A szolgálólány meséje azzal a nehézséggel nézett szembe a negyedik évadban, hogy már nem tudja a gileádi diktatúrával sokkolni a nézőket. Ez a kifulladás kísérte végig az évadot, nyögvenyelőssé és unalmassá téve azt, de megérte, mert annak végére June Osborne megtanulta, hogyan kell politizálni. Figyelem, ez a kritika spoilereket tartalmaz! A szolgálólány meséje egy olyan disztópikus mese, ami eddig mindenek előtt a sokkra épített: arra a sokkra, amit – a szent cél, a gyermekek születése érdekében – Gileád az egyént és a nőket elnyomó politikai rendszere okoz; arra a sokkra, amit (mások mellett) a szexrabszolgaként tartott szolgálólányok átélnek; arra a sokkra, ahogy a rendszer számító, könyörtelen pontossággal képes újraalkotni a belső szabályrendszerét ahhoz, hogy az alapvetően antihumánus kereteket fenn lehessen tartani, például a szürkezónában működő bordélyházakkal. A kérdés a 2017-ben kezdődött, Margaret Atwood regényein alapuló sorozat elejétől az volt, hogy ez a szándékos "sokkoltatás" meddig tud kitartani, meddig tud érdekes maradni a nézők számára.
A könyv utáni történések továbbfűzésében maga Atwood is segédkezett, ami a Testamentumok kapcsán számtalan kérdést felvet, például, hogy hol veszi fel az új regény a folytatás fonalát. Mennyiben fog kapcsolódni a 4. évadra készülő sorozathoz? Képes-e Atwood túlszárnyalni a Hulu forgatókönyvíróit? A szerző nagyon elegánsan oldotta meg a felmerülő problémákat: 15 évvel az első kötet utánra helyezte a történet eseményeit, teljesen új szereplőkre építve – vagyis majdnem teljesen újakra. Három nő – egy Néni, egy fiatal, Gileádban nevelkedett lány és egy hasonló korú kanadai lány – szemszögén keresztül válik az olvasó tanújává egy diktatúra összehangolt működésének, majd bukásának. Atwood így nem zárja ki a Hulu-féle folytatást A szolgálólány meséje -kánonból, de saját művét is kötetlenül tudja továbbfűzni. Az író a Testamentumok ban egyszerre marad hű a fő műhöz és a rajongókhoz (akár a könyvön, akár a sorozaton keresztül érkeztek). Hiába játszódik tizenöt évvel később a regény, apró utalások és kikacsintások idézik fel az első könyvből és az adaptációból jól ismert történéseket.
Több szem többet lát alapon pedig felsejlenek a rendszer borzalmai és ennek a nyomorúságos életnek a mozgatórugói. A sorozat flashbackjeihez hasonlóan a Testamentumok ból is kiderül, Gileád uralkodó osztályának egyes tagjait mi vette rá arra, hogy segítsék egy kegyetlen hatalom kiépülését és zavartalan működését. Utóbbiban a legizgalmasabb és egyben legzavarbaejtőbb szemszög a Nénié, aki a gileádi évek alatt minden erkölcsöt sutba dobó túlélővé avanzsált. Az autokrata rendszerben felcseperedő gileádi lány fejlődéstörténete megmutatja, milyen rövid idő is elég egy generáció teljes átneveléséhez, a kanadai lány szála pedig a külvilág érdektelenségére és az oly ismerős sunnyogására, megalkuvására világít rá. Forrás: Jelenkor Kiadó A jelenben a gileádi elit korrupcióját és egyre undorítóbb tetteit látja az olvasó a három elbeszélő segítségével. Ezek egyben a bukáshoz vezető út első hírnökei is. Atwood itt be is váltja rajongói legnagyobb reményét és saját ígéretét is: megmutatja, hogyan végzi be Gileád.