Az '50-es évek közepétől már nagyban zajlott a hidegháború, és ennek folyományaként a szovjet–amerikai űrverseny. Egyelőre az oroszok álltak nyerésre: 1957-ben Föld körüli pályára állították a világ első műholdját, a Szputnyik–1-et, 1959-ben a Lunyik-2 űrszondával kísérleteket végeztek a Hold felszínén, majd 1961-ben Jurij Gagarin volt az első ember aki űrutazást hajtott végre. Szputnyik–1: az első földi tárgy az űrben Mérföldkő volt az egész emberiség történetében az 1957-es év, amikor a szovjetek fellőtték a Szputnyik–1 műholdat, az első tárgyat, amely bolygónkról kijutott a világűrbe. A 83 kg-os, 58 cm átmérőjű alumíniumgömb mindössze annyit tudott, hogy négy darab 2, 4 m hosszú antennájával a híres "bip-bip-bip" jelet sugározta a Föld körül keringve. Az adást bármely rádióamatőr foghatta, így a Szputnyik–1 teljesítménye bizonyított volt, nem kis riadalmat okozva az Egyesült Államokban. A Szputnyik–1 ugyan 92 nap után lelassult és olyan alacsony pályára állt, hogy visszatérve a légkörbe elégett.
Keresés Súgó Lorem Ipsum Bejelentkezés Regisztráció Felhasználási feltételek Tudásbázis Természettudományok Földrajz Tananyag választó: Felfedezők és utazók A világűr meghódítása A világűr meghódítása - Tesztfeladat-gyűjtemény Áttekintő Fogalmak Gyűjtemények Módszertani ajánlás Jegyzetek Jegyzet szerkesztése: Eszköztár: A világűr meghódítása - Tesztfeladatsor A világűr meghódítása (időrend) Hírmagazin Pedagógia Hírek eTwinning Tudomány Életmód Magyar nyelv és irodalom Matematika Társadalomtudományok Művészetek Sulinet Súgó Sulinet alapok Mondd el a véleményed! Impresszum Médiaajánlat Oktatási Hivatal Felvi Diplomán túl Tankönyvtár EISZ KIR 21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3. 1. 1-08/1-2008-0002)
Ehhez nem kell mást tenni, mint regisztrálni a NASA oldalán, ahol egy virtuális beszállókártyát is kiállítanak a nevünkre, az összes adatot pedig egy adathordozón küldik fel a háromszáz nyolcvannégyezer kilométerre lévő égitestre. Az elkészült beszállókártya tartalmazza az indulás helyét és időpontját, a szállító jármű nevét, számát és minden fontos adatát és azt is, hogy mekkora távolságot teszünk majd meg – természetesen csak névleg, de így is közelebb kerülhetünk a Holdhoz, mint eddig bármikor. Az utazásról szóló lapot ráadásul ki is lehet nyomtatni, így akár egy világűrért rajongó ismerősünknek tökéletes ajándék is lehet. A NASA egyébként a tervek szerint valóban hosszútávra tervez az Artemis I projekttel: reményeik szerint ugyanis a programon belül lép majd először a Holdra női, illetve színes bőrű űrhajós is. A világűr meghódítása egyáltalán nem új keletű álma az emberiségnek és az is egyre gyakoribb, hogy az egyszerű, hétköznapi halandóknak is lehetőséget biztosítanak arra, hogy közelebb kerüljenek a Naprendszerünkhöz – legutóbb 2017-ben egy Mars-expedíció során volt lehetőség ugyanígy felküldeni a nevünket a vörös bolygó felszínére.
A szakértők egyre közelebb kerülhetnek a titokzatos rakéta tulajdonosával kapcsolatban. A Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) – a NASA Hold körüli pályán keringő műholdja – megtalálta annak a titokzatos rakétahordozónak a becsapódási helyét, amely 2022. március 4-én a Hold túlsó oldalába csapódott. A május 25-én készült LRO-felvételek nem egyetlen krátert mutattak, ahogyan arra számítani lehetett volna: a rakéta becsapódása által egy kettős kráter jött létre, ami egy újabb rejtély lehet a csillagászok számára – írja a ScienceAlert. NASA/Goddard/Arizona State University A Holdba csapódott már rakéta, de az Apollo S-IVB rakéták egyike sem hozott létre kettős krátert. A szakértők szerint nem lehetetlen, hogy ehhez hasonló kráterek keletkezzenek, különösen, ha egy tárgy alacsony szögben csapódik be. Az Apollo-rakéták kráterei De úgy tűnik, a mostani becsapódásnál nem ez volt a helyzet. Bill Gray csillagász szerint, aki januárban először fedezte fel az objektumot, a hordozórakéta "körülbelül 15 fokkal a függőlegeshez képest érkezett".