József Attila-díjat vett át: ALEXA KÁROLY irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, BÁN ZSÓFIA, író, FÁZSY ANIKÓ műfordító-szerkesztő, FECSKE CSABA költő, gyerekíró GÉHER ISTVÁN egyetemi tanár, műfordító, irodalomtörténész, HALASI ZOLTÁN költő, műfordító, IMREH ANDRÁS költő, műfordító, KISS GY. CSABA irodalomtörténész, KONCSOL LÁSZLÓ költő, író, MAJTÉNYI ZOLTÁN író, műfordító, NÉMETH ÁKOS drámaíró, PODMANICZKY SZILÁRD író, VIOLA JÓZSEF költő, műfordító. A két évvel ezelőtt alapított Balassa Péter-díjjal az idén Thomka Beátát tüntették ki (tavaly Bán Zsófia, két éve pedig Takács Ferenc kapták meg a díjat. ). Főlap 2008. március 17.
József Attila-díj, 1950-ben a Minisztertanács által alapított, az Emberi Erőforrások Minisztériuma által odaítélt irodalmi díj József Attila-emlékgyűrű, a budapesti József Attila Színház által az 1970-es években alapított társulat elismerés József Attila-díj, 1984-ben a USA-béli Rákóczi Alapítvány (Cleveland) által alapított, a budapesti József Attila Kör (JAK) tagjainak támogatását célzó irodalmi díj József Attila-emlékérem, a József Attila Társaság által 2005-ben egyszeri alkalommal adományozott elismerés [1] Ferencváros József Attila-díja, a IX. kerület által a kultúra terén kiemelkedő teljesítményt nyújtóknak adományozott budapesti díj Jegyzetek [ szerkesztés]
Hírek Dr. Réthelyi Miklós, nemzeti erőforrás miniszterhez és Szőcs Géza, kultúráért felelős államtitkárhoz nyolc írószervezet intézett nyílt levelet, melyben a József Attila-díjak odaítélésekor a szakmai szervezetek javaslatainak figyelmen kívül hagyása miatti tiltakozásuknak adnak hangot. Az alábbiakban kommentár nélkül közöljük a levelet. Nemzeti Erőforrás Minisztérium Dr. Réthelyi Miklós, nemzeti erőforrás miniszter Szőcs Géza, kultúráért felelős államtitkár részére Tárgy: levél a József Attila-díj ügyében Tisztelt Miniszter Úr, tisztelt Államtitkár Úr! Alulírott szakmai szervezetek képviselőiként elfogadtuk felkérésüket a József Attila-díj kuratóriumának munkájára. Készek voltunk szakmai segítséget nyújtani abban, hogy a lehető legjobb és legkiegyensúlyozottabb döntések szülessenek. A kilenc jelölőszervezet kurátorai azonban már tavaly sem tudták felvállalni, hogy 13 helyett 26 főt jelöljenek, mert így a nyilvánosság számára ellenőrizhetetlen mechanizmusok szerint áll össze a kitüntetettek végső névsora, ezzel sérül a szakma szuverenitása.
A József Attila-díj idei kitüntetettjei (Az Oktatási és Kulturális Minisztérium sajtóirodájának közleményéből) Hiller István oktatási és kulturális miniszter március 15-e, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 160. évfordulója alkalmából állami kitüntetéseket és művészeti díjakat adott át az oktatás és a kultúra területén kimagasló munkát végzőknek a Szépművészeti Múzeumban. Hiller István ünnepi beszédében kiemelte: "Minden március 15-e az emlékezés lehetősége. Alkalom arra, hogy idén immáron 160. éve büszkén visszaemlékezzünk arra a napra, az eseményekre és a személyekre. " Az oktatási és kulturális miniszter hangsúlyozta, a történelem nem "szakácskönyv", nincsenek receptek, nem arra szolgál, hogy kedvünk szerint előhúzzuk a múltat: "Az a kérdés, képes-e egy nemzet arra, hogy - felhasználva ezeket a folyamatokat - önönmagát a múltjával és jövőjével összekösse. Képes-e a nemzedékek tapasztalatait úgy használni, hogy az szolgálja a jelent és a jövőt? " A szaktárca vezetője köszönetet mondott a kitüntetetteknek, hogy életüket a művészeteknek és a tudománynak szentelték, és mindazért, amit tettek, tesznek és tenni fognak ezért a nemzetért, országért.
(Nem, hiszen szakmailag rendben lévő műhelyekről van szó. S irodalmunk folytonos fiatalodása a nemi arányokat is szemmel látható természetességgel egyenlíti ki. Időnk kérdése, hogy csodáink történjenek. ) Politikai berendezkedéshez törleszkedik, aki állami díjat fogad el? Ez is érvényes és kényes kérdés. E pillanatban – szabadúszó irodalmárként és szabadelvű szavazópolgárként – úgy gondolom: szakmai díjat vettem át, melyre szakmabéliek terjesztettek föl tudtom és biztatásom nélkül, s lobbimanőverekbe sem bonyolódtam. Természetesen tévedhetek, de úgy látom: a politikai döntéshozóknak itt éppúgy csak jóváhagyó – tehát szimbolikus – szerepük van, mint például az NKA-támogatások megítélésekor (melyre kiadók, folyóiratok is pályáznak – kötelékükben a most e díjtól etikai távolságot tartó szerzőkkel). Sok kérdés van, amin közösen elgondolkodhatunk. A véleménykülönbségek természetesek; végleges válaszok a én tarsolyomat sem duzzasztják. De a vitákra is hajlamos vagyok úgy tekinteni: míg van közös nyelvünk a diskurzusokhoz, az ellentétek is inkább összekapcsolnak, összébb kovácsolnak.
A nagydíjjal járó adómentes jutalom összege a díj összegének kétszerese.
"Nemcsak abban áll a magyar szakácsművészetnek a titka, hogy egyes ételeket milyen ízlésesen tud előállítani, hanem hogyan tálalja föl egymás után úgy, hogy az elköltött étel valósággal kívánja az utána következőt, s mikor már az ember azt hiszi, hogy egészen jóllakott, akkor hoznak megint valamit, amire azt kell mondani, hogy »de már ebből eszünk! «" (Jókai Mór: A barátfalvi lévita, 1897) Móra Ferenc kakukktojás a felsorolt írók és költők sorában, ugyanis róla köztudott, hogy nem szeretett enni. Magyar költőnők antológiája | Nőkért.hu. Ha mégis evett, akkor is az egyszerű ételeket – például a fokhagymás rostélyost vagy a sonkás pogácsát – preferálta. Ennek ellenére, ha valakire, akkor feleségére, Walleshausen Ilonára mindenképpen illett a "konyhatündér": imádott sütni, főzni, aki nagyobb ünnepek alkalmával nem volt rest harmincnál is több ételt varázsolni a roskadásig megterített asztalra. A költők és az írók sora természetesen még folytatható lenne. A felsorolásból kimaradt például Illyés Gyula, aki a rántott csirke gondolatától is jóllakott, Molnár Ferenc, aki kora egyik legnagyobb rétesfogyasztója volt, Ignotus Hugó, aki Emma asszony álnéven még szakácskönyvet is írt, vagy éppen Karinthy Frigyes, aki gyakran viccelődött azzal, hogy az ő kedvenc étele a bev-étel.
Boldog órák szép emlékeképen Rózsafelhők úsztak át az égen. Legmesszebbről rám merengve néztek Ködön át a mármarosi bércek. Semmi zaj. Az ünnepélyes csendbe Egy madár csak néha füttyentett be. Nagy távolban a malom zúgása Csak olyan volt, mint szúnyog dongása. Túlnan, vélem átellenben épen, Pór menyecske jött. Korsó kezében. Korsaját míg telemerítette, Rám nézett át: aztán ment sietve. Ottan némán, mozdulatlan álltam, Mintha gyökeret vert volna a lábam. Lelkem édes, mély mámorba szédült A természet örök szépségétül. Oh természet, Oh dicső természet! Mely nyelv merne versenyezni véled? Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz, Annál többet, annál szebbet mondasz. - Késő éjjel értem a tanyára Friss gyümölcsből készült vacsorára. Női írók, költők Magyarországon by Orsolya Csizmár. Társaimmal hosszan beszélgettünk. Lobogott a rőzseláng mellettünk. Többek között szóltam én hozzájok: "Szegény Tisza, miért is bántjátok? Annyi rosszat kiabáltok róla. S ő a föld legjámborabb folyója. " Pár nap múlva fél szendergésemből Félrevert harang zúgása vert föl.
S mint most, derűs napokban arra csalja a meg-meglankadt szőlőművelőt, vagy gyúlt arccal leánya száll az aljba és ő iszik csorgomból új erőt. A drága hűst sokáig érzi szája, testében is forrásom frisse van, s fenn megpendül szőlőnyitó kapája: új sorba vág dalolva és vígan. Összeállította: L. J. Nyitókép: Getty Images
Jön az árvíz! jön az árvíz! hangzék, S tengert láttam, ahogy kitekinték. Mint az őrült, ki letépte láncát, Vágtatott a Tisza a rónán át, Zúgva, bőgve törte át a gátot, El akarta nyelni a világot! Benedek Elek: A Balaton partján Balatoni halászlegény, Egésznap halászgat szegény. Hálót hányszor kiemeli, Százszor üres, egyszer teli. Hej, hogyha ez rajtam állna, A szerencse hozzá szállna: Hálót hányszor kiemelne, Hallal mindég tele lenne. Berzsenyi Dániel: Keszthely Itt, a kék Balaton partja virányain, Hol minden mosolyog, mint az aranyvilág, Hol dús búzakalász rengedez a mezőn, S a halmok koszorús oldalain ragyog A százféle gyümölcs s a zamatos gerezd; Itt a keszthelyi zöld parton emelkedik A csendes Helikon. Jöjjetek, ó szelíd Áon szűzei, és verjetek itt lakást! Nézzétek, mi kies sorhegy ölelgeti A tér telkeit és a vizenyős lapályt; Itt leltek gyönyörű thessali berkeket, Bércforrást, susogó völgyeket és homályt. Gyakran múlatoz itt hínaras öblöken Nereus, sáskoszorús nymphaleányival; Gyakran zengeti itt Árion énekét A hold fénye alatt gerjedező vizen.