A Nobel-díjas író, irodalomtörténész és nyelvész J. M. Coetzee a kortárs dél-afrikai irodalom legjelesebb képviselője. Regényei a posztmodern szellemének megfelelően főként korábbi szövegek újraírásai, melyek látásmódjukkal és az intertextuális utalásokkal sajátos világot teremtenek. A barbárokra várva az azonos című Kavafisz-versen alapul. A szenzációs mű egy távoli birodalomba kalauzolja az olvasót, ahol az államgépezet a barbárok általi fenyegetettségből nyeri legitimitását. A külső fenyegetettség és az állami terror légkörében alapvető fontosságot nyer az egyén tisztessége, erkölcsi ereje. A regény az örök érvényű kérdésekből fakadó konfliktus mesteri megjelenítése.
J. M. Coetzee: A barbárokra várva című könyve. Art Nouveau K iadó, é. n. Papír, puha kötés. Jó állapotú könyv. Személyes átvétel Budapesten a XIII. kerületben, a Pannónia utcában lehetséges. A bolt nyitvatartási idejében, hétfőtől péntekig 11-19, szombaton 10-14 óráig. Ajánlott levélként, csomagként előre utalás után, a mindenkori postai díjszabás alapján. Foxposttal nem postázunk! Az átvételre 1 hét áll rendelkezésre, kérjük ezt figyelembe venni.
A barbárokra várva szembesítés önmagunkkal: a vadállat ott rejtőzik bennünk, és csakis a saját éberségünkön múlik, hogy hagyjuk-e elszabadulni. Jellemzők Kiadó: Athenaeum Kiadó Szerző: J. Coetzee Cím: A barbárokra várva Műfaj: Szépirodalom, regények és novellák Megjelenési idő: 2019. 03. 05 Oldalak száma: 302 Kötésmód: Kötött Nyelv: Magyar ISBN: 9789632937793 Tömeg: 0. 39 kg Cikkszám: 1290939 Termékjellemzők mutatása
J. M. Coetzee - A barbárokra várva leírása Egy nyomasztóan békés gyarmati városka a hódító civilizáció peremén. Egy nyugdíjazására készülő, fásult bíró, gyarmati hivatalnokok, leigázott őslakók egy letűnt, kultúra romjai között. Egyre többen suttogják, hogy a civilizált világ határán túl a vad, barbár törzsek háborúra készülnek. A Birodalom mozgósításba kezd, és a városkában feltűnnek a rettegett Harmadik Iroda emberei, a kínvallatás hideg tekintetű specialistái. Nem hisznek az ártatlanság lehetőségében, csakis a fájdalom és a megaláztatás mindent felfedő erejében és semmitől nem riadnak vissza a nagybetűs Civilizáció védelmében. De kik is valójában a barbárok? Ki látta őket a saját szemével, ki hallotta őket a saját fülével? És ki tudja biztosan, mik a szándékaik? A Nobel-díjas dél-afrikai író, John Maxwell Coetzee disztópikus hangulatú regénye felkavaró történet a zsarnokság örök jelenvalóságáról és a civilizáció máza alatt lüktető, állati brutalitás mélyen emberi voltáról. Tértől és időtől függetlenül érvényes képet fest az embert maga alá gyűrő és az egyéni autonómiát felszámoló hatalom működéséről, felkavar, és választásra késztet.
Semmi sem lesz már olyan, mint régen, semmi sem lesz már gondtalan és békés, a változás immár bekövetkezett. Mit ér hát a harc, a lázadás? Vagy elég, ha megtörténik, nem kell "értelmének" lenni? A bíró erre már nem tud felelni. Sem szavaival, sem életével. Néha mindenkinél eljön az a pont, amikor már úgy érzi, nincs tovább értelme kérdéseket feltenni, s feleslegesen válaszokat keresni. Coetzee-nél nem tudom, hogy mikor fog ez bekövetkezni, de remélem, hogy minél később. A barbárokra várva ugyanis olyan remekműve a Nobel-díjas dél-afrikai szerzőnek, amit mindenkinek el kellene olvasnia egyszer az életében. Nem feltétlenül azért, mert olyan korszakalkotóan zseniális lenne: hanem mert Coetzee tökéletesen ismeri az emberi lelket, és nem fél egészen a legmélyebb sötétségig lemenni. Ennek ellenére furcsállva tapasztaltam, hogy néha mennyire szélsőségesen ír: olykor nagyon finoman elhelyezett szimbólumokkal dolgozik, máskor mintha közel didaktikusan nagy, patetikus szólamokat hirdetne a mondanivalójával – ám valahogy az egész könyvet átlengi egy nagyon erős, feszült légkör, ami alól közel lehetetlen kibújni.
Nem jönnek a barbárok, hiába is várjuk őket. "Úgy hittük, ők hoznak megoldhatatlan dolgainkra holmi megoldásfélét" – szól Konsztantinosz Kavafisz versének utolsó sora Faludy György fordításában. Hiszen tényleg erről van szó: az ember mindig azt hiszi, hogy majd a másik ember oldja meg helyette a problémáit. Ez uralja minden lépését, minden cselekedetét, minden apró, már-már észrevétlen tettét. Ez nem csupán lustaság, ez több, mint jóra való restség: egyszerűen kényelmesebb, ha az ember problémáit mások oldják meg. Mert akkor nem nekünk kell erőlködni, akkor nem nekünk kell felelősséget vállalni, akkor nem nekünk kell vitatkozni, harcolni, fáradozni a sikerért: megteszi ezt helyettünk más. Mondjuk a barbárok, akik Godot-val ellentétben nem reményt vagy megváltást hoznak magukkal: mindössze megoldást jelentenek. Lehet, hogy nem tökéleteset, lehet, hogy nem jót, de legalább megoldást. És már az is valami. A bíró is így van ezzel. Éli gondtalan életét valahol a semmi közepén, a nagy Birodalom határán, körülvéve sivataggal és hegyekkel, irányítja a várost, segít az apró-cseprő ügyek megoldásában, s persze tartja a kapcsolatot a feletteseivel, akik egyébként viszonylag keveset törődnek a határvárossal.
A bíró vágya a mindenkori polgári középosztályé: nem akarja megváltani a világot, nem üti bele az orrát a nagypolitikába, csak tisztességesen el szeretné végezni a munkáját, hogy aztán szabadidejében a hobbijainak élhessen. Tudja jól, hogy saját egzisztenciális harmóniáját kockáztatja ha szót emel a nála gyengébbeket ért igazságtalanságokért, de vajon beszélhetünk-e tisztességről, amikor valaki tudva, hogy milyen aljas dolgokat művel a hatalmi gépezet, mégis kiszolgálja azt? A hivatalnok örök érvényű lelki tusája sajnos csak rövid ideig tart, ellenben a szerző indokolatlanul sokat foglalkozik a magányos, idősödő bíró szexuális életével. Teszi mindezt ugyanazzal a nőket tárgyként kezelő, egysíkú, soviniszta beszédmóddal, amely például Michel Houellebecqet is jellemzi. Ezeknél a visszatérő epizódoknál arra gondoltam, hogy na, már megint egy idősödő fehér férfi taglalja végeláthatatlanul az idősödő fehér férfi főszereplőjének erotikus fantáziáit, vágyait, érzéseit, erekcióit és saját orgazmusához való viszonyát.
December 25. – Karácsony napja. Jeles nap: december 3. Az e napra szóló népi bölcsesség, hiedelem illetve jóslat. Disznóölő Ferenc napja kiváló alkalom a disznók levágására, feldolgozására, már elég hideg van, van ideje és lehetősége a húsnak, hogy kifagyjon. Minden jeles nap » A jeles napokról A weboldal ezen része a naptári rendben január 1-jétől december 31-ig ad áttekintést a magyar paraszti élet jeles napjaihoz és ünnepeihez fűződő népszokásokról és hiedelmekről. A jeles napok általában valamilyen szent vagy Jézus életének hagyományosan kialakított ünnepeihez kapcsolódnak, de most nem a vallási, hanem a néphit- és szokásbeli vonatkozásai olvashatóak itt. Disznóölő ferenc napja 2022. Az évnek azokat a napjait mutatjuk be, melyek országosan vagy a magyar nyelvterület egyes részein az utóbbi másfél évszázadban valamilyen szempontból jelentősek voltak. A szokások gyakorlásának többnyire kettős célja volt: egyrészt a földművelés és állattartás sikerét, az ember vagy emberi közösség egészségét és személyes boldogulását kívánta biztosítani, másrészt az adott ünnepre történő periodikus megemlékezést biztosította.
Kevésbé közismert, hogy a szülőket is lázba hozó Mikulás-járás hazánkban a viszonylag új keletű népszokások közé tartozik. Alig másfélszáz esztendeje terjedt át hozzánk osztrák és cseh földről, és nem egyenes utódja a régi magyar Szent Miklós kultusznak. A legendás szent a középkorban a gyermekek, a hajósok és a diákok patrónusa volt, de hozzá fohászkodtak a férjhez menő lányok is. Szent Miklós a folyók mellé települt magyarországi bencés apátságok védőszentje is volt. Névünnepét sokfelé az asszonyok dologtiltó napnak tartották, míg az időjósok szerint Miklós a karácsonyi időjárást is megmutatta. Ambrus napján, december 7-én a méhészek a szokásosnál is gondosabban foglalkoznak a kaptáraikkal, az áttelelő méhcsaládokkal, mert úgy vélik, ettől függ a jövő évi mézelés. Ambrus a méhészek és a mézeskalácsosok patrónusa. Disznóölő ferenc napja angolul. Jól illik az ünnepvárás adventi hangulatába - december nyolcadikán - Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának a napja, és az ő tiszteletére ezen a hajnalon is megtartott Rorate-mise.
Egy anekdota szerint Újiráz egykori papja, hogy fitogtassa filozófiai tudományát, heteken keresztül Kantról prédikált a híveknek a vasárnapi szentmiséken. Egyik alkalommal, miután már a hívek igen megelégelték ezt a prédikációt, mise után megvárták a papot, és azt mondták neki. Plébános úr, inkább levágunk magának egy disznót, csak hagyja már azt a kant. Ez az anekdota fűszerezi azt az Újiráz alapító okiratában fellelhető felajánlást, miszerint a plébános minden évben kap egy disznót, amivel szabadon rendelkezik. A vágósúlyú sertést a Termelő Szövetkezetek megalakulásáig meg is kapta a helyi pap, majd a rendszerváltás után 1993-ban Dénes Zoltán, a falu plébánosa, a Debreceni Egyetem néprajztanszékének professzora a helyi szokásokat kutatva rátalált az elfeledett hagyományra. Disznóölő Ferenc Napja / Függetlenség Napja 2 Teljes Film. A falu vezetése természetesnek tartotta feleleveníteni azt, így már 17 éve disznóölő Szent Ferenc környékén a disznóvágás sikolya zavarja meg advent csöndjét Újiráz plébániáján. A néprajztudomány azt mondja, hogy hagyományt nem lehet teremteni, az igazi hagyományok önmaguktól teremnek.
Szent Borbála napján Baranyában a férfiak nem fejthettek bort, az asszonyok nem nyúlhattak a rokkához, ha mégis megtették, megbetegedtek a tehenek. A göcsejiek viszont nem engedtek idegent a házukba, nehogy elvigye a szerencséjüket. Ha pedig az ekkor vízbe tett cseresznye, vagyis Borbála-ág karácsonyra kivirágzik, akkor a gazdák megláthatják a jövő évi termést, a hajadonok pedig reménykedhetnek, hogy megérkezik a jövendőbelijük. Szent Borbála Szintén a héten emlékeznek Ambrusra, aki a méhészek és a mézeskalácsosok védőszentje. - Orsolya 129 Október 28. Disznóölő Ferenc Napja – Tesch Gábor Ferenc : Tudja, Hogy Nincs Bocsánat. - Simon, Júda napja 129 Az aszúborkészítés elterjedése Magyarország borvidékein 130 November, Szent András hava, Nyilas hava 135 November 1. - Mindszentek napja 139 November 2. - Halottak napja 140 November 11. - Márton napja 140 November 19. - Erzsébet napja 144 November 25. - Katalin Napja 144 November 30. - András napja 144 December, Karácsony hava, Télelő, Bak hava 147 December 3. - Ferenc, Disznóölő Szent Ferenc napja 148 December 4.
Borbála dologtiltó nap is volt. A hiedelmek ilyenkor tiltották a varrást, fonást, söprést. Ám ha női látogató tévedt a házba - ami az egész téli ünnepkörben szerencsétlenséget jelentett - azt feltétlenül seprűvel verték ki. Ferenc, Disznóölő Szent Ferenc, Disznóölő Ferenc napja - HUNHÍR.info. Idegen férfit sem láttak szívesen, mert az is elviszi a ház szerencséjét, akárcsak az ajándékozás és a kölcsönkérés. Fonás és varrás helyett Borbálakor tollat fosztottak, bort fejtettek vagy búzát csíráztattak, hogy annak zöldjéből majd a következő év termésére jósoljanak. Ugyanakkor Baranyában ezen a napon a férfiak nem fejthettek bort, az asszonyoknak tilos volt hozzányúlni a rokkához, mert ezek a műveletek - felgerjesztvén az ártó szándékot - megbetegíthették volna a marhát. Egyébként a vértanúságot szenvedett ókeresztény Borbálát tartották védőszentjüknek a tüzérek, a harangöntők és a kőfaragók is. Kalendárium az év jeles napjaira – Elza, Ferenc, Borbála, Ambrus, Miklós Elza napja régen a meteorológiai tél kezdetét hirdette. Az asszonyok ekkor fogták hizlalásra a karácsonyi pulykát, a gazdaemberek pedig az időjárást figyelték, mert a gallyakat rázó szeles Elzából szeles decembert jósoltak.
Elbúcsúztatták az óeszendőt, s közben számos praktikával, varázslattal igyekeztek kifürkészni a jövendőt. Különösen az eladó lányok voltak kíváncsiak sorsukra, arra, hogy férjhez mennek-e, vagy továbbra is pártában kénytelenek tölteni napjaikat.