Egy anya, aki 10 éve nem látta fiát, egy nap eldöntötte, hogy meglátogatja. Szívszaggató, ami ezután történt! "Az anyám fél szemére vak volt. Utáltam ezért… szégyelltem. Egy ócskapiacon dolgozott, kisebb tárgyakat gyűjtött, és megpróbálta valamivel drágában eladni. Emlékszem egy napra, mikor anyám értem jött az iskolában. Nagyon kínosan éreztem maga. Nem értem, hogyan tehetett ilyent? Dühösen rá néztem, majd elszaladtam, egészen hazáig. Másnap az összes osztálytársam rajtam röhögött. Azt kívántam, bárcsak ne lenne anyám. Ki is mondtam, amit gondolok: Anya, miért vagy félszemű? Miért vagy annyira csúnya? Anya szeme fénye - Babaruha. Miért nem halsz meg már végre?! Ő nem válaszolt. Akkor kicsit rosszul éreztem magam, de ugyanakkor jól is, mert kimondtam végre, ami rég bennem volt. Lehet azért voltam ilyen, mert ő sosem büntetett meg semmiért. Aznap este felébredtem, majd kimentem a konyhába, hogy egy pohár vizet igyak. Anya ott ült a széken, és sírt. Ránéztem, majd fogtam magam és visszamentem aludni. Tudtam, hogy azért sír, mert megbántottam, de utáltam, mert csak egy szeme volt, és mert szegények voltunk.
Az pedig maga a legmagasabb fokú virtuozitás, ahogyan Kéménczy Antal, mint egy karmester, úgy diktálja a zongorával az ütemet az egyre pörgősebb jeleneteknek, szinte mesterségesen pumpálva egyre lüktetőbbre a néző szívverését is. Már csak azért is szomorú a magyar független színházak méltatlan helyzete, mert így az évi egyetlen egy Pintér Béla-bemutatóban csak a társulat színészeinek egy kis része tud munkát kapni, így hosszan lehetne sorolni, kiket lett volna jó színpadon látni (például a színészként kivételesen kimaradó Pintért magát). Anya szeme fente labio. De ezzel együtt is iszonyú erős az Anyaszemefénye színészcsapata. Amit már az is mutat, hogy mindenki tökéletesen képes egyszerre teljesíteni a háromféle szimultán feladatot: tartani a ritmust a zenével, hatásosan hozni a poénokat, és mindezek mellett épp olyan mélységgel, átéléssel és súllyal mutatni meg a sorstragédiákat, mint bármilyen prózai drámában. (Még ha az énekhangja nem is mindenkinek olyan képzett, hogy feltétlenül szeretnénk két órán keresztül folyamatosan énekelni hallani. )
Barna Brigitta (Giordano Brunella), a Sztártévé műsorvezetőnője napközben különleges vendégekkel találkozik, készít interjút, este otthon pedig szeretett férje és kislánya várja. Irigylésre méltóan sikeres élete egy ponton mégis tragikus fordulatot vesz. Ki tudja, talán másképp alakult volna a sorsa, ha meghallgatja és megfontolja Lí Pagoda Károly, szunraku mester tanítását: "Szunrakuban fátyolos bábmesterek mozgatják bábok, azaz emberek életét. A bábszereplőket a mester támogathatja vagy éppen elgáncsolhatja. S a dráma akkor fordul, mikor kis figura úgy dönt, sorsát megváltoztatja. Kezdőoldal | Szemünk fénye. " Az előadás hossza: 100 perc, szünet nélkül Korhatár: 16 év Uri Eszternek, Ökrös Csabának és Vella Péternek. Bemutató: 2019. december 21. Helyszín: UP Újpesti Rendezvénytér A Pintér Béla és Társulata valamint a Katona József Színház koprodukciója Támogató: Nemzeti Kulturális Alap
Vigyázzunk arra, hogy a forró kőre közvetlenül soha nem kerüljön tisztán olaj, mert gyúlékony.
Néha a legvalószínűtlenebb személyek válnak súlyos bűncselekmények alanyaivá. Eklatáns példája ennek Gypsy Rose Blanchard is, akiről senki sem sejtette, milyen szörnyűségek is vezettek tettének realizálásához. Cselekménye azonban több kérdést is felvet. Van-e bármilyen logikus magyarázat arra, hogy valaki a saját anyját öleti meg? Gypsy Blanchard 1991. Anya szeme fénye pintér béla. július 27-én látta meg a napvilágot Golden Medowban, Louisianaban Clauddine Blanchard és Rod Blanchard egyetlen gyermekeként. Születésekor az orvosok tökéletesen egészségesnek titulálták, ám nem sokkal később édesanyja egyre több komoly betegség tüneteit vélte felfedezni rajta. Úgy vélte, Gypsynek károsodott a látása és hogy nem képes önállóan étkezni. Eközben férje, a család ismerősei számára ismeretlen okokból, egyre inkább igyekezett kihátrálni a házasságból, de a váláskor vállalta, hogy Gypsy valamennyi orvosi kezelésének költségeit fedezi. Azonban a 2005-ben bekövetkezett Katrina hurrikán károsultjaként Dee Dee-nek végre ürügye volt rá, hogy addigi lakóhelyüktől 1000 km-re költözzenek Missouriba, végleg megszakítva ezzel mindennemű kapcsolatot apa és lánya közt.
Pintér ad is egy csak erről szóló réteget az előadáshoz: egy fiktív japán bábszínházi műfaj, a szunraku művésze, Li Pagoda Károly instrukciói szerint a szereplők életét valóban elfátyolozott bábosok irányítják a színpadon (fekete ruhás emberek mozgatják őket díszletestül), ők meg eldönthetik, ki akarnak-e lépni a nekik megírt szerepekből. ÉPPEN DIVATOLOK! / ANYA SZEME FÉNYE :). Ugyanakkor Pintér mintha nem dolgozta volna ki eléggé ezt a szálat; ez nem tud annyit hozzátenni az egészhez sem gondolatban, sem hatásban, amennyi a jelentőségteljes, külön erről szóló jelenet után várható lenne. Ahogy kivétel nélkül mindig, Pintér Béla most is rengeteg humorba csomagolja a nyomasztó történetet, íróként és rendezőként egyaránt. Eleve a forma is ironikus: a szereplők – ahogy több korábbi Pintér-előadásban – ezúttal is végig énekbeszédben mondják a szövegüket, a Bach, Vivaldi, Händel és Mahler jól ismert műveinek részleteiből remekül összefűzött zene dallamára. Ez a (lehető legjobb értelemben vett) operaparódiába hajló alaphangvétel, ahogyan a szereplők valamelyik ezerszer hallott komolyzene-mestermű leghíresebb hangjaira épp arról beszélnek tökéletesen illeszkedő ritmusban és szótagszámmal, hogy ha egész éjszaka dugtak, akkor vajon miért kívánják egymást annyira még most is, nemcsak elemeli az egészet, de a súlyosabb részekkel alkotott kontraszt miatt hatásosabbá is teszi a drámát.
2014. dec 23. 16:49 Szentpétervár Diótörő Csajkovszkij Ha unod az ünnepi felfordulást, ezt olvasd el! Megható karácsonyi történet! A karácsony szinte mindenütt a világon a szeretet, a megbocsátás ünnepe. Így volt ez régen, és így van ez talán ma is. Karácsony reggel pearl s buck. És ilyenkor az ünnepi hangulatot gyönyörűségünkre a zene is felerősíti: nem csupán Johann Sebastian Bach sok helyütt felhangzó karácsonyi kantátája, hanem Pjotr Iljics Csajkovszkij remekműve, a Diótörő, felnőttek és fiatalok régi kedvence. A nagy orosz zeneszerző pompás balettjét ilyen tájban nem csak koncertek, operaházak tűzik műsorukra, hanem New York-tól kezdve Berlinen át Sydneyig rádió- és tévéállomások tömege. Magyarországon pedig a Diótörő budapesti és a vidéki előadása nélkül szinte nem is karácsony a karácsony. Ám hol van különös hangzása, szépsége, ennek a csodálatos szeretetet, a boldog szerelmet hirdető balett mindenkori előadásának? Ott, ahol megszületett: az egykori és mai Szentpéterváron, ahol turistaként évtizedekkel ezelőtt még mint Leningrádban jártam.
Opus Kiadó: Mérföldkövek a szívünkben - karácsonyi történetek | bookline – De hát láthatja, még zárva tartunk, jöjjön később – válaszolta a hölgy udvariasan. De én nem hagytam annyiban a dolgot. Kevés az itt eltölthető időnk, és nagyon szeretem Csajkovszkij műveit. Elkezdtem neki felsorolni az orosz zeneszerző szimfóniáit, balettjeit, a Csipkerózsikát, a Hattyúk tavát, a Diótörőt, még dúdoltam is neki belőle, de semmilyen hatást nem értem el. Végül kivágtam az adut: az Anyeginből idéztem, amelynek része Tatjána Anyeginhoz intézett levele, amely a világirodalom talán legszebb szerelmes írása, minden orosz diáklány bizonyára kívülről tudja. "Ja k Vam pisu, csivo zhe bole" – kezdtem neki mondani oroszul, mélyen a szemébe nézve. Magyarul így hangzanak az első sorok: "Én írok levelet magának - Kell több? Pearl S. Buck - Könyvei / Bookline - 1. oldal. Nem mond ez eleget? Méltán tarthatja hát jogának, Hogy most megvessen engemet, De ha sorsom panaszszavának Szívében egy csepp hely marad, Nem fordul el, visszhangot ad" Eddig mondtam neki oroszul, mint magyar férfi, és elhallgattam, de továbbra is kutatóan a szemébe nézve.
Apám ölbe vett bennünket, s szokásunk szerint mesélni kezdett egy idegen országról, egy házaspárról, a születendõ kisgyermekrõl, emberekrõl, hatalmasokról és szegényekrõl. Beszélt a rokonokról, a barátokról, a nélkülözõkrõl, s percek alatt odavarázsolta elénk a falut, a múltat és jövõt, az egész világot. Aztán énekelni kezdtünk, s mikor a kis csengõ megszólalt, nagy izgalommal nyitottuk ki a szobaajtót. Az asztalon egy tányérban ott voltak a mézes és cukrozott díszek, égtek a gyertyák a tartókban, de a fa, a fa nem volt sehol. Könnyes szemmel, kérdõn néztünk apánkra. A sarokban állt, anyával egymáshoz hajoltak, szemükben megcsillant a gyertyák fénye. Találkoztam az úton Vele, elkérte a fát, én meg odaadtam neki, hiszen nem illik egy kérést Tõle megtagadni. Szavai megnyugtatóan csengtek. Anyám, hogy a csend feszültségét feloldja, az ünnepi asztalhoz invitált bennünket. Karácsony reggel pearl s buck author. Boldog karácsonyt mindenkinek - mondta, és behozta a gõzölgõ levest" Garay András Mit mondjak? A hatás fantasztikus volt.