Oswald Spengler könyvek
Ez a poszt a következő élő közvetítés része: Az ukrajnai háború értelmetlenné tette a G20-csúcsot Vissza a közvetítéshez Szergej Lavrov orosz külügyminiszter a G20-ak külügyminisztereivel folytatott mai találkozóját követően nyilatkozott újságíróknak. Elmondta, hogy Oroszország kész tárgyalni Ukrajnával és Törökországgal a gabonáról, de az nem világos, hogy mikor kerülhet sor ilyen tárgyalásokra. Willy Kurniawan / AFP Az orosz RIA hírügynökség Lavrov szavait így idézte: Ha a nyugat nem tárgyalásokat akar, hanem Ukrajna győzelmét Oroszország felett a csatatéren, akkor valószínűleg egyszerűen nincs miről beszélni. (The Guardian) Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.
Egyértelműen optimista volt a hangulat. Később már úgy alakult a helyzet, hogy a gazdaság és a sajtószabadság sem volt már olyan jó, de azért még mindig lehetett valamit csinálni. De az, ami az utóbbi két évben történt, az egyenesen őrület! – Mi lehet az oka annak, hogy ez így alakult? – Valószínűleg az, hogy a társadalom belement ebbe a "szerződésbe", amit Putyin felajánlott: "Évről évre egyre jobbá teszem a helyzeteteket, kereshettek egy kis pénzt, vehettek autót, mehettek évente Törökországba nyaralni, de ne szóljatok bele a politikába, és ne zavarjatok a korrupcióval! " A társadalom pedig – sajnos – ezt elfogadta. Ha viszont minden politikai szabadságjogodat elveszik, és a gazdaság sem működik, akkor nagy a baj. – Ha az ellenzéki gondolkozók elhagyják az országot, akkor ki marad? – Az ellenzéki aktivistákat szabályosan kiüldözik az országból. A mai világban nagyon kevesen vannak olyanok, mint Navalnij, aki Oroszországban marad, sőt, külföldről is visszatér. Sok fiatal nem akar olyan helyzetbe kerülni, mint ő.
Albert DeSalvo. Mégsem ő a bostoni sorozatgyilkos? DeSalvo és Sullivan családjai beperelték Massachusetts állam főügyészét, olyan bizonyítékok reményében, amelyek tisztázhatnák a saját magát a bostoni fojtogatóval azonosító DeSalvót. DeSalvo vallomása szerint 1962 és 1964 között megerőszakolta, majd saját ruhadarabjaikkal a saját otthonukban megfojtotta 13 áldozatát. Ügyében nem született ítélet: 1973-ban, miközben egyéb vádak miatt életfogytiglani börtönbüntetését töltötte, visszavonta vallomását. Nem sokkal később holtan találták cellájában: 16 késszúrás végzett vele. Sokak szerint gyanús, hogy DeSalvo közvetlen környezetéből senki nem hitte el, hogy ő lenne a fojtogató, még akkor sem, amikor vallomást tett. Vallomásán kívül szinte semmilyen terhelő tárgyi bizonyíték nem állt az ügyészség rendelkezésére. Az utolsó áldozat: Mary Sullivan Starrs továbbá kifogásolta, hogy a bostoni és massachusettsi hatóságok nem működtek együtt megfelelően a szakértőkkel, sőt megakadályozták, hogy hozzáférjenek a Sullivanról szóló eredeti halottkémi jelentéshez.
Senki sem hívta az esetet "bostoni teadélutánnak" Bár az amerikai történelem egyik legmeghatározóbb eseménye 1773-ban történt, a bostoni teadélután elnevezést első alkalommal csak 1825-ben alkalmazták rá. Különösen érdekes, hogy az eredetileg angolul Tea Partynak nevezett esemény inkább egy ünnepre utalt volna. Sok az ellentmondás a bostoni teadélután körül Forrás: Wikimedia Commons A lázadást akkoriban egyszerűen úgy aposztrofálták, mint "a tea megsemmisítését a bostoni kikötőben". Ráadásul a brit teafogyasztás gyakorlata csak a 19. század közepén terjedt el. A bostoni teadélután egy 1973-as bélyegen Forrás: Wikimedia Commons A keleti parton legalább tíz, a bostonihoz hasonló "teadélutánt tartottak", és valamennyit az eredeti és a leghíresebb ihlette – írta Joseph Cummins történész a 2012-ben megjelent könyvében. – A philadelphiai teadélután például csupán kilenc nappal a bostoni eset után történt, ahol azonban nem a teát semmisítették meg, hanem a Kelet-India Társaság egyik hajójának kapitányát érte halálos fenyegetés.
– Bármennyire is kínosan alakult a bostoni teadélután, a parlament autoritárius reakciója miatt a forradalom már "hivatalosan is a levegőben lógott". Bár a tüntetők beöltöztek, mégsem voltak túl meggyőzőek A bostoni teadélután éjszakáján a helyi polgárok egy csoportja mohawk (más források szerint narragansett) indiánnak öltözött, és beszivárgott a kikötőbe, ahol észrevétlenül megszállta az ott állomásozó, három kereskedőhajót, majd a hajófenéken őrzött rakományt a tengerbe szórta. A tömeg ünnepli a tearakomány tengerbe szórását Forrás: Wikimedia Commons A férfiak színes indián ruhát öltöttek, az arcukat korommal sötétítették be és talán még tomahawkokkal is felfegyverkeztek? Én ezt nem hiszem – nyilatkozta a történelemprofesszor. – A 18. századi Angliában jól bevált szokás szerint azért öltöttek maskarát, hogy megteremtsék a szabálytalanság légkörét, miközben gyakorlati okuk is volt az identitásuk elfedésére, hiszen bűncselekményt követtek el. Egy 1775-ös rajz, ahol az Észak-Karolinai nők egy csoportja bojkottálja a teát Forrás: Wikimedia Commons Carp szerint az álruha egyfajta üzenetet is közvetített: "hatalmasak és legyőzhetetlenek vagyunk, ne merj velünk szembeszállni! "
(Részlet George Hewes szemtanú visszaemlékezéseiből) A vámok miatt egyre több ember vetemedett csempészetre A bostoni teadélután az amerikai történelem egyik legmeghatározóbb eseménye, hiszen több forrás szerint is ez tekinthető a függetlenségi háború közvetlen előzményének. A 18. században az amerikai angol gyarmatokon kilencszeresére nőtt a telepesek száma, amiben London remek pénzszerzési lehetőséget látott. A gyarmati lakosokat plusz vámokkal és adókkal sújtották, amelyek közül két vámrendelkezést, az úgynevezett 1765-ös bélyegtörvényt valamint az 1767-es teákra kivetett adót különösen sérelmesnek találták. Egyre több ember vetemedett csempészetre: a képen Vasily Hudiakov festménye Forrás: Wikimedia Commons A megemelkedett közterhek miatt Bostonban hamar elszabadultak az indulatok: már 1770-ben sem tudták visszatartani a feldühödött tömeget. A kirendelt brit rendfenntartó erő végül sortüzet lőtt a tömegre Az incidens után a parlament enyhítette az adókat, de továbbra is fenntartotta azokat.
A Massachusetts fővárosát a 60-as években rettegésben tartó Albert De Salvo tetemét azért exhumálják, hogy DNS-vizsgálat révén rábizonyítsák utolsó áldozatának meggyilkolását. De Salvo bevallotta ugyan, hogy 1962 és 1964 között tizenegy, 19 és 85 év közötti életkorú nőt erőszakolt és ölt meg, ám vallomását később visszavonta, és a bűncselekmények közül egyet sem sikerült rábizonyítani. Exhumálását azután rendelték el, hogy a rendőrségi szakértők "családi egyezést" állapítottak meg az 1964 januárjában a saját lakásában megerőszakolt és meggyilkolt Mary Sullivan holttestén és takaróján talált ondónyomok és De Salvo egy unokatestvérének egy vizespalackon hagyott DNS-nyomai között. Az Y kromoszómák egyezése 99, 9 százalékos valószínűséggel kizár minden más lehetséges gyanúsítottat, de a teljes bizonyossághoz a feltételezett elkövető holttestéből kell mintát venni. Daniel Conley Suffolk megyei kerületi ügyész a sajtó képviselőinek nyilatkozik a bostoni rendőrségen 2013. július 11-én. Albert De Salvónak, a feltételezett bostoni fojtogatónak, a hatvanas évek hírhedt rémének holttestét kihantolják hogy DNS-vizsgálat révén rábizonyítsák utolsó áldozatának, Mary Sullivannak a meggyilkolását.