Köszönjük, hogy ránk talált, mindegy, hogy célirányosan keresett bennünket, vagy véletlenül tévedt honlapunkra, remélem rabul ejtik az itt talált szépségek, értékek. Hegymagas a Tapolcai medence közepén kiemelkedő csodálatos Szent György-hegy déli, délnyugati oldalán fekszik, mely hegy egyedül, méltóságteljesen áll a medence közepén, körbe a Tanúhegyek sejtelmes világa határolja. Földrajzi fekvése egyedülálló. Tapolcát Szigligettel összekötő út félútján található. A hegyre felkapaszkodva, szinte az egész Balaton-felvidék látható. A terület a Pannon tenger elvonulása idején, körülbelül 3-4 millió évvel ezelőtt jelentős vulkáni tevékenység színhelye volt. Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül című művében így ír róla: "Ott áll Szent György hegye. Néma méltósággal, fenséges nyugalommal. Ez is kúp. Ez is tűzhányó volt millió év előtt. Hatalmas vállain duzzadnak az izmok. Minden izomduzzadás óriási sziklagombolyag. Az egész hegy mégis kerek, valami csodálatos szerszámmal simára, gömbölyűre faragta az alkotás.
Mindegy, majd legközelebb, amikor visszatérünk: térképpel és bakanccsal. A Szent György-hegy A 414 méter magas Szent György-hegy a 3-4 millió évvel ezelőtt kezdődött vulkanikus tevékenység eredményeként keletkezett. A rétegvulkánok közé sorolható vulkáni kúp több kitörés során jött létre, ahol tufaszórás, lávaömlés váltotta egymást. A bazalt rátelepült a Pannon-tengerben képződött, több száz méter vastag agyagos, homokos rétegekre. A vulkáni tevékenység lezárulásával a jégkorszak idején a mainál 100-200 méterrel magasabb felszínt a külső erők (víz, szél, napsugárzás stb. ) jelentősen lepusztították. A keményebb vulkáni kőzetek jobban ellenálltak az eróziónak, ezért védelmükben, eredeti magasságukban őrződtek meg a pannon laza üledékes rétegek. Mivel a Szent György-hegy és a Tapolcai-medence arculatát meghatározó többi bazaltvulkán a korábbi felszíni viszonyokról tanúskodik, ezért ezen hegyeket tanúhegyeknek nevezzük, melyek szigetként emelkednek ki a Tapolcai-medence síkjából. A bazaltorgonák A Szent György-hegy leghíresebb nevezetességei az ÉK-i oldal bazaltképződményei, a 30 méter magasságot és 1, 5 méter átmérőt is elérő bazaltoszlopok ("bazaltorgonák").
Mottó: Most már nézek előre és hátra, Most már magas hegy a Mátra. Kicsi vagy még Szájber gyerek, De majd Te is rájössz, hogy Van egy kék tó a fák alatt, Ha beleteszem, lehűti a lábamat. Szájber gyerek kérjél bocsánatot, Mert nem mutatom meg a kacsámat ott! (Kistehén tánczenekar: Szájber gyerek) A Szent György-hegyi bazaltorgonák ötödikes korom óta izgatják a fantáziámat. Ekkor voltak a földrajzkönyvemben – szigorúan fekete-fehéren -, hogy illusztráljanak valami geológiai jelenséget, nagy valószínűséggel a vulkanikus tevékenységet. Ez kellőképpen misztikusan hangzott az ilyen téren meglehetősen egykedvűnek tűnő Kárpát-medencében. A találkozásra potom három évtizedet kellett várni, ami egyrészt azért meglepő, mert évente többször is elmentem mellettük a 84-esen, másrészt meg konkrétan nem is egyszer tervbe lettek véve, de valahogy mindig közbejött valami: eső, hó, idő- vagy kedvhiány. Hogy aztán akkor jöjjön létre a nagy találkozás, amikor egyáltalán nem volt betervezve. Egy a napsütéses tavaszi délelőtt ugyanis hirtelen felindulásból megkérdeztük a Balaton-parton, merre is vannak az orgonák.
A kilátó valójában egy domboldal, néhány paddal, de a víz közelsége teljesen más perspektívába helyezi a tavat. A környezet üvölt a sátorozásért, de sajnos a sátorok ki vannak tiltva a helyről. Mondjuk megértem, mert nyári csúcsidőben itt valószínűleg nyüzsögnek az emberek. Na de ez még csak a kezdet volt. Felautóztunk a Szent György-hegyig, Kisapátiban akartam hagyni a kocsit. Sajnos navigációs képességeimnek köszönhetően természetesen teljesen máshol kötöttünk ki. Csakhogy, mint később kiderült, ösztönösen a Szent György-hegyi túrák legideálisabb kiindulópontjához, a Lengyel-kápolnához sikerült elkeverednünk, tehát egyáltalán nem sajnálom a dolgot. A barokk kápolnát 1780 körül építette a Tóti-Lengyel család, innen a név. Nem messze tőle áll a Tarányi-présház, amit szintén ugyanebben az időben épített a család, mint ez egyébként teljesen látszik a hasonló elemekből. Neve viszont későbbi tulajdonosától, a Tarányiaktól származik. A sárga jelzésen indultunk el a Vércse-szirt alatt. Azt gondoltam, hogy valami széles, szőlős melletti szekérúton fogunk sétálni, de a fenét.
Így hát követjük a jelzést néhány kilométeren keresztül, majd itt-ott lefordulunk, de valahogy nem az igazi, főleg a nőknek nem, csúszós talpú gyengécske topánkáikban. Az ösvény egyre szűkebb és meredekebb, majd találunk egy feliratot, mely szerint ott halt meg pár évvel ezelőtt egy túravezető. Nem nyugszunk meg tőle teljesen. Közben beér minket egy bakancsos csoport, akik elmondják, ne adjuk fel, az orgonák 10 percre vannak. És ha már itt vagyunk, másszuk meg a csúcsot is, nem könnyű, de megéri. Bakancsban biztos – gondoljuk. Körben valahogy átevickélünk a hegy túloldalára, amit onnét tudunk - mert hát felirat az sehol -, hogy lejtésnek indul az út, meg feltűnik a síkon Tapolca, és a tapolcai Tesco. Aztán egy kis szilás, lépcsős leereszkedés után végre előtűnnek a bazaltorgonák, pont olyanok, mint amilyenek a földrajzkönyvben voltak: nem emberszabású, 20-30 méteres magas méreteikkel, 3-4 millió éves szerény magabiztosságukkal egy olyan világ leheletét közvetítik, ami mellett az ember behúzza nyakát, és csendesen belátja, hogy hol is van a helye az univerzumban.
Az oszlopok keresztmetszete ellipszishez közelítő sokszög. Alakjukat a felszínre jutott láva kihűlése során nyerték, amikor az összehúzódó anyag a bazaltlepény peremétől befelé haladva, a kihűlés irányára merőleges felületek mentén felhasadozott. A réseket az időjárás hatásai, a hőingadozás, a fagy, a szél egyre tágították, ami az oszlopok elkülönüléséhez vezetett. Ez a folyamat ma is tart. Az orgonasípok módjára sorakozó kőoszlopok néhol egymás mellett, néhol támaszték nélkül, egyedül állnak. Az erózió ennek megfelelően erősen pusztítja, kerekíti, alakítja az oszlopokat. Az erózió az oszlopok alatti homokos, agyagos pannon rétegeket sem kíméli, s az alapjukat vesztett oszlopok ledőlnek, törmelékükből kőfolyások, törmeléklejtők alakulnak ki. Forrás: Balaton-felvidéki Nemzeti Park