Fel fogok ébredni, igen és nem Meg fogom csókolni egy részét Meg fogom tartani a titkot Bezárom most a testem Azt hiszem, halj meg máskor! Azt hiszem, máskor fogok meghalni (máskor) Sigmund Freud Elemezd ezt Meg fogom törni a kört Fel fogom rázni a rendszert El fogom pusztítani az egómat Azt hiszem, fogok találni egy másik utat Még olyan sok mindent meg kell tudnom Azt hiszem, máskor fogok meghalni Még nincs itt az ideje, hogy elmenjek Minden bűnért meg fogok fizetni Dolgozni jöttem, játszani jöttem El fogom kerülni a közhelyeket Meg fogom szüntetni az érzékeimet Késleltetni fogom az örömömet Bezárom most a testem
A "nyitódalt" követő Paul Oakenfold "James Bond Theme" remixe hasonló módon közönségcsalogató szám, mely összehasonlíthatatlanul jobb, és valamennyire jóváteszi az előző atrocitást. Bár a zene sosem lett olyan népszerű, mint Moby hasonló célból készült remixe, és nem is szerepelt a filmben, de legalább nem jogtalanul van a lemezen, hiszen a reklámkampányban és az előzetesekben is sokszor felhasználták. Arnold zenéje csak a harmadik számmal kezdődik, az "On the Beach" tartalmazza az írisz-logóhoz írt zenét is. Erről a rövid, húszmásodpercnyi zenéről tudni kell, hogy minden filmben szerepel, és kulcsfontosságú szerepet tölt be a Bond-univerzumban, de az esetek felében általában lespórolják az albumról. Itt szerencsére nem ez történik, kár is lenne lefelejteni Arnold legerősebb írisz-logo zenéjét, ami végre a bombasztikus indítást választja, ellentétben A holnap markában és A világ nem elég gyengített (úgynevezett Hamlisch-) nyitányával szemben. A zene ebben a tempóban folytatódik, a Koreában játszódó jelenetekhez írt bombasztikus "Hovercraft Chase"-szel és a Roland Emmerich-filmeket idéző hazafias "Some Kind of Hero" sokat lendítenek az albumon.
2006-ban a szintén ír származású Liam Neeson -nel játszott együtt a Seraphim Falls – A múlt szökevénye című moziban, majd 2007-ben negatív karaktert játszott a Próbatétel című thrillerben. 2008-ban megkapta Sam Carmichael karakterét a Broadway -n nagy sikerrel játszott ABBA musical, a Mamma Mia! (film) filmadaptációjában. A másik két férfi főszereplőt Colin Firth és Stellan Skarsgård, míg a fiatalon tévelygő anyukát Meryl Streep alakítja. A 2010-es évek Szerkesztés 2010-ben mutatták be a Szellemíró című politikai thrillert, melyben egy kegyvesztett brit miniszterelnököt alakít. A film rendezője és producere Roman Polański volt, aki elnyerte a legjobb rendezőnek járó Ezüst Medvét a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon. Még ugyanebben az évben szerepelt a Robert Pattinson főszereplésével készült Emlékezz rám című romantikus filmben. 2012-ben a Csak a szerelem számít című dán romantikus vígjátékban játszott. Ugyanebben az évtizedben a mozisztár meglepetésre egy drámasorozat főszereplőjeként is kipróbálhatta magát (ami egyes kritikák szerint lehetséges, hogy a legnagyobb drámai szerepe lesz pályáján).
"M" nincs elragadtatva a fejleményektől, s visszavonja Bond dupla nullás státuszát, amíg nem tisztázódik a helyzet, Bond azonban megszökik a Hongkongban horgonyzó hajóról, ahol ápolták, hogy felkutassa Zaót. Ehhez egészen Kubáig utazik, ahol egy átalakítóklinikán bukkan Zaóra, akitől gyémántokat zsákmányol, mielőtt az újra megszökik. Ezek vezetik egy titokzatos mágnás, Gustav Graves nyomára, akinek izlandi gyémántbányái vannak. Egy bajvívással tarkított izgalmas londoni ismerkedés után Graves meg is hívja Bondot izlandi birtokára, ahol a saját jégkastélyában rendezett fogadáson rántja le a leplet az Ikaroszról, egy gyémántokkal működő műholdról, amely hatalmas energiává alakítja a napfényt. A műholdat állítása szerint jó célokra akarja használni, de miután felbukkan Izlandon Zao is, kiderül az igazság: Graves valójában nem más, mint Moon ezredes, aki Kubában alakíttatta át magát Gravesszé, amíg Bond fogságban volt. Az Ikarosszal pedig, amelyhez a csempészett gyémántokat használta fel, a nyugati világ elpusztítása a célja.
A végzetes találkozásra még aznap sor kerül. A párbajt Zareckij vezeti, melynek eredményeképp Lenszkij, mellében golyóval, holtan bukik a hóra. Hetedik fejezet (55 versszak, ebből 3 a nyomtatásban törölve): A mottó I. I. Dmitrijev, E. Baratinszkij és A. S. Gribojedov orosz íróktól való. Olga megsiratja ugyan szerelmét, de viszonylag gyorsan túlteszi magát a tragédián, s kis idő elteltével férjhez is megy ulánus katonatiszthez. Mivel a férjet munkája elszólítja, így az újdonsült pár nemsokára elhagyja a vidéket. Anyja immár Tatjanát is szeretné kiházasítani, de ő a helybelieknek bánatában mind nemet mond. Ezért a család elhatározza, hogy ideiglenesen Moszkvába költöznek, ahol majd találnak Tatjanának megfelelő partnert. Érdekesség, hogy az utolsó előtti fejezetet a "kissé megkésett" invokáció zárja... Nyolcadik fejezet (51 versszak, ebből 2 a nyomtatásban hiányos, benne Anyegin levele Tatjanához): A mottó Byron angol írótól való. Alexandr Szergejevics Puskin élete és munkássága. Nyolc év telt el, Anyegin ismét visszatért a városba, s azóta újból bálokba jár.
Tatjana hatalmas lelki erőt és bátorságot merítve úgy dönt, nem hagyja, hogy érzelmei ne léphessenek át a plátói szerelem korlátain, örök vágyakozásra és kínzó várakozásra kárhoztatva őt. Ezért írja meg levelét, melyben nyíltan feltárja lelkének legféltettebb titkát: szerelmes Anyeginbe. Míg a levél kezdetén fogalmazása udvarias, tán kissé távolságtartó is, addig egy véletlenül előtörő vallomás után bizalmas, szinte már könyörgő hangon szólal meg. A Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljának díjátadó gáláján, június 24-én, a szakmai zsűri az Emberi Erőforrások Minisztériumának "pályakezdő rendezői díját" Botond Nagynak ítélte az Anyegin című előadás megrendezéséért. Gratulálunk Botond Nagy rendezőnek, az alkotócsaptnak (díszlet- és jelmeztervező: Márton Erika, színpadi mozgás: George Pop, dramaturgiai konzultáns: Tamás István, light designer: Erőss László), az előadásban játszó színészeknek (Szakács László, Faragó Zénó, Kádár L. Olvasónapló - Oldal 3 a 5-ből -. Gellért, Szilágyi Míra, Máthé Annamária, Bartha Boróka, Dávid A. Péter, Boros Mária, Fodor Györgyi, Vajda Gyöngyvér) és mindenkinek, aki dolgozott a produkció létrejöttén Puskin: Anyegin.
Gondolatainak, érzelmeinek kifejezése ismételten tökéletes, érvelése logikus, és minden bizonnyal őszinte is. A sors helyett Puskin képzelete által teremtett irónia, hogy a regény végére a szerepek felcserélődnek. A szende, visszahúzódó vidéki lányból nagyvilági hercegné lesz, aki a moszkvai dámák megszokott életét éli. A vándorlása végén éppen Moszkvában partot ért Anyegin, látva Tatjana társadalmi helyzetének és világszemléletének ilyetén megváltozását, beleszeret az immár felnőtté ért asszonyba. Szerelmi ostromának eszköze a levél is, amelyet Tatjánához írt. Mellette Olga húga csupán üres szépség. Anyegin igaz érzésre nem képes, pusztán unalomból flörtöl Olgával is. Ezért a lány udvarlója és egyben Anyegin barátja, Lenszkij párbajozni hívja a fiatal földesurat. A költő Lenszkij meghal, Anyegin pedig eltűnik a faluból. Nyolc év múlva egy estélyen találkozik újra Anyegin és a közben hercegnévé lett Tatjana. A férfi ekkor döbben rá, milyen mélyen szereti az asszonyt: de már késő. Puskin anyegin olvasónapló. Tatjana hű feleség marad, bár Anyegint szereti.
Szerelmével, amely nem csak múló fellángolás, hanem egy gazdag érzelmi életet élő lány örökös és megismételhetetlen szerelme, amellyel csak egy férfit tüntet ki életében. Ez a férfi nem más, mint az olvasmányélmények hőseivel azonosított, és szinte már a tökéletesség határáig heroizált nagyvilági ifjú, Jevgenyij Anyegin. Első fejezet (60 versszak, ebből 6 a nyomtatásban törölve): A mottó P. A. Vjazemszkij herceg Az első hó című költeményéből való. Anyegin jómódú család sarja. Gyermekkorában kitűnő nevelést kap, így tizennyolc éves korára megtanul táncolni, udvarolni, elegánsan viselkedni társaságban. Mindössze a verseléshez nem igazán konyít. Szentpétervári élete eléggé egyhangúan telik. Minden nap családi összejövetelekre, bálokba, balettelőadásokra hivatalos, s vígan pazarolja vagyonát. Egyszer azonban nagybátyja megbetegszik, s ő kénytelen vidéki birtokára utazni, ahol elhatározza, hogy az öröklött kastélyban új életet kezd. Második fejezet (40 versszak, ebből 1 a nyomtatásban hiányos): A mottó Quintus Horatius Flaccus egyik szatírájából való, melyet Puskin szójátékká alakít át.