Jackson filmje egy jól működő időgép. Még szerencse, hogy a stáblista alatt visszatérhetünk a jelenünkbe. Az Akik már nem öregszenek meg című filmet Budapesten az Uránia Filmszínházban játsszák, és tizenegy vidéki moziban is meg lehet nézni. A vetítési időpontokról a forgalmazó honlapján találunk tájékoztatást.
Jackson kizárólag a brit katonákkal, közülük is elsősorban a közlegényekkel, sokszor 16-17 évesen bevonult fiatalokkal foglalkozik – kizárólag az ő későbbi visszaemlékezéseik narrálják a filmet. Kimarad a haditengerészet, a pilóták – de megjelennek a korai tankok -, és ami még fontosabb, kimaradnak a nagy csaták, legalábbis egyiket sem nevezik néven. Jackson nem a híres ütközeteket akarta megénekelni, hanem a nagy húsdarálót, az öldöklés hiábavalóságát, ahol nincsenek jók vagy rosszak. Csak embertelenség van, amelyben a magát megadó ellenség megölése a csata hevében ugyanolyan természetes, mint a barátkozás a foglyokkal, ha azok más körülmények között kerültek át a másik oldalra. Ahol rezzenéstelen hanggal beszélnek a bajtársak szörnyű haláláról – és arról, micsoda közönnyel fogadta a hazatérő, a poklot megjárt katonákat hazájuk a fegyverszünet után – az a haza, amiért harcoltak. Az Akik már nem öregszenek meg nagyon szép, de rendkívül kijózanító film, amely nem mutogat ujjal senkire, csak az öldöklés értelmetlenségéről mesél – hátha valaki tényleg megérti.
Különleges film, és a téma kedvelőinek kötelező darab. Azt hozzáfűzném, hogy ennyi buta képű, rossz fogú angolt még nem láttam soha, mint ezeken a felvételeken. Gabriella_Balkó 2019. március 21., 22:13 Nagyon szép, hogy ilyen müvek is születnek. Amiből egyenesen megismerhetjük a háború borzalmait. Túlélő harcosok narrációja. Autentikus felvételek. 1 millió halott katona emlékére. #Mladosť #Febiofest 2019 Népszerű idézetek schummyka 2022. február 8., 20:50 Gyönyörű augusztus negyedikei reggel volt. Egy asztal körül ültünk, mi, az angol meg a német rögbicsapat, és épp ebédelni kezdtünk. Itt egy német ült, mellette egy angol, mellette egy másik német, és így tovább. Az ebéd közepén egyszer csak berontott egy küldönc, azzal a rendkívüli hírrel, hogy kitört a háború. Egy óriási plakáton az állt: "Hadat üzentünk Németországnak. " Egyszerűen nem tudtuk, most mit kéne tennünk. Kapjunk fel egy kést az asztalról, és döfjük egy német szívébe, vagy mégis mit? De miután röviden megvitattuk, úgy döntöttünk, hogy részünkről a háború csak holnap veszi a kezdetét, és az összejövetel folytatódott.
A Mozipremiereken összegyűjtött és szerkesztett anyagok mindenki számára ingyen érhetőek el, viszont az működtetés költségeit első sorban a hirdetések fedezik, ezért kérlek, ne blokkold az oldalon megjelenő reklámokat! Közvetlenül is támogathatod az oldal szerkesztését egy fagyi vagy kávé árával, ahogy tették ezt már nagyon sokan mások előtted. Ezt egyszerűen megteheted a PayPalen és a Patreonon keresztül, az alábbi gombok segítségével: PayPal Patreon
– játék a felvételekkel. Az elején és a végén fekete-fehér (az elmúlt, halott és így objektíve megismerhető történelem hamiskás színe), a közepén színes. Ezzel a készítők szépen érzékeltetik, milyen hatással van a történeti tapasztalatra pusztán a színek váltása és egy "kis" retusálás. Csillagok azért vonódtak le (ez ilyen szép magyaros szerkezet), mert ez a koncepció jó, meg innovatív, meg minden, de a rengeteg korabeli vélemény felidézése mellett nehéz kifigyelni a lappangó szerzői koncepciót a háborúról; kicsit úgy tesz a sok-sok pici narratíva gazdája, mintha ezek a sztorik önmagukért beszélnének, és ő csak felszínre hozza őket a veteránok megszólaltatásával. És önmagukért is beszélnének (egy posztmodern gangsta ennyivel le is tudná: mit kéne még ugyan hozzátenni ezekhez a töredékekhez? ), de a végére betett érzelgős megemlékezés mégis az emlékezési mánia keretébe zárja bele a filmet. negoti 2020. január 2., 23:13 Nagyon furcsa volt az eddig csak fekete-fehér, gyorsan mozgó képkockákból álló felvételeket színesben látni, digitálisan lelassítva a mai szemhez 'igazítva'.