És addig? addig nincs megnyugvás, Addig folyvást küszködni kell. – Talán az élet, munkáinkért, Nem fog fizetni semmivel, De a halál majd szemeinket Szelíd, lágy csókkal zárja be, S virágkötéllel, selyempárnán Bocsát le a föld mélyibe. Köszönjük, hogy elolvastad Petőfi Sándor költeményét. Mi a véleményed a A XIX. század költői írásról? Írd meg kommentbe!
Petőfi Sándor kézírása Petőfi Sándor Ne fogjon senki könnyelműen A húrok pengetésihez! Nagy munkát vállal az magára, Ki most kezébe lantot vesz. Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége a világnak, S azért a szent fát félretedd. Pusztában bujdosunk, mint hajdan Népével Mózes bujdosott, S követte, melyet isten külde Vezérül, a lángoszlopot. Ujabb időkben isten ilyen Lángoszlopoknak rendelé A költőket, hogy ők vezessék A népet Kánaán felé. Előre hát mind, aki költő, A néppel tűzön-vízen át! Átok reá, ki elhajítja Kezéből a nép zászlaját, Átok reá, ki gyávaságból Vagy lomhaságból elmarad, Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad, Pihenjen ő árnyék alatt! Vannak hamis próféták, akik Azt hirdetik nagy gonoszan, Hogy már megállhatunk, mert itten Az ígéretnek földe van. Hazugság, szemtelen hazugság, Mit milliók cáfolnak meg, Kik nap hevében, éhen-szomjan, Kétségbeesve tengenek. Petőfi Sándor: A XIX. század költői - diakszogalanta.qwqw.hu. Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán!
És addig? addig nincs megnyugvás, Addig folyvást küszködni kell. - Talán az élet, munkáinkért, Nem fog fizetni semmivel, De a halál majd szemeinket Szelíd, lágy csókkal zárja be, S virágkötéllel, selyempárnán Bocsát le a föld mélyibe.
a Kánaán leírása: a jogi egyenlőség, az anyagi javak és a tudás megszerezhetősége kérdéssel indul, majd a jövő képeit mutatja. Az nem hozza még el a várva várt állapotot, de a remény feladását a költő elveti, és küzdelemre szólít fel. Záró kép: egy temetés képe.
század költői, amely abban is eltér az eddigi ars poeticáktól, hogy a benne megfogalmazott elvek nem csupán Petőfi költészetére vonatkoznak, hanem általánosságban a kor költőire. Petőfi azt szeretné, hogy más költők is kövessék az ő magatartásformáját, ezért a vers legfőbb célja a meggyőzés (ez abból is látszik, hogy tele van retorikai eszközökkel, szónoki fogásokkal). Már a cím is azt hirdeti, hogy egy adott korszak, a 19. század költőire általában érvényes dolgokat fog megfogalmazni. A XIX. század költői Ne fogjon senki könnyelműen A húrok pengetésihez! Nagy munkát vállal az magára, Ki most kezébe lantot vesz. Petőfi sándor a xix század költői képek. Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége a világnak, S azért a szent fát félretedd. Pusztában bujdosunk, mint hajdan Népével Mózes bujdosott, S követte, melyet isten külde Vezérül, a lángoszlopot. Ujabb időkben isten ilyen Lángoszlopoknak rendelé A költőket, hogy ők vezessék A népet Kánaán felé. Előre hát mind, aki költő, A néppel tűzön-vízen át!