A menedékház első vendégkönyvéből megtudhatjuk, hogy az első turisták, akik rendszeresen látogatták a menedékházat, 1897. júliusban érkeztek a házba. A menedékház ünnepélyes megnyitására 1897. augusztus 27-én került sor, nagyszámú érdeklődő jelenlétében. A menedékházat a Magyarországi Kárpátegyesület (MKE) védnöke, Frigyes főherceg tiszteletére – aki anyagilag is hozzájárult a ház felépítéséhez – Frigyes menedékháznak nevezték el. A XX. század elején keletkezett szlovák nyelvű kiadványokban Bedrich-menedékház (Bedrichova chata) néven is feltűnik, ez az elnevezés azonban a Monarchia megszűnésével együtt eltűnt. Az I. világháború végétől 1950-ig aztán a menedékház földrajzi elhelyezkedése alapján a Zöld-tavi menedékház (Chata pri Zelenom plese) nevet viselte. 1950-ben azonban a neves hegymászóra, Albert Brnčalra emlékezve – aki 1950. augusztus 1-én, hegymászó-oktatás közben vesztette életét a Karbunkulus-csorbánál – ismét átnevezték. Zöld tó tata teleservices. Brnčal érdemei előtt tisztelegve Brnčal-menedékház néven kezdték feltüntetni, a turisták és a hegymászók azonban egyszerűen csak "Brnčalka" néven emlegették.
galéria: (Ha szeretnéd, hogy a te képeid is megjelenjenek itt, töltsd fel őket a Flickr-re, és lásd el őket a zelene pleso címkével! )
A Zöld-tavi menedékház június 15. és október 31. között több irányból is elérhető, a téli szezonban azonban csak egyetlen lehetséges megközelítési útvonal használható. A felkészült turistáknak a Kő-pataki-tótól a Nagy-Morgás-hágón át vezető piros jelzésű turistaút a megfelelő választás a menedékház elérésére. A Kő-pataki-tóhoz a Tátralomnicról induló felvonóval lehet legkönnyebben feljutni, vagy pedig "önerőből", ahogy igazi turistához illik. Jelzett turistaúton érhetjük el a Bélai-Tátra keleti oldaláról is, a Nagy-Fehér-tótól induló, szintén piros jelzésen. Amíg a fenti első útvonalon csaknem 2 óra alatt érhető el a ház, a második útvonalon ez mindössze ½ óra, de ne feledjük, hogy a Nagy-Fehér-tóhoz is egy fárasztó túra során juthatunk el. A téli időszakban viszont az egyetlen lehetséges elérési útvonal a sárga jelzésű turistaút. Ez a Fehér-víz autóbuszmegállótól indul, ami kb. Zöld tó tara oceans. 3 km-re fekszik Tátralomnictól. Ez a Zöld-tavi menedékház legkönnyebb, bár időben a leghosszabb, családoknak és gyerekeknek elsősorban ajánlott megközelítési útvonala.
A katonák ellátása azonban aránytalanul nagy terheket rótt a menedékházra, aminek az lett a következménye, hogy 1916 nyarán már nem volt képes folytatni működését. Az akkori illetékesek közbelépése után a menedékház 1917 márciusáig már csak 40 katonának és 5 tisztnek nyújtott szállást és ellátást. 1918 után a menedékházat felújították és kibővítették, majd a háború után már egész évben ott tartózkodó bérlő üzemeltette. 1922-ben telefonösszeköttetést létesítettek a menedékházzal. Négy évvel később a ház újabb átépítésen ment keresztül, az eredeti 12 ágyas kapacitást ekkorra 58 ágyra bővítették, kialakították az ebédlőt, valamint kamrával és a bérlő lakásával bővítették. Az 1920-as években kétszer is tűz ütött ki a menedékházban, amelyek azonban nem okoztak jelentős károkat. További átépítések és bővítés után a menedékházat 1948-ban államosították. Zöld-tavi-völgy / Dolina Zeleného plesa | www.magas-tatra.hu. Az újabb átfogó felújítás 1957-ben fejeződött be, ekkor a ház új elektromos világítást, központi fűtést, vízellátást és szociális helyiségeket kapott.
769 km Hódmezővásárhely, mezőgazdasági telep Hungary 3. 039 km Hódmezővásárhely, Piactér Hungary 3. 201 km Hódmezővásárhely, Cirják dűlő Hungary 3. 464 km Hódmezővásárhely, Állatifehérje feldol Hungary 3. 507 km Hódmezővásárhely, 8-as km-kő Hungary 3. 508 km Hódmezővásárhely, Petőfi út Hungary 3. 927 km Hódmezővásárhely, Szentkirályi iskola Hungary 📑 Minden kategóriaban
Kerámiaipar Története 83. o KUNVÁRI Árpád A finomkerámia-ipar fejlődésének hazai tendenciáiról Építőnanyag 1992/3 KÁPOLNAI Iván A finomkerámia-ipar történetéből 1920-1944 Építőanyag 1986/5 MÓNA Ferenc Az Épületkerámia Vállalat ipartörténete Építőanyag 1986/1 SIMÓ József Az iparművészek közreműködése a finomkerámia iparban Építőanyag 1958/4-5 SZŰTS ISTVÁN GERGELY Az otthon dísze: A magyar porcelánpiac helyzete 1903-ban AETAS 27. Rocky teljes film Budai magánorvosi centrum Coach férfi parfüm
Kerámiaipar Története 83. o KUNVÁRI Árpád A finomkerámia-ipar fejlődésének hazai tendenciáiról Építőnanyag 1992/3 KÁPOLNAI Iván A finomkerámia-ipar történetéből 1920-1944 Építőanyag 1986/5 MÓNA Ferenc Az Épületkerámia Vállalat ipartörténete Építőanyag 1986/1 SIMÓ József Az iparművészek közreműködése a finomkerámia iparban Építőanyag 1958/4-5 SZŰTS ISTVÁN GERGELY Az otthon dísze: A magyar porcelánpiac helyzete 1903-ban AETAS 27. Kiállítás az Alföldi Porcelángyár egyedülálló termékeiből – Hódmezővásárhely. Az Alföldi Porcelángyár fénykorában Közép-Európa egyik legkorszerűbb gyára volt, ahol a 80-as években csaknem 3000 ember dolgozott, és a termékek 25-30%-a már exportra készült A kilencvenes évek elején az állami vállalat részvénytársasággá alakult át. A rendszerváltozás után, 1992-ben a világ egyik legrégibb és legsikeresebb kerámiagyártója, a német Villeroy Boch AG nemzetközi pályázat nyerteseként megvásárolta az Állami Vagyonügynökségtől a részvények többségét, és jelenleg a társaság tulajdonának száz százalékával rendelkezik. A német konszern a sikeres privatizáció óta eltelt 23 évben folyamatosan és intenzíven fejleszti a hódmezővásárhelyi vállalatot.
Fedeles edény az 1950-es évek második feléből Bár mind a korongosok, mind az írókások többsége régi fazekascsaládból származott, a hagyományos formákat és díszítéseket újra kellett tanulniuk. Ebben a festők, az írókás asszonyok jártak elöl. Közülük néhányan összefogtak és eljártak a múzeumba a régi népi kerámiákat tanulmányozni, majd ezek motívumait próbálták felhasználni munkájukban. 1953-tól egy "népművészeti műhely" alakult ki a Majolikagyárban. A hódmezővásárhelyi Majolikatelep 1950-től a 2008-as megszűnésig III. | Sulinet Hírmagazin. Az itt született díszedényekhez a 19. századi butykosok, szilkék, bödönök, tálak formáit és motívumait vették alapul. Formástál az 1950-es évek második feléből A helyi cserepes hagyományok felélesztésén alapuló szemlélet akkor teljesedett ki, amikor Kajári Gyula grafikusművész személyében, az 50-es évek második felében művészeti vezetőt kapott a gyár, azzal a feladattal, hogy irányt mutasson a megújult népművészet kibontakoztatásához. Sikeres tevékenységet folytatott az autentikus népművészetet forrásként felhasználó új stílus kialakításában, de ezen túl fontosnak tartotta a nyilvánosság figyelmét is felhívni erre a tevékenységre cikkekkel, kiállításokkal.
Agyagmázas váza. Mónus Ilona terve Fábri Judit: Rácsos tál 1971-ben a Majolikagyárat az Alföldi Porcelángyár hatáskörébe utalták, annak gyáregységeként működött. 1972-ben ünnepelték alapításának 60. évfordulóját. A rendezvények mozgatórugója Kajári Gyula, a gyár egykori tervezője volt. Kiállítást rendezett a gyár történetéből és termékeiből a Tornyai János Múzeumban, a kiállítás katalógusában pedig megírta a gyár történetét. Az évforduló kapcsán avatták föl Probstner János Majolika emlékművét is. Takács Győző: Agyagmázas tál A népies kerámiák a korábbi időszakokhoz hasonlóan, nagy tömegben készültek ekkor is. A 70-es évek legnagyobb újításának a barna agyagmázas termékek kifejlesztése tekinthető. Ezek stílusa és színvilága jól illeszkedett a korabeli lakáskultúrába. Országos és külföldi kiállításokon jelentős sikereket aratott ezekkel a gyár. Az utolsó időszak egyéb termékei a jellegtelen, virágos díszítésű, pasztellszínű, matt mázas vázák, díszedények, melyek már sem formájukban, sem díszítésükben nem köthetők a helyi kerámiahagyományokhoz, de nívós iparművészeti termékeknek sem tekinthetők.