Horváth tamás koncert Bauer tamás Prágai Tamás: Hajnalban hagysz el Tamás Hírek – Oldal 4 – Fodor Ákos versei – (Kerekes Tamás) Hermann Péter. 1-2. köt. Budapest, Greger-Biográf, 1999. Prágai Tamás lásd 2. 1308. p. ISSN 1215-7066 Beszélgetés Prágai Tamással a budapesti Károlyi étteremben, in. Bozók Ferenc Kortársalgó c. interjúkötete, 189-197. oldal, Hét Krajcár Kiadó. 2013. Merre terjed a mélység? Kortársak Prágai Tamásról; szerk. Kelemen Lajos; Orpheusz–Képírás Művészeti Alapítvány, Bp. –Kaposvár, 2016 További információk [ szerkesztés] Prágai Tamás weboldala Bárka online, Tokaji írótábor, 2008 Beszélgetés a oldalon Interjú a Bárka folyóiratban Darvasi Ferenc: Osztódással szaporodó (Bárka, 2008 / 2. ) Kelemen Lajos, Ha prózát írni, mesélni is muszáj, Új Forrás, 2004, 9, 66–68. Kelemen Lajos: A helyek mögüli világosság = Olvasó, Napkút, Bp., 2008, 36-54. Marosvölgyi Gábor, A líra is marad, Napút, 2006, 3 (április) Sütő Csaba András, Sötét és világos után, Pannon Tükör, 2006, 3, 53 – 54.
Prágai Tamás számos műfajban tapasztalt, ismert, sőt elismert alkotó. Kipróbálta már tudását és tehetségét a költészetben, prózában, és drámában is, írt tanulmányokat és kritikákat a kortárs költészetről. A gyermekirodalom területén első kötetes szerző. Író, kertművelő, e-learning guru, "alternatív értelmiségi". Magyar-angol szakon végzett, irodalomtudományból doktorált a Pécsi Tudományegyetemen. Több periodika, könyv, kiadvány szerkesztője (volt), köztük a Kortárs, a Szépirodalmi Figyelő, jelenleg is a Napút és a Képírás folyóiratoké. Írásai (vers, széppróza, irodalmi kritika, tanulmány, tárca, esszé és műfordítás) 1990 óta jelennek meg irodalmi folyóiratokban. Erőfeszítéseit 2005-ben József Attila-díjjal jutalmazták. Egészen a legutóbbi időkig drámát nem írt – ám Barbárokra várva című verseskötetében (2009) Plantus és Planéta című abszurd tündérjátéka is olvasható.
Hermann Péter. 1-2. köt. Budapest, Greger-Biográf, 1999. Prágai Tamás lásd 2. 1308. p. ISSN 1215-7066 Beszélgetés Prágai Tamással a budapesti Károlyi étteremben, in. Bozók Ferenc Kortársalgó c. interjúkötete, 189-197. oldal, Hét Krajcár Kiadó, 2013 Merre terjed a mélység? Kortársak Prágai Tamásról; szerk. Kelemen Lajos; Orpheusz–Képírás Művészeti Alapítvány, Bp. –Kaposvár, 2016 További információk [ szerkesztés] Prágai Tamás weboldala Bárka online, Tokaji írótábor, 2008 Beszélgetés a oldalon Interjú a Bárka folyóiratban Darvasi Ferenc: Osztódással szaporodó (Bárka, 2008 / 2. ) Kelemen Lajos, Ha prózát írni, mesélni is muszáj, Új Forrás, 2004, 9, 66–68. Archiválva 2005. január 4-i dátummal a Wayback Machine -ben Kelemen Lajos: A helyek mögüli világosság = Olvasó, Napkút, Bp., 2008, 36-54. Marosvölgyi Gábor, A líra is marad, Napút, 2006, 3 (április) Archiválva 2007. május 21-i dátummal a Wayback Machine -ben Sütő Csaba András, Sötét és világos után, Pannon Tükör, 2006, 3, 53 – 54. Interjú Prágai Tamással, Mindentudás Egyeteme, 2004 Szalai Zsolt: Sötétvilágos.
Prágai Tamás Beláthatatlan harcmodor I. Ma nincs bennem könyörület, mert ilyen napom van, könyörület nélkül etetem gumisajttal a macskát, mind a négyet, és lejárt szavatosságú szalámivéggel, könyörület nélkül figyelem, ízlik nekik, megették, bajszuk nyalogatják és lábukat hosszan előre nyújtva a hasuk alját, azt a részt, melyet nyugodtan intim területnek nevezhetnék. II. Nincs kegyetlenebb, mint a tavaszi kert ébredéskor, amikor a végtelen mezők illata összpontosul minden levélben, egy gonosz isten hegyes, zöld tűkkel szurkálja a földet belülről, és átdöfi sokszor, gyöngyöző kék, fehér és sárga cseppek, földvér. III. A jövőn már nem gondolkodom, sem az időn, mióta befellegzett, a hegyeket nézem, mennyire hegyek, a sík, füvekkel lepett mezőt, mennyire sík, mennyire lepett füvekkel, hogy gubbasztanak a szavak kalickáiban a sólymok, hogy röppennek fel a sorban, mikor a halandó költő leüti végre az est, az ót, a lyét, az emmet, az ót megint, a kát, de a bátorságot nem a sólymoktól, hanem a füvektől lesem el, és írás közben a haláltól félek.
Dér fehérlik, lusta, makacs királyi dísz a felégetett földeken és jégvirág mintázata homályosít minden percet, mulandóval múlhatatlant. "Saját bejáratú világa van Nagyatádi Horváth Tamásnak. Ezt a birodalmat régóta térképezgeti már föl magának, járja oda és vissza örök témáit, saját maga által kigyúrt ösvényein. Egy lakat feltöretett, egy pecsét feltöretett, (…) Talán a kert. Talán az volna jó: körték, aranyló dáliák közt egy csordultig hamis, de másik élet, kerti szék és kinti asztal (…) A képből lassan kihátrál, indul visszafelé, hol megfogott, addig a pontig, hol elkattanhatott a szeme (…) Egy lakat feltöretett, / egy pecsét feltöretett, / nem vettük észre, mikor — / egy vasláda pántjai pattantanak, / a fejünk fölött átsuhant az angyal (…) Mióta spenótot eszem, gyorsabban nőnek a fogaim. Hideg köveken csiszolom őket a teraszon, pirkadatkor. (…) Irigylem is őket, mert ők úgy tudnak szeretni, ahogy én szerettem volna egész életemben. Úgy érzem, a világ a szeretet története. És meggyőződésem, hogy az emberi szerelem az isteni szeretet előjátéka.
(... ) XIV. Aprócska gyarmat minden kerti négyzet- méterben mérhető határ, dolgos hangyák, henyélő tücskök. A kerttől nem a számító felosztást irigylem. XV. Egyre szigorúbb gyarmattartók vagyunk, leigázottaink egyre engedelmesebbek, egyre jobb velünk az együttműködés: elvesszük tőlük levélvégről az illatos cukrot, néha hagyunk nekik is pár állott cseppet, örülj, tetű. XVI. Árnyas idő, csapzott idill: kerti falomb alatt a néma délután mélyén habzik a hű szesz. XVII. Az asztalon puha vaj, túlságosan puha, túlságosan emberi, mellette fenyegető kés, kicsorbul a szemem, ha nézem. XVIII. Megírni egy levél történetét, egy falevélét, amint lehull, amint északra fordul a szél és csörren fémesen a ház mögött a rőt akác is, és puha szavakat súg a gyűrűk titkos életéről, vagy skiccelni csak, vázolni a pályája tágas ívét - minden rétorok atyja, írd sorsunk maradandóvá. Megjelent a Bárka 2009/4. számában Főlap 2009. szeptember 08.