Közhelyszerűen hangzik, de úgy gondolom, hogy fogunk még vele találkozni a vetítővásznon. A film után kavargó gondolataimban megjelent az visszás kép, hogy a cannes-i és Los Angeles-i vörös szőnyegen irreális költségvetésű ruháikban parádézó sztárok, rendezők, producerek könnyes szemmel tapsolnak a Kafarnaum sikerén. Tudom, nem az ő dolguk megoldani világ problémáit, és hogy sokan jótékonykodnak közülük, de mégis… Az alkotók, a rendező nő Nadine Labaki és Zain Al Rafeea A Kafarnaum azért felemelő film, mert ugyan realista módon szembesít minket jelenkorunk visszásságaival, de az utolsó jeleneteiben megmutatja azt, hogy érdemes cselekedni és a remény útját választani. Kafarnaum a remeny útja. A katarzis érzését kiváltva, de érzelgősség és szájbarágás nélkül üzeni mindezt Nadine Labaki libanoni rendezőnő. A film elérhető a oldalon. Értékelés. 100/100 Mafab: 96/100 IMDb: 8, 2
A kisfiú a média erejét kétségbeesésében felhasználva tükröt mutat a mikro és makro világnak arról, hogy a XXI. századi emberiség az élet számos területén még a sötét középkorban jár. Ő az egyetlen, aki nem csak beszél, mint a felnőttek – köztük az igazság bajnokai, a bíró és az ügyvédnő –, hanem bátran cselekszik is. A tetteivel mutat példát, mint ahogy a Bibliában leírt események szerint Jézus teszi, miközben a filmnek egyáltalán nincs vallási vagy térítő jellege. FILMKLUB – Kafarnaum – A remény útja - Veszprém Kukac. Az egyetlen utalás erre a párhuzamra a film címe. A film történetvezetése, a képi világa, a színészek játéka tökéletes összhangban van ahhoz, hogy végig fenntartsa a nézőben a figyelmet és a feszültséget. Mindeközben nem hagyja nyugodton a lelkünket és gondolatainkat. A kisfiút alakító Zain Al Rafeea elképesztő átéléssel és hitelességgel viszi a hátán ezt a súlyos filmet. Közhelyszerűen hangzik, de úgy gondolom, hogy fogunk még vele találkozni a vetítővásznon. A film után kavargó gondolataimban megjelent az visszás kép, hogy a cannes-i és Los Angeles-i vörös szőnyegen irreális költségvetésű ruháikban parádézó sztárok, rendezők, producerek könnyes szemmel tapsolnak a Kafarnaum sikerén.
Nadine Labaki libanoni rendező- és színésznő filmjében a kisfiú sorsán keresztül egyszerre szembesülhetünk a szegénység kilátástalanságával, a felnőttek lélektelen viselkedésével a gyermekekkel szemben, a nők kiszolgáltatottságával, valamint korunk gazdasági és kulturális szélsőségeivel, egyenlőtlenségeivel. Ha a Kafarnaum -ot megnézi valaki, akkor megérti, hogy miért szállnak tömegesen az emberek hajóra a Föld keleti és déli részein azért, hogy a filmben elhangzó szavak szerint az amúgy számukra teljesen ismeretlen "szép Svédországba" vágyjanak. Azt sem tudják, hogy hol van és milyen az ott az élet, csak ahol vannak, onnan el akarnak menni, mert az ott az élet méltatlanul nem élet. Kafarnaum - A remény útja. Egyre több a női rendező és az nagyon jót tesz a filmszakmának, mert érzékenyebben szemlélik a világot. A Kafarnaum minden pillanatában realista, szinte dokumentarista módon mutatja be a libanoni város embertelen körülmények között folyó életét, miközben tele van érzelemmel és árnyaltsággal. Ez a művészi hozzáállás abban is megnyilvánul, hogy Nadine Labaki úgy a mutatja be a sorosokat, hogy közben nem ítélkezik.
A Kafarnaum – A remény útjának egyszerűen annyira jó a kérdésfelvetése, hogy az még a nyomor látványának kiszipolyozását is kompenzálja. Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben! Az exploitation egy fontos filmes fogalom, annyira fontos, hogy külön cikkben is értekeztünk róla. A lényege az öncélúságban és a sokkhatásban van: a fő cél a közönség sokkolása, nem pedig az értékközvetítés. Elsősorban szexszel vagy vérrel összefüggésben használják a kifejezést, ugyanis főleg a horrorban és az erotikus filmekben lehet olyan explicitást elérni, ami a néző ingerküszöbét meghaladja. A mélyszegénységet ábrázoló alkotások kapcsán azonban ritkán jut eszünkbe ez a pejoratív kifejezés, pedig ha a jelenség mélyére nézünk, ugyanazt látjuk: öncélúságot és sokkhatást. Így született meg cinikus kritikusok körében a nyomorpornó kifejezés. Kafarnaum a remény uta no prince. Ami tökéletesen illik a Kafarnaum – A remény útjára is. A cinikus szó azért fontos, mert az öncélúságot nem lehet bizonyítani. A nyomorpornográf moziknál ugyanis nehéz megítélni, hogy pusztán a sajnálatunkra játszanak rá, vagy valóban megpróbálnak némi érzékenységet kiváltani olyan társadalmi csoportok irányába, amelyek jellemzően önmagukban erre képtelenek lennének.
Az elmúlt hónapokban a nyugat-európai közvéleményt például a diákok környezetvédelmi tüntetései uralták. Egy 16 éves svéd lány először egyedül kezdett el tüntetni a "felnőttek" ellen, szerinte ugyanis a döntéshozók nagy ívben tesznek a környezetvédelemre, tehát arra a bolygóra, ahol neki még egy egész életet le kell élnie. Mi a gyerek joga? Csak az, hogy élhet, vagy az, hogy boldogan élhet? A Kafarnaum összességében pont olyan, mint az egy évvel korábban Oscar-jelölt Szeretet nélkül – a történet szinte azonos, csak a közeg ellentétes. Az orosz drámában ugyanis a jólét okozott elhidegülést. A két film mögött egy új, egyetemes és végletekig XXI. Kafarnaum a remény útja. századi kérdés sejlik fel: vajon mindenkit megillet a gyerekvállalás joga, vagy azt ki kell érdemelni?
Clive Owen igazán karizmatikus hős a címszerepben (miben nem az? Arthur király filmek. ), és mellé pazar szereplőgárda csatlakozott annak idején: Keira Knightley, Mads Mikkelsen, Stellan Skarsgard, Ray Winstone, Joel Edgerton, Til Schweiger, Ray Stevenson... A filmet Michael Bay rendezte volna (innen jött a téma iránti elkötelezettsége, lásd listánk következő tételét), de végül költségvetési problémák miatt Antoine Fuqua ugrott be helyette, aki ugyanolyan eredményt ért el, mint A hét mesterlövész feldolgozásával: filmje korrekt, nem fáj, szórakoztató, de semmiben sem emlékezetes. Transformers: Az utolsó lovag (Transformers: The Last Knight, 2017) Nem Guy Ritchie és Charlie Hunnam verziója lesz az egyetlen Arthur király az idei blockbuster-felhozatalban: Michael Bay is előáll a sajátjával, erre a szerepre pedig megszerezte azt a Liam Garrigant, aki az Egyszer volt, hol nem volt című tévésorozatban is alakította már a karaktert. Hogy Michael Bay miként hozza össze a Transfomereket a lovagkorral a széria (a magyar mozikba június 22-én érkező) ötödik részében, az még egyelőre nem tudható — ahogyan az sem, mi szükségük lesz az űrből érkező high-tech robotoknak karddal való hadonászásra.
Az mondjuk biztos, hogy látványosnak látványos lesz, és hogy ebben a változatban Arthur király majd csak mellékszereplőként funkcionál. Ezek lennének hát szerintünk a legemlékezetesebb feldolgozásai az Arthur mondakörnek. Várjuk a ti kedvenceiteket is. Az Arthur király: A kard legendája már látható a mozikban, a filmről írt kritikánkat ide kattintva olvashatjátok.
Kedvencelte 17 Várólistára tette 65 Kiemelt értékelések Bea_Csakegyolvasólány 2021. január 22., 13:26 Nem éppen ezt vártam…Őszintén, én végig untam az egészet és a számat húzogattam egyes részeknél. Egyáltalán nem azt adta vissza, amit egy Artúr királyos filmeknél vártam. Egyszer nézhető volt, de semmi több. Emerson 2015. Arthur király film izle. július 30., 14:13 Nem értem ezeket a középkori filmeket… Mindenki retkes, dzsuvás, de a nők topsminkben, tökéletesen borotvált lábakkal sündörögnek az összes férfiállat körül. Aha… A történet mese volt habbal, de oké, mert szükség van legendákra, meg mondvacsinált hősökre, feltupírozott eseményekre, különben rémunalmas lenne a történelem. De az, hogy 7 ilyen jóvágású-kedves-rendes-jófej-ügyes-udvarias lovag megmentse a fél világot… hát ne már! Jack Bauer szindróma. Hunyi 2017. március 12., 03:04 Számomra tetszett ez a fajta feldolgozás, talán jobban is mint a többi, egy új színt vitt a történetbe az eddigi filmekhez képest. Igaz ez is a trónrakerülését dolgozza fel, de egy sokkal emberközelibb formában és nem a mondák/mítoszok elbeszéléseit követve.
), na és akkor eddig tudtam nevek nélkül kerülgetni a lényeget virágnyelven, de le kell írnom: ami nekem istenigazából eladta, eladja, az a karakterek, valamint a színészek. Minden idők egyik legizmosabb (férfi)kasztingja, Owen, Gruffudd, Mikkelsen, Edgerton, a két Ray, Winstone és Stevenson, Dancy, csupa-csupa remek, szimpatikus, az adott figurát koppra hozó színész, és akkor a két főrosszcsontról még nem is beszéltem: már Skarsgård és Schweiger fizimiskája megér 3 csillagot (az az arcszőrzet! ), van is pár remek jelenetük, és még a nemzetköziségre sem lehet panasz. Merlint maga Stannis Baratheon, azaz Stephen Dillane alakítja, Keira Knightley pedig csupa szíj... izé, szív, mint Guinevre. (Mondjuk egy kifejezetten kerekded Kat Dennings vagy Alexandra Daddario a filmvégi nagy ütközetben semmit sem ért volna azzal a bőrizével, amivel Knightley bájait elrejtették, ám az angol színésznőnél ilyen jellegű problémák tkp. elképzelhetetlenek - a rossznyelvek szerint a film plakátja át is esett némi retuson MELLesleg, khm. Artúr király · Film · Snitt. )
Artúr király bővített változat: Itt is sokat javított a bővítések száma. Főleg Artúr múltját ismerhettük meg picit bővebben, társainak karakterét is mélyítette. Illetve a végső csata hosszabb és véresebb lett és több jelenet szól a brit felkelők a Waldokkal kapcsolatban. Keira rajongóknak is jó hír hogy többet szerepelhetett az ő karaktere is picit változott. Arthur király film.com. A filmzenéje szerintem még mindig nagyon jó lett Hans Zimmer egy közepes filmet is képes zeneileg a csúcsra járatni. A forgatókönyv és a dialógusok sajnos keveset változtak. Marad a néhol ótvar néhol nem rossz minőség. A fényképezés is szerintem csodás lett Anglia totál zöld tájait szépen visszahozta. Igazán karakteres szereplők Artúr társai lettek és még Cerdic skandináv modora:). Artúr eléggé rosszul lett megírva és hát azt mondani hogy tutira ez az igaz történet a film sztorijára hülyeség még. A rendezés is átlagos ha pl a nemrég látott 2010-es Utolsó Léghajlítóhoz hasonlítom, ahhoz képest messze jobb még ha 20-30 sebből is vérzik néha.