– Azt, hogy nem leszek főispán, inkább akasszanak föl! – Azért ugyan egyet se kiabáljon – mondá az uraság -, szálljon ki hamar, cseréljünk gúnyát, majd beülök én a hordóba. Lovam, hintóm legyen a kendé. Úgy lett, mint az idegen úr mondá. Istók kimászott a hordóból, az idegen úr bemászott; Istók elhajtott a négy lóval s hintóval, az idegen úr pedig, mikor jöttek ki a templomból, torkaszakadtából kiabált: – Leszek én főispán, emberek! Leszek én főispán! "Az a, majd a halak közt" – gondolták az emberek, de nem szóltak semmit, hanem szépen fölvették a hordót, vitték a vízre, s a gát alá vetették. Minden jó lélek azt hitte, hogy most már vége annak az ördöngös Istóknak, s hát amint hazafelé indulnak, nagy lelki nyugalommal jött a gát felől négylovas hintón Bolond Istók, s nagyokat csördített a bakkos ostorral. Bolond istók generális mise au point
Petőfi Bolond Istókja viszonylag egyszerű, könnyen olvasható történet. Vagyis inkább mese, ahol a jóba vetett hit elnyeri méltó jutalmát.
Bolond Istók, Málé Miska Feltöltve: 2021. június 11. "Mit elmondunk egészben, az két mese egy részben…" Első mese: Málé Miska Málé Miska naphosszat csak az anyja szoknyája mellett ücsörög. Egy nap elküldi őt szülője, hogy vegyen új szitát. Ám a ritka szita helyett sűrű pofonokkal tér haza. Ekkor Miska anyja úgy dönt, hogy megházasítja fiát. El is küldi a szomszéd Katushoz… Második mese: Bolond Istók Bolond Istók, miután megszelídítette a bikát, édesapja hagyatékát, elindul vele, hogy megkérje a szépséges Erzsók kezét. Ám a bíró is szemet vet a lányra… És hogy málé marad-e Miska, s valóban bolond-e Istók, ezt mind megtudhatjátok az előadásból! Bemutató időpontja: 1996. október 20. Rendező: Galántai Csaba Tervező: Hoppál Judit Zeneszerző: Reschofsky György Bábszínpadra alkalmazta: Galántai Csaba Játszók: Balogh Janó Dóka Tilda Krucsó Júlia Rita Megyeri Béla Mezősi Judit Papp Melinda Reschofsky György Szabados Zoltán Technikus: Ágh András Bábkészítő: Fuchs Mária Díszletkészítő: Borsos Gyula Fuchs Mária Tovább a fotókhoz » Színháztermi előadás: 1.
Jól van. Mikor mind a hárman készen voltak, kieresztették az udvarra a bikát. Éppen jó meleg, legyes idő volt. A bika fölcsapta a farkát, körülnyargalta az udvart, s egyszer – mit gondolt, mit nem – befutott az Istók pajtájába. Úgy bizony! A bolondos legényé lett a bika. Mérgelődtek a bátyjai, de ő nem szólt semmit, csak tarisznyát vetett a nyakába, s a bikát elindította a városba, hogy ott adja el. Amint ment, mendegélt, egy nyírfához ért. Éppen nagy szél volt, s a nyírfa nyikorgott keményen. Megáll Istók, s gondolkozik magában, hogy vajon mit beszélhet ez a nyírfa. Kieszelte a bolondos fejével, hogy bizonyosan azt kérdi: – Nyiff-nyaff, hogy adod? – Neked adom száz pengő forintért – felelt Istók. – Nyiff-nyaff, megadom – szólt a nyírfa. Istók megkötötte a bikát a nyírfához, s várta, hogy mikor adja a pénzt. De a nyírfa bizony nem adott pénzt. – Lássuk a pénzt, komám! Aki nem hiszi, járjon utána. Hej, összeszaladtak a népek, mindenki akart venni abból a csudaorvosságból, de mikor megszagolták, szemibe kacagtak a bolondos legénynek, s ahányan voltak, annyifelé szaladtak.
– Nyissátok ki a vasajtót! – parancsolata Palkó, s a száz huszár máris az ajtónak nyomta a vállát. Amikor kinyílott az ajtó, Palkó örömében újra megfújta a réztrombitát, erre újabb száz huszár nyargalt elő a semmiből. – Mit parancsolsz? – kérdezték Palkót. – Kergessétek világgá az óriásokat! – parancsolta Palkó. A száz huszár erre világgá kergette az óriás asszonyt tizenkét fiával együtt. Most ismét megfújta a trombitát Palkó, s harmadszor is száz huszár nyargalt elő a semmiből. – Mit parancsolsz? – kérdezte a kapitányuk. – Röpíts haza bennünket! – parancsolta Palkó. A száz huszár hazaröpítette őket. A fél falu odacsődült a csodálásukra. Akkor Palkó újra megfújta a réztrombitát, s a semmiből előnyargaló huszároknak megparancsolta, hogy hozzák el az óriások kincseit. A kincseket szétosztotta a faluban a lakodalma napján, s azután szegre akasztotta a réztrombitát. Ott van az ma is, ha valaki közben le nem akasztotta. Kinyomtatom a mesét.
– Piha! Piha! – kiabáltak az emberek. – Az hát, piha! – kiáltotta a legény is utánok. Estére beért egy városba, s ott szállást kért egy nagyuraságtól. Kapott is szállást, s a búzaírt betette a csűrbe. Hanem a disznók megérezték a szagát, berontottak a csűrbe, s mind egy falásig megették a búzaírt. Hej de csapott-e lármát a legény, mikor reggel észrevette, hogy nincs búzaír! Azt mondta, hogy ő a király pénzváltója, most egyenest megy a királyhoz, s elpanaszolja neki, hogy ellopták a drága sok aranyat. Megijedt erre az uraság, s csak hogy panaszt ne tegyen, annyi pénzt adott a bolondos legénynek, hogy alig bírta el. Hazament a sok pénzzel, s a bátyjai nem győzték eleget csudálni, hogy az a féleszű megint annyi sok pénzt tudott szerezni. Kérdezték: – Hát azt hol kaptad? – Búzaírért adták – felelt Istók. Hiszen a bátyjainak sem kellett több, ők is megraktak egy csebret búzaírrel, s azzal elmentek a szomszéd faluba. mesejáték, magyar, 2010., 5 - 99 éves kor között Szerkeszd te is a! Küldés Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak.