Elképesztő: Kamu Volt A Világ Leghíresebb Pszichológiai Kísérlete? - Blikk

Terhesség Mit Nem Szabad Enni
A stanfordi börtönkísérlet minden idők egyik leghíresebb és egyben leghírhedtebb pszichológiai kísérlete, a mai napig a legékesebb bizonyítéka annak, hogy egy adott szituáció egyéni értékrendtől függetlenül bárkinek a viselkedését képes megváltoztatni, és bizonyos körülmények között mindenkiből ki lehet hozni a szadista állatot, a hatalmi alá-fölérendeltség mindenki lelkét megmérgezi. Csakhogy most kiderült, hogy a kísérletet meghamisították, az egész meg volt rendezve, az eredmény kamu. A lényeget bizonyára mindenki ismeri. A stanford börtönkísérlet. 1971-ben a Stanford Egyetem kutatói a sztárpszichológus Philip Zimbardo vezetésével egyhetes kísérletet indítottak, amelyben a résztvevőknek börtönőrök és rabok szerepét kellett eljátszaniuk, a kísérletet azonban a tervezettnél előbb félbe kellett szakítani, mert elszabadult a pokol: a börtönőrök túlságosan beleélték magukat a szerepükbe, kegyetlenül és megalázóan bántak a rabokkal, akik meg ettől teljesen kiakadtak, és az egész helyzet villámgyorsan közveszélyessé vált.
  1. Kult: Philip Zimbardo cáfolja, hogy manipulálta a börtönkísérletét | hvg.hu

Kult: Philip Zimbardo Cáfolja, Hogy Manipulálta A Börtönkísérletét | Hvg.Hu

Premierje a Sundance Filmfesztivál -on volt, 2015. január 26-án. Cselekmény Dr. Kult: Philip Zimbardo cáfolja, hogy manipulálta a börtönkísérletét | hvg.hu. Zimbardo és a csapata kutatás céljából alanyokat keres egy kísérletre, ahol megfigyelhetik hogyan változik az egyén viselkedése. Csinálnak egy mesterséges börtönt, a jelentkezők egy része fegyenc lesz, másik része pedig börtönőr. Sokan csak a pénz miatt jelentkeznek és egy könnyed kalandnak fogják fel az egészet. Azonban hamar elfajulnak a dolgok, a fegyőrök kifordulnak magukból, és pokollá változtatják a rabok életét.

Eredetileg a tanulást és az emlékezetet vizsgáló kísérlet hez toboroztak embereket, hogy alaposabban megismerjék a büntetés hatását a tanulási folyamatra. A kísérlet ben egy beavatott színész volt az egyik fülkében, míg a másikban a tanár szerepét eljátszó önkéntes jelentkező, előtte egy harminc kapcsolóval ellátott generátor, mellyel a diák szerepét felvevő színészt lehetett elektromos árammal büntetni. Természetesen a valóságban ez nem történt meg - csak az önkéntes, nem beavatott személy tudta így. Minden rossz válasz esetén fokozatosan nagyobb áramütést kellett adni a tanulónak, a feszültség 15 volttól 15-ös léptenként nőtt 450 voltig. 150 voltnál azonban a diák fokozódó rosszullétet és egyre nagyobb fájdalmat szimulált, és kérte a kísérlet befejezését, a vezető azonban a tanár számára is hallhatóan a folytatásra kötelezte őt. Ha viszont a tanár akarta volna befejezni, a vezető a felelősséget magára vállalva kérte a folytatást. Holott eleinte úgy gondolták, csak nagyon kevés tesztalany megy el a végső feszültségekig a büntetés során, a résztvevők 65%-a - igaz, rossz érzéssel - kiadta a 450 voltos áramütést is, 300 volt alatt viszont egyikük sem állt meg.