A vers témája önmaga és a külvilág kapcsolata, illetve egy képzeletbeli szökés saját belső, harmonikus világába. Érdemes összehasonlítani a verset Babits Mihály hasonló témájú verseivel (pl. A lírikus epilógja, A gazda bekeríti házát). Szabó Lőrinc azt a kérdést teszi fel, hogy hol a határ köztünk és a világ között? Meddig kell alkalmazkodnunk: hol kezdődhet az egyéniség, az egyéni világlátás, gondolkodás? Meddig kell szabályokat betartanunk? Egyáltalán: ki szerint szabályok a szabályok? Ezek a kérdések ismétlődnek meg a versben. A világban a dolgok nem a mi akaratunk szerint történnek, a világot nem tudjuk megváltoztatni, legfeljebb önmagunkat, tetteink csak befelé mutathatnak. Szabadság vagy rabság – ez a kérdés. Mit tehet az, aki rabnak, korlátozottnak érzi magát a világban? Nem tehet mást, menekülnie kell. De hol talál menedéket? Hol van a szabadság? Vagy a teljes elzárkózásban, vagy a végső "kiszállásban", az öngyilkosságban. Szabó Lőrinc az előbbit választja. A versszervező erő az ellentét.
A szubjektum felbomlása tipikusan későmodern és posztmodern tapasztalat, ezért költészettörténeti jelentősége van annak, hogy Szabó Lőrinc lírájában megjelenik. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Bűn? Nekik, s ha kiderűl! Bennünk, bent, nincs részlet s határ, nincs semmi tilos; mi csak mi vagyunk, egy-egy magány, se jó, se rossz. Rejtőzz mélyre, magadba! Ott még rémlik valami elhagyott nagy és szabad álom, ahogy anyánk, a végtelen tenger, emlékként, könnyeink s vérünk savában megjelen. Tengerbe, magunkba, vissza! Csak ott lehetünk szabadok! Nekünk többé semmit sem ad ami kint van, a Sok. A tömeggel alkudni ha kell, az igaz, mint hamu porlik el; a mi hazánk az Egy, amely nem osztozik: álmodjuk hát, ha még lehet, az Egynek álmait! Köszönjük, hogy elolvastad Szabó Lőrinc versét! Mi a véleményed Az Egy álmai versről? Írd meg kommentbe!
A "kinti" világban a szerelem csupán "két önzés titkos párbaja", a "bentiben" az Egy álmai szerint legyen ez teljes alázat és áldozat! Keményen, kíméletlenül, korbácsütésként vágnak a szavak: törvényen kívűl, mint az állat, olyan légy, hogy szeresselek. Mint lámpa, ha lecsavarom, ne élj, mikor nem akarom. S mikor önző kegyetlenségében azt kívánja a másiktól, hogy semmisüljön meg, mondjon le önmagáról, legyen olyan, "mint egy tárgy", "halott és akarattalan", e feltétlen hűségért nem tud ígérni hálából semmit sem. Ezt hangsúlyozza a cím is, s a költemény lezárásában sincs több valami homályos, bizonytalan mentegetőzésnél: és én majd elvégzem magamban, hogy zsarnokságom megbocsásd. Könyörtelen mű a Semmiért Egészen, de ettől a könyörtelenségtől a vers írója maga is szenved. Gyötri az önvád, mérhetetlen önzésének tudata s az is, hogy társától valójában lehetetlent követel: magánya a szerelemben sem oldódhat fel.