Megrendelhető: 30-324-1839 Nagyobb kínálat az új weblapunkon:
Az ízeket tekintve szabad kezet kaptam, külalakban azonban magától értetődő természetességgel a központra jellemző két meghatározó színben kellett gondolkodnom: fehér és pink. Ami valljuk be, nem is esett nehezemre, hiszen a rózsaszín és annak árnyalatai a kedvenceim 🙂 Terveztem tehát egy kétszintes tortát, melynek az alsó tortája egy mandulás piskótalapok közé zárt tejszínes-mascarponés krémmel váltott málnavelős párosítás lett, mindez cukor-glutén-és laktózmentes kivitelben; a felső szintre pedig egy teljesen tejmentes csokiganache-eper ízvilág került kakaós piskótalapok között. A torta külső felületi krém borítását szintén teljesen tejmentesen oldottam meg, hogy a tejmentes felső torta véletlenül se érintkezzen az alsó, belül tejes krémet tartalmazó tortával. Emeletes szülinapi torta al. Díszítésben a tejmentesség miatt kissé kötött volt a kezem, azonban ezek a kötöttségek még nagyobb kreativitásra ösztökéltek, így a díszítés fő motívumává a csillogó karácsonyfa díszgömböket idéző zselatin gyöngyök váltak, melyeket 3 ízben és színben készítettem el.
Tortáim minden esetben csakis kiváló alapanyagokból és olyan gondossággal készülnek, mintha a saját családtagomnak sütném azt. A díszítésnél saját stílusomban igyekszem alkotni, mindig valami újat és egyedit. Nagyon szeretek elmerülni egy-egy tematikában és sok kis apró részletben visszaadni a megálmodott témát és hangulatot. Szülinapi zsúr ötletek: Emeletes Minnie-egér torta 2.rész - Kreatív+Hobby | Diaper cake, Creative hobbies, Sweets. Éppen ezért a torták nálam nem "futószalagon" készülnek, így igen korlátozott számban tudok csak megrendelést felvenni. Az örök kérdésre, hogy "Mennyivel korábban kell megrendelni? ", igen nehéz válaszolni, a "Minél előbb! " -nél jobbat nem is tudok mondani. A legkisebb szeletszámú torta, amit készítek 16 szeletes, általában magas, karcsú, akár rejtett emeletes kivitelben. Bár a születésnapi torta átadása szinte minden esetben az ünnepség fénypontja, saját tapasztalatból tudom hogy ennek méltó megörökítésére van olyankor a legkevesebb esélyünk, hiszen a fények csak ritkán ideálisak, sőt, legtöbbször még a villanyok is lekapcsolódnak, hogy a gyertyák és tűzijátékok teremtsék meg az ünnepi hangulatot.
Nemes Nagy Ágnes: Szorgalom Mi kopog? - Harkály vagyok, kopogok. Nem is tudom, mióta vár rám ez a diófa. Mi ragyog? - Hát nem tudod, ki vagyok? Béka vagyok, leveli, ki a fiát neveli.
Íme Nemes Nagy Ágnes megható verse, A szomj Szoták Ágnes előadásában. Nemes Nagy Ágnes: A szomj Hogy mondjam el? A szó nem leli számat: kimondhatatlan szomj gyötör utánad. – Ha húsevő növény lehetne testem, belémszívódnál, illatomba esten. Enyém lehetne langyos, barna bőröd, kényes kezed, amivel magad őrzöd, s mely minden omló végső pillanatban elmondja: mégis, önmagam maradtam. Enyém karod, karom fölé hajolva, enyém hajad villó, fekete tolla, mely mint a szárny suhan, suhan velem, hintázó tájon, fénylőn, végtelen. Olvasd el a teljes verset – Nemes Nagy Ágnes: A szomj
Radnóti Miklós Július Düh csikarja fenn a felhőt, fintorog. Nedves hajjal futkároznak meztélábas záporok. Elfáradnak, földbe búnak, este lett. Tisztatestü hőség ül a fényesarcu fák felett. Lackfi János Szösz-szonett Verskardigánom összement, Szöszök lepik a szövetet, Melyeket mostan összeszed E szösszenetnyi szószedet. Hisz a költészet köz-terep, Hol ki-ki köthet üzletet, Kilátást néz vagy őgyeleg, Csinálja, amit ő szeret. Ott fenn az égen szösz lebeg, A parkban őszi díszletek, Én egy padon szöszölgetek, S megszületik e szösz-lelet, Mit most tovább pöckölhetek. Múlandóság, legyőztelek! Márai Sándor: Nosztalgia Ülök a padon, nézem az eget. A Central-park nem a Margitsziget. Itt minden szép, kapok amit kérek, Milyen furcsa íze van a kenyérnek. Micsoda házak, és milyen utak! Hogy hívják otthon a Károly-körutat? Micsoda nép, az iramot bírják – Ki ápolja most szegény Emma sírját? A levegő izzik, a nap ragyog – Szent Isten, hol vagyok? Petőfi: Az apostol "A szőlőszem kicsiny gyümölcs, Egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék.
S mikor leszállt az éjszaka, az aszfaltra telepedett egy fenyőerdő illata. S oly régi volt, s oly hirtelen jött e réges-réges-régi szag, mint nagy fenyőfaoszlopokon át őskori távirat. S fönt a neon-betűk kigyúltak, s végig égtek egymás után, mint a csillagszóró a fán. Megint kigyúltak és megint letűntek – nem is tudom, mi szebb: az ünnep, vagy az ünnep előtti délután. Hazajöttem. Karácsonyi csomagjaim letettem. A nagyvillanyt leoltom. Így. S most indulok szememmel, hogy a szobám barlangjában keressem, amit kínál a félsötét, s meg is találom a mesét, mivel bölcs szerkezet: a réges-régi sárkány, az vezet, a megjuhászodott emlékezet. De nem akármilyen mesét kivánok: legyen benne nagy, hűvös szürkeség, vattakabátos decemberi ég, az ég alatt néhány gyerek, s fenyő, fenyőfa-rengeteg. * A sárkányt megszelíditettük. Húzza tovább a barlangvasutat. Legyőztünk farkas-hadakat, a kígyó és a leopárd pórázra fűzve, mint az indulat. S hogy szeretjük a nagyvadak apró képét az asztalunkra tenni! Plüss-tigrist, mese-medvét készíteni a győztes gyönyörével!
Dehát a többiek? A szelídek, az engedelmesek? Ha ránk tekint egy-egy állat szeme, milyen mese, amit elmond a megszomoritottak, a megalázottak tekintete? Jutalom kell nekik, fény, földi, égi! Mert nehéz olykor a szemükbe nézni. A szánkózásra emlékszel-e még? Mert ha a szánkót elfeledheted, nem érdemled, hogy rádtekintsen december hőse: a gyerek. A nagy lejtőre emlékszel-e még? Alján langyosvizű patak, ott töltik a falu edzett libái rövidke, téli napjukat, és fönt a dombon vagy harminc gyerek, a hangjukról ítélve száz is, száguld, kiáltoz, föl-le mászik, fejük búbjáig hóba hemperedve, az ott négykézláb kúszik fölfelé: piros-sapkás, öklömnyi barna-medve – és ha leszáll hamar a téli alkony, a libák mind összegyűlnek a parton, s megemlékezve őseikről szállni kezdenek fölfelé, nehézkes, lassú szárnycsapással – az azután a merészség: szembe szánkózni a libákkal. Hisz mintha griffek szállanának két méterrel fejük fölött, nagy, nehéz, fehér madarak fehér ég, fehér föld között, s a súlyos, téli szürkületben átcsapnak rajtuk, mint a tenger.