"1934. szeptember 23-án születik meg egy kis faluban, Hjoggbölében, Västerbotten északi részén. Elmegy a falujából, író lesz, bejárja a világot. Minden jól megy, aztán minden nagyon rosszra fordul. 1990. február 6-án megkezdődik egy másik élet. Erről szól a könyv" - írja Per Olov Enquist saját életregényéről. Tovább
Pedig kívánja. Pedig annyira kívánja őt Egy másik élet is, Egy sosemvolt, Egy rendezett.. Tinkó Máté 1988-ban született Békéscsabán. 2014-ben végzett az ELTE irodalom- és kultúratudomány mesterszakán. Ugyanabban az évben jelent meg első verseskötete Amíg a dolgok rendeződnek címmel, a Fiatal Írók Szövetsége gondozásában. Jelenleg második kötetén dolgozik.
Tisztább, pozitívabb rálátást kaptam általa problémáimra. A beszélgetések nemcsak tanulságosak és hasznosak, hanem jólesően kellemesek és humorosak is. A legérdekesebb az, hogy a beszélgetést követő napokban nem csak a saját belső energiám nő és könnyedebbé válik a szürke hétköznapokkal megbirkóznom, hanem mintha egy láthatatlan jótevőm is lenne, aki szorgosan tevékenykedik körülöttem és magától alakulnak jól a dolgok. Én hálás vagyok, hogy útjainkat így összefonta a sors és remélem még sokszor beszélgethetünk😃! " Foglalkozásaim erős önismeret alapúak. Bármilyen elakadással, nehézséggel keresel meg, segítségedre leszek, hogy egy magasabb nézőpontból tudj a problémádra rálátni és a működésedet megértve tudunk akár rövid időn belül pozitív és tartós elmozdulást elérni. A coaching egy olyan célorientált, hatékony segítő folyamat, amely hozzásegíti az egyéneket a mélyebb önismerethez, tudatosságuk növekedéséhez, viselkedésmódjuk megváltoztatásához. Segít megtalálni a saját válaszaidat. A mediáció egy korszerű konfliktuskezelési módszer, amely egy pártatlan, kívülálló személy vezetésével segíti hozzá a vitás feleket a mindkettőjük számára elfogadható megállapodáshoz.
Készített egy könnyű szörpkoktélt magának, a fiának meg egy limonádét és kiült a teraszra. Misi teljes erőbedobással ugrált és nevetett. Vékony kis teste magasra szállt és élvezettel hagyta, hogy nagyokat huppanjon a trambulin vásznán. Kata csendes derűvel nézte, majd elkalandozó figyelemmel hallgatta a szomszédék vitáját arról, mikor érdemes a muskátlit locsolni, hogy ki ne égjen. Misi váratlanul felkiáltott: – Anya, nézd a fát! – mutatott téglafal tövében álló diófára. Azonnal arra nézett. De a diófa olyan volt, mint mindig. Öreg és terebélyes. Kicsit miatta is vették meg a házat. Úgy terpeszkedett az udvaron, mint egy jóságos nagyanyó. Árnyékában néha elhevertek egy pokrócon, mert az volt a Tejút, máskor meg hóembert építettek, hogy a diófa ne legyen egyedül. Ezeket a fia találta ki, akit élénk fantáziával áldott meg a sors. – Nem látok semmit! – mondta nevetve. A kisfiú egy pillanatra megállt. Megbűvölten nézett a lombok közé. – Anya, fények ugrálnak a levelek közt! Figyeld! – Vézna kezével egyenesen a legvastagabb ágat célozta meg.
Ez az erő kapcsolódik össze egy határozott és bátor női szívvel. Szimpatikussá teszi őt az is, hogy az élet mindennapi dolgaiban (a 2008-as gazdasági világválság utáni álláskeresés, óvodai konfliktusok, a magány kezelése) az abszolút kezdőből küzdi fel magát rutinos túlélővé. Könnyű vele azonosulni. A megoldás keresése egy ideig talán még parttalannak tűnhet, de miután Németországba költözik, és a családfakutatás eredményeként múltjának minden részletére fény derül, végül összeáll a kép. Sok érzelem és tett kerül más megvilágításba, és hirtelen – minden pszichologizálás nélkül – olyan, generációkat meghatározó sorsdrámákkal találjuk szemtől szemben magunkat, amelyek következményei még "hetedíziglen" is meghatározóak. Feldolgozásuk pedig nagyban hozzájárul az élet újraértelmezésében. Deborah Feldman ma már Berlinben él Ahogy már említettük, igen izgalmas magyar vonatkozása is van a történetnek, amelynek okán a szerző személyesen is ellátogatott hazánkba, és erről hosszasan be is számol.