Reményik Sándor költő nemcsak az erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja, hanem istenes verseiről is méltán híres. Ma az egyik legszebb versét hoztuk el nektek, amely a hitről és az alázatról szól – meg persze mindarról, ami téged épp most megszólít. Akarom Akarom: fontos ne legyek magamnak. A végtelen falban legyek egy tégla, Lépcső, min felhalad valaki más, Ekevas, mely mélyen a földbe ás, Ám a kalász nem az ő érdeme. Legyek a szél, mely hordja a magot, De szirmát ki nem bontja a virágnak, S az emberek, mikor a mezőn járnak, A virágban hadd gyönyörködjenek. Legyek a kendő, mely könnyet töröl, Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad. Reményik Sándor: Akarom. A kéz legyek, mely váltig simogat, Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok. Legyek a fáradt pillákon az álom. Legyek a délibáb, mely megjelen És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem, Legyek a délibáb a rónaságon. Legyek a vén föld fekete szívéből Egy mély sóhajtás fel a magas égig, Legyek a drót, min üzenet megy végig És cseréljenek ki, ha elszakadtam. Sok lélek alatt legyek a tutaj, Egyszerű, durván összerótt ladik, Mit tengerbe visznek mély folyók.
Reményik Sándor: Akarom - Bakos Kiss Gábor (Vers mindenkinek) Akarom: fontos ne legyek magamnak. A végtelen falban legyek egy tégla, Lépcső, min felhalad valaki más, Ekevas, mely mélyen a földbe ás, Ám a kalász nem az ő érdeme. Legyek a szél, mely hordja a magot, De szirmát ki nem bontja a virágnak, S az emberek, mikor a mezőn járnak, A virágban hadd gyönyörködjenek. Legyek a kendő, mely könnyet töröl, Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad. A kéz legyek, mely váltig simogat, Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok. Legyek a fáradt pillákon az álom. Legyek a délibáb, mely megjelen És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem, Legyek a délibáb a rónaságon Legyek a vén föld fekete szívéből Egy mély sóhajtás fel a magas égig, Legyek a drót, min üzenet megy végig És cseréljenek ki, ha elszakadtam. Sok lélek alatt legyek a tutaj, Egyszerű, durván összerótt ladik, Mit tengerbe visznek mély folyók. Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír, Míg le nem teszi a művész a vonót.
A vers jószívű. Ránk bízza, mit tegyünk, gondoljunk. Nem akar, nem vár el semmit. Csak szól. Mindenkinek. Válogatásunkban 250 magyar költeményt nyújtjuk át, az ismeretlen kódexmásolóktól a XXl. század alkotóiig. Ez a mi nyelvünk, ezen legkönnyebb értenünk. És ezt a leggyönyörűbb hallgatnunk. Szeressék tehát e sorokat közös titkunkként, nem feledve, a vers mindenkié, de örülve annak, hogy - a vers a miénk. " Egyéb epizódok: Stáblista: július 14. - csütörtök július 21. - csütörtök
Az adás 2021. január 1-jén 9. 10 perctől volt látható a Bonum TV csatornáján. Az idő relatív. Talán soha nem éreztük ezt annyira, mint idén. Néha csak úgy suhannak a napok, hetek, hónapok, máskor pedig vánszorog minden perc. Ilyen volt 2020 is. Csigalassan araszolt, nap mint nap újabb és újabb nehézségek elé állítva minket. És most mégis elérkeztünk a végéhez. Minden úgy jó ahogy van den. Ez az esztendő a feje tetejére állította a világunkat, az életünket, kapcsolatainkat és biztonságérzetünket – s megpróbálta a hitünket is. De milyen jól tette! Mert kiderült: ha baj van, ha térdre kényszerülünk is, felállunk. Együtt, összefogva, ha máshogy nem, hát lélekben összekapaszkodva képesek vagyunk a legnehezebb körülmények közül, a legmélyebb hullámvölgyből is kimászni. S mindenekelőtt megtanultuk azt is: bármi is történik, az éppen úgy tökéletes. Ha nehéz, ha érthetetlen, ha fáj, akkor is. Ne felejtsük el ezt 2021-ben sem. Áldott, békés új esztendőt kívánunk! Forrás: Zsuffa Tünde/ NEK Fotó: Ambrus Marcsi Magyar Kurír
A nagybetűs lányok az osztályban már első-másodikban jártak valakivel, tőlem meg még harmadikban is azt kérdezte az ofő, hogy mi van, még mindig nincs barátom…? Nem volt. Visszatekintve nem is bánom. Nálam a sminkelés nem tartozott és most sem tartozik a napi rutinomhoz. Sokan most biztos felszisszennek, hogy áááá, ez nem lehet, meg, hogy hogy merek így utcára menni. Soha nem festettem magam, és néhány éve már a hajamat sem. Nem én vagyok. Szerintem minden nő úgy jó, ahogy van. Hiába akar a társadalom beilleszteni bennünket egy skatulyába, nem férünk bele. Mert a 21. századi nő már túlnőtt a skatulyán. Az is lehet jó nő, aki úgy él, mint egy férfi. Csak el kell hinnie önmagáról. Amíg idáig eljutottam, nem volt egyszerű a sok felismerés. Minden úgy van jól, ahogy van. Vagy mégsem? – Szindrana-Mandala. Sem önmagammal, sem a világgal kapcsolatban. Közben megtaláltam azt a férfit, aki értette a gyerekkoromat, bár neki nem hasonló volt. Ő mindig férfi volt. Már kisfiúként is, de ez egy másik történet. Lehet, hogy nekem pont ő kellett ahhoz, hogy felismerjem magamban azt a nőt, aki mindig ott lapult a bőröm alatt, csak nehezen akart előbújni.
A Psota Irén emlékére alapított díj idei kitüntetettjének színpadi sokszínűségéhez eddig sem fért kétség. Hernádi Juditnak mégis sikerült meglepnie mind a szakmát, mind a közönséget Emmi, a hatvanas takarítónő szerepével az Átrium A félelem megeszi a lelket című előadásában. Hernádi Judittal Szentgyörgyi Rita beszélgetett. Eddigi pályádon nem halmoztak el díjakkal. A Psota Irén-díj értékét nyilván növeli, hogy szakmai elismerés. Hernádi Judit: A színésznek tudomásul kell vennie, hogy ha szabadúszó, akkor nincs, aki lobbizzon mellette. Az állami díjaknál vagy az van, hogy valaki nyomást gyakorol, és állandóan mondogatja, most már igazán kijár neki a díj, vagy olyan helyzet áll elő, mint a Saul fia alkotói esetében, hogy Oscart nyert a film. Minden úgy jó ahogy van beethoven. Annak idején úgy lettem érdemes művész, hogy Schwajda György lobbizott értem. A Psota-díjra minden színház jelölhetett színésznőt, engem az Átrium javasolt A félelem megeszi a lelket című előadásért. Nem nehéz kapcsolódási pontokat találni Psota Irén és közted modernségben, dívaságban, humorban, szókimondásban.
De a gyermekeink ezt nem tudják, ők sosem voltak még senki szülei, sosem ringatták újszülöttjüket a karjukban, nincs semmi efféle tapasztalatuk, ellenben olyan van, hogy a szülő uralkodik rajtuk és mindig megmondja, mikor mit tehetnek vagy nem tehetnek, erőszakkal is odaviszi őket ahova akarja (például beülteti a babakocsiba vagy hazacibálja a játszóréttől) és dühöng és kiabál... és akkor ők nem értik, hogy mindez értük történik és hogy rendben van, hogy ezt teszed, mert így van jól. Amit ők ebből érzékelnek, az a lelki teher, hogy ha nem azt csinálják, amit a felnőtt akar, akkor ilyen-olyan "büntetést kapnak": indulatok, hangos szavak, agresszivitás, fizikai erőszak. Így ültetjük el bennük a magot, mert "ha jó leszel és jössz velem szépen, akkor... ". HA jó leszel – és HA azt csinálod, amit kértem. Minden úgy jó, ahogy van | reposzt.hu. Természetesen senki sem szándékosan okoz kárt a gyermeke lelkében, de mégis minden egyes haragos szó egy újabb vízcsepp az elvetett magra. Tudnod kell: bár mikor abbahagyhatod a locsolást! Hogy senki nem hibás, mert ezek életszerű helyzetek és a legjobb családban is előfordulnak!
Pontosan az, amire a látottak alapján számítottam. Tökéletes! KÖSZÖNÖM! " morzsi5564
Nekünk egy egészen más életet szánt, mint amilyen világban ő nőtt fel. Most Budapesten élhetek, ahol zenei karrierem szempontjából magyarként a lehető legjobb helyen vagyok -, és ezt neki köszönhetem" – meséli, polgári nevén, Bognár Andi a szerzeménye hátterét. – "Akárcsak a "Valahol" videóklipjében látható, most már azt érzem, egy hercegnőként éltem, aki várta haza az édesapját. Minden úgy jó ahogy van damme. " Andi mögé pedig egy teljes csapat állt a lehető legjobb kombinációval "Kezdetben azt gondoltam, az önmegvalósítás azt jelenti, hogy a dalkészítés teljes folyamatát egyedül kell csinálnom. Majd ráébredtem, hogy ez közel sem szükséges, hanem inkább a saját erősségeimre kell összpontosítanom. Legyenek a dalok a lehető legjobbak, ha ehhez egy csapat munkája kell, akkor nem bánom. Nagyon örülök, hogy rátaláltam, a producerre, Somogyvári Danira és a szövegért és videóklipért felelős alkotótársamra, Keserű Vagyimra, akikkel közösen megszületett a "Valahol" – osztotta meg Andi. Hamarosan pedig egy teljes nagyalbummal készül továbbépíteni egyre felfelé ívelő karrierjét a kiemelkedő előadó.
A portréinterjúkat az immár elmaradhatatlan bíborosi gondolatok vezetik be. Minden úgy jó ahogy van..... Idén négy adásra került sor: Jean-Luc Moens, a Szentatya által alapított CHARIS moderátora arról mesélt, hogy milyen volt több mint hatvan ország szegénynegyedeiben beszélni Jézus szeretetéről; Valerian Okeke, Nigéria Onitsha tartományának érseke az afrikai életkörülményekről és az ottaniak hitéről beszélt; Gérald Lacroix bíboros, Quebec érseke kolumbiai szolgálata során szerzett tapasztalatait osztotta meg a hallgatókkal; míg Stanisław Gądecki poznańi érsek úgy fogalmazott, intenzív agymosás zajlik az Egyház ellen, így sok bátorságra lesz szükségünk. S ha már ennyire belejöttünk a média adta lehetőségek kiaknázásába, kipróbáltuk magunkat egy viszonylag új műfajban, a podcast-készítésben is. Nem szokványos hangfelvételekben gondolkodtunk, hanem izgalmas, pergő, fiatalos, fordulatos adásokban, amelyek kimondottan a fiatalok nyelvén szólnak. A helyszínt ezúttal a Magyar Katolikus Rádió biztosította, amelynek stúdiójában október második felében elindult a NEK podcast-sorozata.