Az ős Kaján Bibor-palásban jött Keletről A rímek ősi hajnalán. Jött boros kedvvel, paripásan, Zeneszerszámmal, dalosan És mellém ült le ős Kaján. Duhaj legény, fülembe nótáz, Iszunk, iszunk s én hallgatom. Piros hajnalok hosszú sorban Suhannak el és részegen Kopognak be az ablakon. Szent Kelet vesztett boldogsága, Ez a gyalázatos jelen És a kicifrált köd-jövendő Táncol egy boros asztalon S ős Kaján birkózik velem. Én rossz zsaketben bóbiskálok, Az ős Kaján vállán bibor. Feszület, két gyertya, komorság. Nagy torna ez, bús, végtelen S az asztalon ömlik a bor. Ó-Babylon ideje óta Az ős Kaján harcol velem. Ady az ős kaján 2021. Ott járhatott egy céda ősöm S nekem azóta cimborám, Apám, császárom, istenem. Korhely Apolló, gúnyos arcú, Palástja csusszan, lova vár, De áll a bál és zúg a torna. Bujdosik, egyre bujdosik Véres asztalon a pohár. »Nagyságos úr, kegyes pajtásom, Bocsáss már, nehéz a fejem. Sok volt, sok volt immár a jóból, Sok volt a bűn, az éj, a vágy, Apám, sok volt a szerelem. « Nyögve kinálom törött lantom, Törött szivem, de ő kacag.
nehéz, meddő, fejfájás, kisajtolt, kósza, elhasznált, bolond, bús, förtelem, romlás, csömör, irtózás, fonnyadt). A költemény 1907. február 24-én jelent meg a Budapesti Napló ban, szerzői hely- és időmegjelölése: Páris, február. Második verseskötetének – Vér és arany – cikluscímadó verse. A ciklusban szereplő versek közül rokonítható Sötét vizek partján, a Mi mindig elkésünk című költeményekkel, illetve más tematikájú versekkel is (pl. Ady az ős kaján 6. Harc a Nagyúrral, Egy párisi hajnalon, illetve Magyar jakobinus dala, A fajok cirkuszában). A tizenhét ötsoros strófából álló költemény három nagyobb egységre tagolódik: A költő ún. létharc-vers einek alapszituációja a beszélő magányossága, az egyenlőtlen, vereségre ítélt magányos küzdelem a misztikus-mitikus-szimbolikus istenségekkel, fantom-lényekkel. Fontos eleme e verseknek a patetikus hangütés, a harc időtlenné (e versben – a "gyalázatos jelen" – "kicifrált köd-jövendő") és végtelenné ( "Bibor-palástban jött Keletről", "Szent Kelet", " Ó-Babilon ideje óta /... / Ott járhatott egy céda ősöm ", "Száll Keletről tovább Nyugatra") tágítása.
Fő vonása az erőteljes színpadiasság: a küzdelem ember nélküli világban folyik, a kocsmaasztal mellett nincs más, csak a két küzdő fél; a harc színpadi kellékei a bíbor-palást, a rossz zsakett, a feszület, a két gyertya, a bor, a vér. Az ős Kaján vizionált szimbolikus alak: Kelet mitikus költő-király-istene, attribútumai (bíbor-palást, zeneszerszám) és megnevezése (Korhely-Apolló) is erre utalnak. Távoli, ősi, mitologikus alak (neve lehetséges, hogy a Káin név torzítása). Ady az ős kaján film. Hasonlóan a disznófejű Nagyúrhoz ( Harc a Nagyúrral), a költő "saját" istenfigurája (a mámor istene). E látomásfigura motívumai egyesítik az ősi, keleti (~ magyar) mítoszvilágot az ókori görög mítosszal (Apolló, Dionüszosz) és a keresztény mitologémával (a név, a bor és a vér motívumai). Olyannyira összetett, jelképes alak, hogy igen nehéz eldönteni, ki ő valójában, sőt nem válik azonosíthatóvá a második egység könyörgő, fohásszerű monológjában sem. A megszólítások igen változatos viszonyt jeleznek beszélő és megszólított között – "Nagyságos úr, kegyes pajtásom", "Apám" és ötször "Uram" –, ugyanakkor új motívumként jelenik meg a bűn a 12. versszakban ( "... S lelkem alatt / Egy nagy mocsár: a förtelem.
Ady endre az ős Ady endre az ős kawan village Irodalom - 11. osztály | Sulinet Tudásbázis ", "a biztos romlás"). A második egység létösszegző jellegű. A lét elveszett, elvesztegetett értékeinek (anya, szerelem, eszmék, költészet) – Balassi istenes verseivel rokon – felsorolásával az "ős Bizony", a romlás, bukás, bűn áll szemben mint következmény, mint elkerülhetetlen sors. A vers fő motívuma a harc; a küzdelem nem más, mint egy végtelenné nagyított-tágított tivornya, utolsó áldomás. A küzdő felek viszonyában már a verskezdetben megfogalmazódnak az egyenlőtlenség, az alá-fölérendeltség ellentétei, melyek a nyolcadik és az utolsó két szakaszban egészülnek ki: A bemutatásban és a második rész önértékelő monológjában a pozitív jelentéstartalmak csak az ős Kajánhoz, illetve a beszélőn "kívüli" személyekhez, dolgokhoz kapcsolódnak (pl. anya – "szent asszony", Léda – "áldott legyen", "Szent korcsma-ablak", "egy pár álom-villanás", "Egy-két buja, új nagy dal"). /expesszionista grafika/ BAJA Benedek (1893 - 1953): ŐS KAJÁN - Ady: Vér és arany - 51 x 49 cm. A beszélő önmagához csak negatív jelentéstartalmú szavakat, a hiány, a veszteség, a bűn fogalmát társítja (pl.