A két legígéretesebb játékmód a Predator hunt és az Infestation, melyek a két idegen faj filmekből megismert "életformáját" próbálják megragadni. Az előbbi módban egyetlen Predator vadászik egy csapat tengerészgyalogosra: akinek sikerül leszednie a vadászt, az veszi át a szerepét, pontokat pedig csak Predator-bőrben szerezhetünk. Amennyire izgalmas a koncepció, annyira okozott csalódást. Aliens vs. Predator - Játékteszt – JÁTÉKOK magazin. Ahány ilyen meccset játszottam, mind úgy nézett ki, hogy egy kupac marine fel-alá rohangálva próbálta befogni a pittyegést a mozgásérzékelőjén, majd rájönni, hogy a sok pontból ez melyikre vonatkozik (a radaron feltűnnek a társaink is, de csipogást csak akkor hallunk, ha ellenség is van a közelben). Aztán ez vagy sikerült (és új vadásszal kezdődött elölről az egész) vagy nem (a Predator elmenekült, és így kezdődött elölről az egész). Ráadásul mindenki az egyetlen életképes stratégiára hajtott: megszerezni a smartgunt (automatikusan kiszúrja az ellenfeleket, még a láthatatlan predatorokat is, és becélozza őket), majd eszeveszett sebességgel pásztázni a terepet, a Predator meg közben ült az alfelén, és nem mert támadni, mert sajnos itt is a deathmatch-re kitalált egyensúly érvényesül, azaz egy-egy elleni harcban is egyenlő esélyekkel indulnak a tengerészgyalogosok, tehát már egy öt-hat résztvevős meccs esetében is a vadász fél a "prédától".
Az általunk irányított tengerészgyalogosokat mind testreszabhatjuk 5 karakterosztályból válogatva, illetve meghatározhatjuk képességeiket és cuccaikat is, valamint a küldetések során komplex parancsokat adhatunk majd ki katonáinknak. Nehezítés: tényleg vigyáznunk kell a harcosokra, mert a halál ebben a játékban végleges! Az Aliens: Dark Descent valamikor 2023-ban érkezik PC-re, PS4-re, Xbox One-ra és Xbox Series X/S-re.
"Más ég hintette rám mosolyját, Bársony palástban járt a föld, Madár zengett minden bokorban, Midőn ez ajak dalra költ. " Arany János: Letészem a lantot Letészem a lantot. Nyugodjék. Tőlem ne várjon senki dalt. Nem az vagyok, ki voltam egykor, Belőlem a jobb rész kihalt. A tűz nem melegít, nem él: Csak, mint reves fáé, világa. Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Más ég hintette rám mosolyját, Midőn ez ajak dalra költ. Letészem a lantot vers les. Fűszeresebb az esti szél, Hímzettebb volt a rét virága. Nem így, magánosan, daloltam: Versenyben égtek húrjaim; Baráti szem, művészi gonddal Függött a lantos ujjain; – Láng gyult a láng gerjelminél S eggyé fonódott minden ága. Zengettük a jövő reményit, Elsírtuk a mult panaszát; Dicsőség fényével öveztük Körűl a nemzetet, hazát: Minden dalunk friss zöld levél Gyanánt vegyült koszorujába. Ah, látni véltük sirjainkon A visszafénylő hírt-nevet: Hazát és népet álmodánk, mely Örökre él s megemleget. Hittük: ha illet a babér, Lesz aki osszon… Mind hiába! Most… árva énekem, mi vagy te?
Arany János: Letészem a lantot Jánosnak ez az ódai, elégikus hangvételű verse, 1850-ben íródott, Arany ekkor Geszten nevelő → "száműzetés" a szabadságharc után. Már a vers címe lemondó szomorúságot áraszt, és a címben megjelenik a költészet szimbóluma is: a lant. Az első és az utolsó versszakok a keretversszakok. Minden versszak végén refrénnel erősíti szomorúságát, amiben azt magyarázza, hogy eltűnt az életkedve. A második, harmadik, negyedik és ötödik versszakokban a múlt időt idézi, ami értékekben gazdag volt barátja, Petőfi mellett. A hatodik versszakban már a jelen szomorúságát veszi tudomásul, amiből már hiányzik minden pozitív érték. A hetedik versszak refrénében már véglegesen eltűnt a lelke ifjúsága, ami most már nincs többé → befejezettséget, reménytelenséget támaszt. Legyünk kegyetlenek: a gyász "enyhítő körülményei" nélkül. ) Tárgy künn, s temagadban - És érzelem, az van, Míg dobban a szív; S új eszme ha pezsdűl; Ne vonakodj restűl Mikor a lant hív. Letészem a lantot Téma - Meglepetesvers.hu. Van hallgatód? nincsen? Te mondd, ahogy isten Adta mondanod, Bár puszta kopáron - Mint tücsöké nyáron - Vész is ki dalod.
A patakvíz kristállyá szürődék, Lombos erdő barlanggá szövődék, Aranyozva lettek a vad sziklák S forrás helyett könnyeiket sírták. A hegy orma, a folyamnak medre Szellemekkel lőn megnépesedve, Fű-fa örült ifjú életének: Bércen, síkon megzendült az ének. Szende szellő, olvadozva lágyan, Fütyörésze alföld nádasában: Míg a hegység szilajabb szülötte, A Sió vadujjongatva tört le. Mindenütt dal. - Néha megkivánja A vihar, a felhők orgonája, S reszket a nagy mindenség egyháza. Mikor e hang oszlopit megrázza. De, ha pendült az ideg kobozzán, Néma lőn a felhői oroszlán, Lábhegyen járt, csendesen és óva, Bérci útán a hegyek zúgója. Letészem a lantot vers la page du film. Majd el-eljött a puszták szellője Egy-egy hangot elorozni tőle, S diadallal vitte nyert prédáját: Megbájolni kedves délibábját. Fülemile, szégyenülve bokrán, Édes irigységgel hallgatott rá, S kedve-szegve rejtezék vadonba, Hogy silányabb énekét elmondja. Lába előtt a vad szenvedélyek Megjuházva, békén figyelének: De csak egy hang kelle, hogy kobozza Mindeniket őrjöngésbe hozza.