A nap verse Tóth Árpád Körúti hajnal című költeménye az impresszionista stílus gyönyörű darabja a magyar költészetben. Csupa kép, szín és hang a vers. A mindent beborító hajnal színeváltozása, fényviszonyai sajátos kontrasztokat, hangulatokat ébresztenek bennünk. Derengő, színtelen szürkeség Ez a vers a nagyvárosi táj ébredésének három mozzanatát rajzolja meg: a még derengő, színtelen szürkeséget (1. vsz. ), a felkelő nap első fényének varázsos bűvöletét (2–4. ), majd a nappali élet józan valóságát (5. ). Az első versszak a napkelte előtti pillanatokban rögzíti a pesti utcát dermedt, sötét, riasztó képekkel. A megszemélyesített hajnal "vak", "szennyes" és "szürke", s ebben a nyomasztó környezetben az álmos vicék (segédházmesterek) sem tűnnek hétköznapi embereknek, olyanok, mint a mesék rosszindulatú, gonoszkodó szellemei. Első sugarak Váratlanul, hirtelen változik meg az utca képe s vele a költő érzelmi világa is: a nap első sugarai színpompával ragyogják be a "vad kővidéket". A Végtelen Fény néhány perces csodája ünnepi hangulattal tölti meg a lelket, amely most a hétköznapok egyhangúsága fölé emelkedik.
A Körúti hajnal 1923-ban keletkezett. Tóth Árpád, bár Debrecenben nőtt fel, élete nagy részében Budapesten lakott, és ebben a versében is a pesti környezetet festi meg. Az Est című lap munkatársaként dolgozott, így a háborút követő létbizonytalanság után újra volt megélhetése, s életébe a boldog házasság és kislánya születése is hozott némi örömet. Ugyanakkor a súlyos tüdőbetegség és a nagy szegénység továbbra is nyomasztotta. Rövid életét a halál árnyékában élte le, így költészetében rendre megjelenik a halál, ugyanakkor az élet varázslata, mámora is helyet kap. Ez a kettősség érezhető a Körúti hajnal képeiben is. A verset az impresszionista költészet egyik mintadarabjának tartják. A hajnal jellegzetesen impresszionista motívum, hiszen az impresszionista festőket vonzották a hajnal és az alkonyat benyomásai, hangulatai. Szerették azt az időszakot, amikor elmosódnak az éles kontúrok és a tárgyak új színeket, új árnyalatokat kapnak. Ilyenkor minden súlytalanabbnak, lebegőbbnek tűnik. Tóth Árpád már korábban, Hajnali szerenád című versében is írt a hajnalról, amelyet "nagy impresszionistának" nevezett.
"A Fénynek földi hang még nem felelt, / Csak a szinek víg pacsirtái zengtek: / Egy kirakatban lila dalra kelt" Ezen a héten a 133 éve született Tóth Árpád, a halk szavú költő gyönyörű versét ajánljuk. Tóth Árpád a 20. század egyik legkiemelkedőbb lírikusa volt és máig egyike legnépszerűbb költőinknek, aki rövid életének tökéletességre törekvő, tiszta költészetével nagy visszhangot és méltatást váltott ki kortársaiból és utókorából. A halk szavú költő egyik legismertebb versében a melankolikus hangulat a szépséggel és a humánum utáni vággyal vetekszik. A Körúti hajnal ban az egymást követő, gyorsan múló pillanatok hatását a felvillanó, elénk táruló jelenségek élettel teli valójában ragadja meg. Tóth Árpád érzékenysége nem tud elszakadni az emberi lét kérdésének miértjeitől, itt is középpontban áll, ahogy a városi lét hajnali ébredését megéli: "Egyszerre két tűzfal között kigyúlt / A keleti ég váratlan zsarátja: / Minden üvegre száz napocska hullt, ". "Őbenne élt és alkotott, megteremtve a különös és szomorú szépségnek egy egyéni világát, mely életből formáltatott s mégis magasabb, mint az élet – írja Babits Mihály.
A Wikiforrásból Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még Üveges szemmel aludtak a boltok, S lomhán söpörtek a vad kővidék Felvert porában az álmos vicék, Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok. Egyszerre két tűzfal között kigyúlt A keleti ég váratlan zsarátja: Minden üvegre száz napocska hullt, S az aszfalt szennyén szerteszét gurult A Végtelen Fény milliom karátja. Bűvölten állt az utca. Egy sovány Akác részegen szítta be a drága Napfényt, és zöld kontyában tétován Rezdült meg csüggeteg és halovány Tavaszi kincse: egy-két fürt virága. A Fénynek földi hang még nem felelt, Csak a szinek víg pacsirtái zengtek: Egy kirakatban lila dalra kelt Egy nyakkendő; de aztán tompa, telt Hangon a harangok is felmerengtek. Bús gyársziréna búgott, majd kopott Sínjén villamos jajdult ki a térre: Nappal lett, indult a józan robot, S már nem látták, a Nap még mint dobott Arany csókot egy munkáslány kezére…
A Fénynek földi hang még nem felelt, Csak a színek víg pacsirtái zengtek: Egy kirakatban lila dalra kelt Egy nyakkendő; de aztán tompa, telt Hangon a harangok is felmerengtek. Bús gyársziréna búgott, majd kopott Sínjén villamos jajdult ki a térre: Nappal lett, indult a józan robot, S már nem látták, a Nap még mint dobott Arany csókot egy munkáslány kezére... 1923 Irodalomhoz némileg értő egyén ellenére sem rajongok a versekért, de a fenti mindig is tetszett, még középiskolás koromban bekategorizáltam saját "best of"-listámba.
A vers a nagyvárosi táj ébredésének három mozzanatát rajzolja meg: a még derengő, színtelen szürkeséget (1. vsz. ), a felkelő nap első fényének varázsos bűvöletét (2–4. ), majd a nappali élet józan valóságát (5. ). Az első versszak a napkelte előtti pillanatokban rögzíti a pesti utcát dermedt, sötét, riasztó képekkel. A megszemélyesített hajnal "vak", "szennyes" és "szürke", s ebben a nyomasztó környezetben az álmos vicék (segédházmesterek) sem tűnnek hétköznapi embereknek, olyanok, mint a mesék rosszindulatú, gonoszkodó szellemei. Váratlanul, hirtelen változik meg az utca képe s vele a költő érzelmi világa is: a nap első sugarai színpompával ragyogják be a "vad kővidéket". A Végtelen Fény néhány perces csodája ünnepi hangulattal tölti meg a lelket, amely most a hétköznapok egyhangúsága fölé emelkedik. Az érzelmileg telített strófákban a tárgyak átlényegülnek, zengenek a fénytől. Földi hang sem zavarja meg ezt az áhítatot: boldog önkívületben "bűvölten állt az utca". Ez a mámoros boldogság hat vissza a költőre, aki érzékeli a csodát: látja és hallja a színek és hangok összeolvadó zenéjét.
Minden szó igaz Zerkowitz Judit Az írásról Stephen King 3 130 Ft-tól Kérdezz-felelek (0)
Annak ellenére van ez így, hogy Ady Endréről már rengeteg, összességében több tízezer nyomtatott oldalnyi elemzést és értékelést publikáltak. Ezek többsége azért magasztalja Adyt – természetesen kritikátlanul –, mert a költő és hírlapíró írásainak túlnyomó többségében ún. baloldali, a materialisták szerint "haladó" eszméket vallott. A XX. század első éveitől mintegy nyolc-tíz személy kezdte támogatni a szárnyait bontogató Adyt. A patronálás jól körvonalazható módszerekkel, pontosan fölismerhető célok érdekében történt. A fiatal váradi újságíró már pályájának kezdetén olyan nagyváradi szabadkőművesek társaságában forgolódott, akik fő céljuknak a keresztény magyar állam megdöntését tartották. Könyv: Raffay Ernő: Szabadkőműves béklyóban | Könyvmarket. Ennek a környezetnek a szellemi előkészítő munkája (az "eszmeérlelés") jelentősen segítette később a vörös diktatúra létrejöttét, s így akarva-akaratlanul hozzájárult Magyarország összeomlásához. Ha összevetjük Ady cikkeit a váradi László király páholy irataival, teljesen új megvilágításba kerülnek akkori írásai, politikai nézetei, keresztényellenes kirohanásai.
Szállítási és fizetési módok
A szerző magyar történész által eddig soha nem látott... 4 250 Ft Eredeti ár: 4 999 Ft 6 800 Ft Eredeti ár: 7 999 Ft 6 367 Ft Eredeti ár: 7 490 Ft 1 692 Ft Eredeti ár: 1 990 Ft 4 497 Ft Eredeti ár: 5 290 Ft 3 817 Ft Eredeti ár: 4 490 Ft 8 309 Ft Eredeti ár: 9 775 Ft 1 440 Ft Eredeti ár: 1 600 Ft 4 242 Ft 3 040 Ft Eredeti ár: 3 200 Ft 9 - 11 munkanap 2 720 Ft 10 - 14 munkanap antikvár
Ez a mű oly hatással volt a gondolkodásomra, hogy Ady publicisztikai munkásságához korábban írt értékelésemet kénytelen voltam törölni. Bár azt továbbra is tartom, hogy Ady nyilvánvalóan világraszóló tehetség, de sajnos rossz eszmék és sötét elemek szolgálatában állt, nincs ezen mit szépíteni. A második kötet nem kérdés, már várólistán.