harcot és békét! - Áldja meg az Úr, áldja meg az Úr a belülről látók fényességét! Miképen boltíves, pókhálós vén terem zugában álmodó középkori barát, ki lemosdotta rég a földi vágy sarát s már félig fent lebeg a tiszta étheren, - ül roppant asztalánál, mely könyvekkel teli s a nagybetük közébe kis képecskéket ékel, Madonnát fest örökké arannyal s égi kékkel, mígnem szelid mosollyal lelkét kileheli: úgy szeretnélek én is lámpásom esteli, halavány fénye mellett megörökítni, drága arany és kék szavakkal csak Téged festeni, míg ujjam el nem szárad, mint romló fának ága s le nem lankad fejem a béke isteni ölébe, én Szerelmem, világ legszebb Virága.
Illatos szirmok, zöldelő levélkék! …A vihar szárnyán mindez elrepül, Aztán ragyoghat, nevethet a kék ég:Ott áll a kert siváran, egyedül. … Olvass tovább Tarka virágnakIllata kábít, –Édes a méz mitKelyhe kinál;Lebben a lepke, Röppen a méh –Sok kicsi vándorKedvese ajkánCsókra talál. Nincs ma halál, Él ma a földönMit csak az IstenÉlni teremtett; –Harsog a himnusz, Hangos a táj! –Semmi se fáj, Minden örömre, TűzlobogásraSzítja a lelket… Újra születtünkZöld lobogóvalLepkefogóvalTáncra megint! Csókot a földnek, Csókot a fának, Csókot a rügynek, Mert a hatalmasÉgi JövendőHírnöke mind! Hallga, mi szépenCsendül … Olvass tovább Bábel újra-épülő, szörnyeteg tornya sötéten áll fel. Százan hordják a követ, vasat, márványt, gőgös, nagyzajú lázban. Görbe ásóval őszi udvaron jeleket írok körbe. Reszket az est a tölgyek sudarán, amikor ásni kezdek. Mások minél nagyobb tornyot emelnek, annál mélyebbre ások. Nagyon tetszik, megosztom! Olvass hasonló verseket: Most, hogy a földön minden költemény bús, csapongó szárnyon Hozzád repülök, s Neked dalolok, karácsonyi Jézus!
Csodálatosan békés délután. Benne van teljes életünk. Ülünk egymással szemben, beszélgetünk. Egyszerű és jó vagyok, mint világ fölött lebegő madár. Te átlátszó vagy, tiszta, mint a levegő, mint üvegkorsónk friss vize, melyen átcsillan a nap. Én szomjas vagyok s te nem tagadod meg tőlem magadat. magyar-versek Tags: Mindennapok témájú versek, Szerelmes versek