© 2022 | Juvelux Kft. Minden jog fenntartva. | Tárhely szolgáltató: | WEBMAIL A weboldalon feltüntetett adatok kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek ajánlattételnek. A termékeknél megjelenített képek csak illusztrációk, a valóságtól eltérhetnek. Az árváltozás jogát fenntartjuk! Áraink tartalmazzák az ÁFA-t.
Az oldal használatával Ön elfogadja, hogy olyan cookie-kat használunk, amelyekkel mérni tudjuk az oldal látogatottságát, az Ön érdeklődési köréhez illeszkedő tartalmakat és hirdetéseket jeleníthetünk meg, továbbá megoszthatjuk a tartalmat a közösségi hálózatokon. További tudnivalók és a cookie-k paraméterezése.
Nem csak hasznos, de minden konyhában jól mutat. Az edényszárító fém része, oldalt... Strapabíró, erős anyagból készült rozsdamentes acél habverő. Hossza: 20 cm... Hasznos segédeszköz minden háztartáshoz, mely lehetõvé teszi, hogy kényelmesen behelyezhesse a vajat a hűtõbe, és kivehesse az eredeti csomagolás nyitogatásának nyűge nélkül... A Berlinger Haus Moonlight Collection nylon konyhai eszközei használat közben nem karcolják meg az edények, serpenyők márvány bevonatát. Elegáns design. Mosogatógépben mosható... 430 Ft A Blaumann rozsdamentes acélból készült 7 részes kiszedő eszközei ergonomikus nyéllel készültek, funkcionálisak. Tagalog szett tartoval 2017. Az állvány kialakításának köszönhetően használatakor nem szennyezi... A Berlinger Haus Royal Black Collection konyhai eszközei nylonból készültek, így használat közben nem karcolják meg az edények, serpenyők márvány bevonatát. Munkaügyi központ tanfolyamok 2016 Starkl katalógus 2018 ősz Red rooster acélbetétes bakancs 2016 Budapest régi képeken
Részletek Gyűjtötte Magyar Zoltán Szerkesztette Magyar Zoltán Könyv címe A herencsényi mesemondó Forrás helye Herencsény Ez a bolondos falu története. Ott olyan bolondos emberek laktak, hogy ollyant osztén a világon nem lehetett találni. No meg a bíró! Hát annak oszt párja nem vót. Hát egyik napon egy asszony elmegy a bíróhoz: -Jaj, bíró úr, lagzihó készülődünk, oszt só meg csak egy csepp van! Adjon má tanácsot, mit tegyünk? -Hát édes jányom, ha van egy csöpp sótok, a maradék sótokat vessétek el jó kövér fődbe, majd megszaporodik! Nos, más se köllött az asszonnak, nagyon megörült, megy haza nagy örömvel. Már a kaputól kajbál: -Hé ember, hozd a gereblyét meg az ásót! -Minek az te? -Most gyüvök a bíró úrtúl, azt mondja, hogy vessük el a sónkat, majd megszaporodik. Na, úgy is tettek, fölástak egy darabot a kertbe, elvették a sót, legereblyézték. A bolond falu mese. Oly jó esős idők jártak akkorába, jó meleg vót, egy reggel megy ki az ember, hát: hát szépen zöldül, ahol elvették a sót. Nagyon megörült: -Hű, asszony, gyere csak!
A bolond sorsa kevésbé izgalmasan alakult. Ő évtizedek óta ismételgette, hogy nem a Nap kering a Föld körül, hanem fordítva. Ezért csodabogárnak, ostobának, hülyének tartották, az egész falu rajta röhögött. Történt egy szép napon, hogy híre jött: valami Kopernikusz felfedezte, hogy – bármilyen meglepő – a Föld az, amely a Nap körül kering. Megírta az internet, bemondta a tévé, nem volt apelláta. A kocsmában is gyakorta szóba került az új fejlemény. Akik korábban leghangosabban kacagtak a bolygók mozgásának említésére, most a legvehemensebb hirdetői lettek az új tannak. Éppen Kopernikuszról beszélgettek, amikor belépett a kocsmába a sokat gúnyolt különc. Minden fej odafordult, minden szem rászegeződött; egy pillanatra csönd lett. A boland falu . Kisvártatva valaki flegmán megjegyezte: – Ja, csak a bolond! Erre aztán elfordultak tőle, és beszélgettek tovább.
Mikor az asszonyok készen lettek a rengeteg kötéllel, a bíró nagy hetykén odaszólította az embereket a templomhoz: - Hozzák a kötelet, emberek, tekerjük jól körül a templomunkat! Egyszerre rántsuk meg! Hó-rukk! A kötél engedett. - Már jött, emberek, hej, már jött! De bizony nem jött a templom semmit. Restellte a bíró, hogy megint bolondságot talált ki. Silda községbe érkezett egy vándor, macskával a hóna alatt. Sildában nem ismerték a macskát, úgyhogy nagyon elszaporodtak az egerek, a magtárakból mind kiették a búzát. Kérdezgették az ismeretlent: - Mit árul? - Macskát. - Mire való az? - Pusztítja az egereket. - Úgy? Hogy adja? - Egy véka aranynál nem adom alább. A bíró: - Huj, megvesszük, kifizetjük, megvesszük! Adták neki a véka aranyat. Az meg ugyancsak kilépett vele, nehogy a falusiak meggondolják a dolgot. A bíróék meg tanakodtak, hogy mit ehet ez az állat. A bolond falu (népmese) - Esti mese - egyszervolt.hu. - Szaladj csak a vándor ember után, fiam, kérdezd meg, mit eszik az állat! A gyerek szedte a lábát, kiabált: - Mit eszik az állat?
Szégyen, gyalázat, de a templomukat teljesen benőtte a sok csalán, szeder, minden. Mikor az asszonyok készen lettek a rengeteg kötéllel, a bíró nagy hetykén odaszólította az embereket a templomhoz: - Hozzák a kötelet, emberek, tekerjük jól körül a templomunkat! Egyszerre rántsuk meg! Hó-rukk! A kötél engedett. - Már jött, emberek, hej, már jött! De bizony nem jött a templom semmit. Restellte a bíró, hogy megint bolondságot talált ki. Silda községbe érkezett egy vándor, macskával a hóna alatt. Sildában nem ismerték a macskát, úgyhogy nagyon elszaporodtak az egerek, a magtárakból mind kiették a búzát. Kérdezgették az ismeretlent: - Mit árul? - Macskát. - Mire való az? - Pusztítja az egereket. - Úgy? Hogy adja? - Egy véka aranynál nem adom alább. A bíró: - Huj, megvesszük, kifizetjük, megvesszük! Adták neki a véka aranyat. Az meg ugyancsak kilépett vele, nehogy a falusiak meggondolják a dolgot. A bolond falu. A bíróék meg tanakodtak, hogy mit ehet ez az állat. - Szaladj csak a vándor ember után, fiam, kérdezd meg, mit eszik az állat!
Szégyen, gyalázat, de a templomukat teljesen benőtte a sok csalán, szeder, minden. Mikor az asszonyok készen lettek a rengeteg kötéllel, a bíró nagy hetykén odaszólította az embereket a templomhoz: – Hozzák a kötelet, emberek, tekerjük jól körül a templomunkat! Egyszerre rántsuk meg! Hó-rukk! A kötél engedett. – Már jött, emberek, hej, már jött! De bizony nem jött a templom semmit. Restellte a bíró, hogy megint bolondságot talált ki. Silda községbe érkezett egy vándor, macskával a hóna alatt. Sildában nem ismerték a macskát, úgyhogy nagyon elszaporodtak az egerek, a magtárakból mind kiették a búzát. Kérdezgették az ismeretlent: – Mit árul? – Macskát. – Mire való az? – Pusztítja az egereket. A bolond falu műfaj. – Úgy? Hogy adja? – Egy véka aranynál nem adom alább. A bíró: – Huj, megvesszük, kifizetjük, megvesszük! Adták neki a véka aranyat. Az meg ugyancsak kilépett vele, nehogy a falusiak meggondolják a dolgot. A bíróék meg tanakodtak, hogy mit ehet ez az állat. – Szaladj csak a vándor ember után, fiam, kérdezd meg, mit eszik az állat!
-Hát én mán kigondoltam: az asszonyok lagzi után hazamennek, fonják a kötelet éjjel-nappal! Az emberek meg addig vetnek. Na, úgy is vót. Hazamentek az asszonyok, fontak kötelet. Mikor készen vót a nagy köteg, összedoboltatta a bíró az egész falu népit gyüjjenek össze! Összegyüttek, az a sok nép azt a nagy kötelet körültekerték a templomon, a tornyon, az egész falu belekapaszkodott, rángatták, a bíró meg vezényelt. -Hó-rukk! Egyszerre! Hát egyszer nagy csörrenés, elszakadt a kötet, rakásra estek. Jaj, alig bírtak fölkászmálódani. Na, mire fölkászmálódtak, ballagtak hazafelé, hát egyszer a bíró meglát egy nagy diófát, a sok dió húzta így az ágát egész a fődig. Aszongya: -Ide hallgassatok, emberek! Hát nem mehettek el a fa mellett, hát nézzetek csak erre a fára! Milyen szomjas. A bolond falu - Tananyagok. Ezt be köll húzni a patakba, oszt meg köll itatni! No, belekapaszkodott az egész falu. De aszongya a bíró: -Két ember menjen föl a fára! Meg jó megtolni! No, egyik aszondta: -Én nekem a fejem szédül. A másik: -Nekem a lábam fáj.