Tájékoztató a csillagokról itt Ez videó. Segítség a típusú videók lejátszásához: Kattints Ide Ez a videó az Animációk magyar kategóriába van besorolva. Feladás dátuma: vasárnap, 2014. január 19. Nézettség: 486
06 Magocskák, nőjetek!
Tájékoztató a csillagokról itt Ez videó. Segítség a típusú videók lejátszásához: Kattints Ide Ez a videó a Népmesék magyar kategóriába van besorolva. Feladás dátuma: péntek, 2013. május 31. Nézettség: 1, 132
A király erre úgy megdühödik, hogy egészen az erdőig űzi lányát. A szomszédos ország ifjú királya vadászat közben rálel a gyönyörű királylányra. Annyira megtetszik neki a leány, hogy azon nyomban megesküsznek, ráadásul kis furfanggal az öreg királyt is sikerül megbékíteniük. Tekintsd meg az epizódot ITT. Hirdetés
Mondd meg nekem a tiszta valóságot! - Lelkem, uram - mondja a királyné -, én másként most sem mondhatom, mint ahogy akkor mondottam. Azt kérdezte az édesapám, hogy' szeretem őt, s én azt feleltem: mint az emberek a sót. - Jól van - mondja a király -, majd csinálok én valamit, tudom, visszafordul az édesapád szíve. Hogy s mint fordítja vissza, arról semmit sem szólt a feleségének, hanem csak befordult a másik szobába, levelet írt az öreg királynak, s abban meghívta délebédre. Hát el is ment a levél másnap, s harmadnap jött az öreg király hatlovas hintón. Fölvezette a fiatal király az öreg királyt a palotába, a palotának a legszebb szobájába, ottan már meg volt terítve az asztal két személyre. Magyar népmesék: A só - YouTube. Leülnek az asztalhoz, hordják az inasok a fáinnál fáinabb ételeket, de hogy szavamat össze ne keverjem, a fiatal király megparancsolta volt, hogy az öreg király számára minden ételt külön főzzenek, süssenek, s abba sót ne tegyenek. No, ez volt csak az ebéd! Megkóstolta az öreg király a levest, merít belőle egy kanállal, kettővel, de le is tette mindjárt a kanalat, nem tudta megenni a levest, olyan sótalan volt.
Ki gondolhatta bármikor komolyan azt, hogy bármely felnőtt embernek, aki ledolgozta a nyolc óráját, és alig várta, hogy hazaessen a munkából, az lett volna a kedvenc szabadidős tevékenysége, hogy hétvégén felkeljen reggel fél hétkor, és kimenjen a telekre gürizni? Márpedig így történt hétről hétre. Hát, istenem, a kényszermunka kifejezés már foglalt volt. Szíj Melinda akkor és most - nlc.hu. És ez így sokkal jobban hangzik. Mintha azért mentünk volna oda, mert ott nekünk jó, és nem dolgozni. A hobbitelek tehát nem volt más, mint önként vállalt, saját, külön bejáratú, kicsike kis mezőgazdasági munkatábor, ahol mindig kellett valamit csinálni. Akkor is, ha éppen nem ért semmi, és kiürült a veteményes. Mert ha nem mondtam volna, a hobbitelek területén többnyire veteményes volt, és pár gyümölcsfa, a telkesek pedig szorgalmasan szedték a zöldborsót, fejtették a meggyet, és főzték a rissz-rossz gáztűzhelyen a baracklekvárt. A bográcsban rotyogott a paprikás krumpli, anyu fáradtan óbégatott a gyerekek után, apu meg néha eltűnt borozni a szomszéd telkeseknél, a diófa árnyékában hűsölve, de ez sosem borozásnak volt nevezve, hanem úgy hívták, hogy "átszaladok a Józsihoz, megkérdezem, kölcsön tudja-e adni a fűnyírót, nemtomménem megy".
: Akár tetszik egyeseknek, akár nem, én nagyon szeretem őt. :) Szerintem fantasztikus hangja van. Lehet, hogy nem az a sztár alkat és nem is a fiatalabb korosztályhoz tartozik, de attól még igen is... tovább stengerkitti: Én nem szeretem Melindát (finoman szólva). Szerintem képmutató. Hogy mért gondolom eszt? Mert a Megazstárba direkt mindig kiteregete a magán életét( arra gondolok hogy mindig sírt hogy nem... tovább további vélemények
Kossuth rádió Budapest, pontos időjelzést adunk. Dél van. A másik fontos jellemző, hogy a telekre került minden, ami otthon már nem kellett, kidobni sajnáltuk, vagy úgy ítéltük meg, jó lesz még valamire. Így a régi bonyhádi lábosok, a pohárkészlet, amiből csak három maradt meg, mert anyu összetörte a többit mosogatás közben, a kiszakadt függöny, amit bekapott a centrifuga, a mama régi, szúrós pokrócai, a kicsit lyukas zokni - dolgozni még jó lesz - és az ágyneműk, amikről leszakadt a gomb. Valamint minden, amit ajándékba kaptunk, és baromi ronda volt, meg amit a mama hozott a családnak Hévízről vagy Hajdúszoboszlóról. Az alpakkatálcáival együtt. Nemhogy hat, de két egyforma tányér, villa és kanál nem volt, viszont itt őrizgettük a kiscicás műanyag bögrét, amiről a kiscica már félig lekopott, és nem volt szívünk megválni tőle, de a barátnők vagy a haverok előtt már ciki lett volna abból inni a macikávét. A telek mindig hangos volt, erről nemcsak a szüntelenül ordító rádiók gondoskodtak, hanem a gyerekek is.