Folyt. kv. [ Kampf] [ mailto] [] Jobbat érdemelnénk Mielőtt végleg beköszöntene a hideg és a szekrények mélyére kerülnek az úszófelszerelések, házi szakértőnk siet olvasónk kérdésére válaszolni. Eközben kiderül, mit nem tanulunk meg nyelvtanból az iskolában, és az is, miért egyszerűbb az élet monokinivel – vagy ha kellően rövidre vágjuk a hajunkat. | 2012. augusztus 14. B. Sándor kérdésével kapcsolatban ma olyan nyelvtani kérdésekről lesz szó, amelyeknek néhány részletéről már többször szóltam, de most egy kicsit nagyobb ívű áttekintésre lesz lehetőségem. Köztudott, hogy a kötőszavak alapvetően kétféle funkciót töltenek be – persze ez azért kicsivel összetettebb, de most szándékosan egyszerűsítek. Az első esetben vessző szükséges eléjük, ilyen esetekben tagmondatokat választanak el egymástól: Gyere ide Pisti, és adj egy pohár vizet! Vessző azonban nem szükséges a kötőszavak elé akkor, ha azonos típusú szófajok közé ékelődnek: Kaptam Pistitől egy úszósapkát és egy úszónadrágot. [... ] Azonban vannak olyan különös (határ)esetek, amelyekkel egyszerűen nem tudok mit kezdeni.
ezekben a példákban a "hol" következő információ elengedhetetlen a mondat megértéséhez., a Szaturnusznak például legalább 82 holdja van. Ez azt jelenti, hogy tudnunk kell, melyik Holdra szállt le az űrhajós. hasonlóképpen, lehet, hogy tetszőleges számú könyvtárat a hangszóró az első mondat is látogasson el, valamint a hiánya vessző nyomokat olvasók, amely adott könyvtár. röviden, a vessző hiánya a "hol" előtt azt mondja az olvasóknak, hogy ami ezután jön, olyan részleteket ad meg, amelyeket nem tudnak kihagyni. "ahol" és korlátozó záradékok előfordulhat, hogy a könyvtárakra vonatkozó példát mindkét fenti szakaszban használják, az egyetlen különbség a vessző beillesztése., Ha megpróbálja kitalálni, hogy vesszőre van szüksége, csak a használt szó alapján, ez rémálomnak tűnhet. valójában ez a probléma világossá teszi, hogy meg kell értened a használt szó mögötti nyelvtant, ahelyett, hogy megjegyeznéd az önkényes szabályt. könyvtári mondatunkban az igazi különbség a relatív záradék értelmében " ahol kölcsönvettem egy könyvet. "
Az új helyesírási szabályzat föltehetően egyszerűsíteni fogja a helyzetet, és elrendeli a tagmondatok közötti mindenkori vesszőkitételt. A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.
(Forrás: Wikimedia Commons / H. Dean) És végül még egy szó a magyar helyesírásról. Meggyőződésem, hogy a magyar helyesírási szokások bizonyos mértékig és bizonyos kivételekkel a kiejtés tükrözésének igényének felelnek meg.
Könyv: Szonyecska ( Ljudmila Ulickaja) 243479. oldal: - Könyv Irodalom Szépirodalom Próza Világirodalom Regények Kortárs Egyéb A Szonyecska egy női sors szívet melengető és szívbemarkoló története, szovjet is, orosz is.
Ljudmila Jevgenyjevna ULICKAJA Ljudmila Ulickaja 1943-ban született a baskíriai Davlekanovoban, ahová családját politikai okokból száműzték. Ljudmila alig egy éves volt, mikor visszaköltözhettek a fővárosba, így már Moszkvában nőtt fel, ott végezte tanulmányait, és jelenleg is ott él. Édesanyja biokémikus volt, így nem meglepő, hogy Ljudmila Ulickaját már középiskolásként is a tudomány vonzotta, majd később elsőre felvették a Moszkvai Állami Egyetemre, ahol genetikusként végzett. Diplomája megszerzése után a Moszkvai Genetikai Intézet kutatójaként dolgozott. Könyv: Szonyecska ( Ljudmila Ulickaja ) 243479. Amikor 1970-ben elbocsájtották – a laborban vele dolgozó munkatársaival együtt – szamizdat irodalmat olvastak és terjesztettek, tiltott könyveket birtokoltak. Nem dolgozott genetikusként kilenc éven át, és ez idő alatt szakmája annyit fejlődött, hogy később nem is tért vissza a tudományos pályájához. Természettudományos szemlélete azonban regényeiben is tetten érhető (a Kukockij eseteit kilenc éven át írta, ebben a regényében kifejezetten genetikusmúltjára épít).
Szonyecska anyja, aki haláláig nevetséges parókát viselt tiszta, pettyes kendője alatt, titokban egy Singer varrógépen varrogatott, szomszédasszonyait látta el primitív kartonruhákkal, amelyek harmonizáltak a hangos és nyomorúságos korral, melynek minden szörnyűsége az asszony számára a félelmetes "adóellenőr" szóban összpontosult. Szonyecska viszont, miután úgy-ahogy megtanulta a leckét, naponta és percenként rázva le magáról a patetikus és harsány harmincas évek diktálta élet kényszerét, lelkét a nagy orosz irodalom tágas térségein legeltette, hol a gyanús Dosztojevszkij ijesztő mélységeibe szállt alá, hol Turgenyev árnyas fasoraiban bukkant fel, hol pedig a kis vidéki udvarházakban, amelyeket a ki tudja miért másodrendűnek elkönyvelt Leszkov elvtelen, áradó szeretete forrósított át. Elvégezte a könyvtárosi technikumot, egy öreg könyvtár pinceraktárában kezdett dolgozni, és egyike volt azon ritka szerencséseknek, akik a megszakított élvezet könnyű sajgásával hagyták el a munkanap végén a poros és levegőtlen pincehelyiséget, egész nap nem tudván betelni sem a katalóguscédulák kötegeivel, sem a föntről, az olvasóteremből érkező rendelések fehérlő lapjaival, sem a sovány karjaiba leérkező kötetek eleven súlyával.
Szonyecska vállait előreejtve, görnyedten járt, hosszú, bő köpenyeket hordott, röstellte fölöslegesen dús idomait elöl, a sivár laposságot hátul. Régóta férjnél lévő nővére együtt érzett vele, s időnként nagylelkűen megjegyezte, hogy Szonyecskának szép a szeme. De azok a szemek a legátlagosabbak voltak, kicsik és barnák. Igaz, Szonyecska szempillái ritka bőséggel, három sorban is nőttek, s megnyújtották szemhéja duzzadt szélét, ám ebben sem volt különösebb szépség, sőt inkább akadályt jelentett, tudniillik a rövidlátó Szonyecska egészen kis korától szemüveget hordott… Teljes húsz éven át, héttől huszonhét éves koráig Szonyecska szinte megszakítás nélkül olvasott. Úgy zuhant az olvasásba, mint az ájulatba, amiből csak a könyv utolsó lapján tért magához. Rendkívül tehetségesen olvasott, mondhatni, egyenesen zseniálisan.