A lilatönkű pereszke Lepista personata a kezdő gombászok álom gombája, ami a felismerhetőséget illeti, mert jellegzetes megjelenésű, semmi mással nem téveszthető össze. Világos színű, húsos kalapja, kalappal egyező színű lemezei és feltűnő, lila színű tönkje van. A spórapora fakó húsrózsás, így lemezei világosak maradnak. Kedvenc, füves élőhelyein a késő őszi szezonban nagy mennyiségben gyűjthető. Hagymás gombasaláta székelyesen. Azonban jó tudni, hogy az aromásabb gombák közé tartozik, nemcsak a külseje, hanem az íze is jellegzetes, nehéz, pereszkés, kissé földes jellegű. Előbb kisebb adagot érdemes elkészíteni belőle, mert egyéni érzékenység esetén okozhat gyomorpanaszokat. Ha nincs panasz utána, akkor érdemes többet szedni belőle, mert például a kicsikből finom gombasavanyúság készíthető. Én rántott gombaként szeretem, de jó leves és természetesen pörkölt főzhető belőle. Sokféleképpen elkészíthető, kiadós gomba. Megérdemelten lett az év gombája 2016-ban. N agyobb füves helyeken, főleg legelőkön vagy gátoldalakon található.
Dédszüleim, nagyszüleim harmóniában éltek a természettel. Sok vadontermő növényt ismertek, tudták hogy melyik bogyót, virágot mire használják, sőt némely esetben különféle nyavalyákat is gyógyítottak velük. Az erdőt, mezőt járva jól ismerték, hol találhatók a legjobb gombalelő helyek és természetesen tudták melyik az ehető, és melyik mérgező. Dédnagyapám gyakran tért úgy haza a legelőről, hogy kékfestő kötényét roskadásig megpakolta az éppen termő gombákkal. Dédnagyanyám gyakran zsörtölődött, hogy ha még egy kötény gombával beállít, akkor az fogja elkészíteni, aki szedte. Természetesen ez nem így történt, mert dédnagyanyám főzte meg a gombát. Készült belőle egyszerű leves, pörkölt, vagy lecsós gomba, de gyakran került az ünnepi sült hús töltelékébe is. A lila pereszke, vagy ahogy felénk hívták, fagygomba, késő ősszel, a fagyok előtt termő, illatos, ízes, ropogós gomba. Leginkább a legelőn szedték, de a nagyszüleim kertjében is megtermett. A lecsós lila pereszkét nálunk csakis sarjúpaprikából, vagyis a fagy elől leszedett utolsó szabadföldi paprikából készítették és ez a mai napig így történik.
Ma már bevett gyakorlat, hogy a beteg a műtét másnapján egy rövid keringésjavító torna és megfelelő betegtájékoztatás után, segédeszköz használatával és gyógytornász segítségével felkelhet. A bent töltött napok során a torna megtanulása és a segédeszközzel való járás elsajátítása a legfontosabb feladat. A tehermentesítés mértékére és a segédeszközök (járókeret, egy- vagy két könyökmankó, esetleg bot) használatára vonatkozóan mindenképpen az operáló orvos ajánlását kell figyelembe venni. A műtét után általában 5-8 napot kell kórházban tölteni. Milyen szövődményei lehetnek a műtétnek? Csípőprotézis gyógytorna SPT.hipTM – csipoprotezisinfo. Vérömleny (haematoma): ez a csípőprotézis beültetésének leggyakoribb szövődménye, rendszeres jegeléssel segíthetjük a vér felszívódását. Műtét utáni fertőzés: gyakran a vérömlenyek talaján alakulhat ki a fertőzés korai formája, melynek legfontosabb tünetei a hőemelkedés, láz, állandó fájdalom, illetve a műtéti seb váladékozása. A műtét után hónapokkal visszatérő fájdalom, hőemelkedés, mozgáskorlátozottság szintén felveti a (lassú) fertőzés gyanúját.
Még egyszer: Ha mindkét csípőt műtötték, akkor azt tekintettük érinttetnek, amelyikben frissebb volt a műtét. Ezek mellett azonban még nagyon sok egyéb feltételt is figyelembe vettünk. Röviden és tömören az alábbi mondattal lehet jellemezni az SPT. A tartalomjegyzéken kívül, néhány bemutató oldalt találsz benne a könyv különböző részeiből.
A zokni, cipő felhúzása az első hat hétben eszközzel vagy segítséggel történjen! Nem szabad a test középvonalán túl vinni az operált végtagot, tehát nem szabad keresztbe tenni, illetve oldalra forduláskor egy párnát kell a két láb közé tenni. Az operált oldalra az első hat hétben ne forduljunk rá! Nem szabad a műtött lábat erőteljesen ki-be forgatni. Csipőprotézis utáni gyógytorna gyakorlatok otthon. Hosszútávon mit tehetünk protézisünk épségéért? Kerüljük az erős rázkódással járó sportokat (futás, ugrálás), mivel ez a protézis korai kilazulásához vezethet, illetve ez esés veszélyét magában hordozó tevékenységeket (síelés, korcsolyázás, lovaglás, stb. )! Környezetünket úgy alakítsuk ki, hogy az elesés esélye minimális legyen! Törekedjünk rá, hogy ne legyen súlyfeleslegünk, mivel az nagyon megterheli a beültetett protézist! Mozogjunk, tornázzunk rendszeresen! Ha a fenti tanácsokat megfogadjuk, a csípőprotézis beültetése lehetővé teszi, hogy megszabaduljunk a korábbi kínzó fájdalomtól és mozgáskorlátozottságtól, visszaadva ezzel a fájdalommentes járás élményét.