Karakterek A kívülállót nemcsak az eszméletlenül hatásosan megteremtett, hátborzongató és nyomasztó atmoszféra emeli ki az átlagos sorozatok közül, hanem a színészek is kőkeményen hozzáteszik a magukét a produkció sikeréhez. A végén aztán borul minden, de ez a kettősség teszi igazán élvezhetővé a sorozatot: mi az, amit elhiszünk és mi az, amit nem? Összegzés Na, hát ha végeredményben nem is azt kaptam, amire számítottam (vagyis nagyjából éreztem, hogy valami ilyesmi sztorit látok, ám naivan bedőltem a kommentelőknek), azért azt el kell ismerni, hogy A kívülálló igencsak kivételes sorozat lett, amelyből csak úgy sugárzik az igényesség, ennek köszönhetően pedig számos olyan élménnyel lettem gazdagabb, amely után kimondhatom: vétek lett volna kihagyni! A kívülálló az egyik legerősebb Stephen King-adaptáció lett, amelyben tökéletes egyveleget alkotnak a nyomasztó képek és a kifogástalanul megkomponált zenék, ennek köszönhetően pedig folyamatosan az az érzése támad az embernek, mintha a következő pillanatban valami szörnyűség következne be, így lényegében végigparáztam az egész szériát - az utolsó néhány epizódot leszámítva.
Ugyanitt szintén nem lehet a színészeket sem leszólni azért, mert nem pontosan úgy néznek ki, mint ahogyan az adott karaktert mi a fejünkben megformáltuk. Az átszabások és rövidítések talán a kötelező olvasmányok adaptációnak naiv nézőit verik át a legjobban, akik komolyan elhiszik, hogy abból, amit ott látnak meg lehet írni egy irodalom dolgozatot ötösre. Vagy sok esetben egyáltalán kettesre. Többször előfordul (főleg napjainkban) sajnos a Hollywood-i elvárások miatt, hogy olyannyira átváltozatnak egy-egy karaktert (annak akár a nemét, bőrszínét, korát, nemi identitását), hogy az már igen zavaró tud lenni azoknak, akik ismerik az eredeti felállást. Ezzel volt is egy személyes tapasztalatom, ahol Stephen King Kívülálló c. könyvének sorozatát azért nem néztem meg, mert az egyik legjobb főszereplőt teljesen átalakították, ami előzetesen megalapozta az ellenszenvemet ezzel kapcsolatban, így végül nem néztem belőle egy percet sem. Végezetül pedig azt rónám fel az adaptációknak hibaként, hogy nem képesek az eredeti élményeket és információkat rendesen átadni.
Részemről viszont nem több mint egy korrekt módon megírt kései King regény, egyre inkább előtérbe kerülő szentimentalizmussal. Sajnos nem tudtam izgulni a főhősért, és igazából tetteinek sem éreztem a súlyát, csak haladt előre a cselekmény lineárisan egy elkerülhetetlen pont felé. Minden különösebb kitérő vagy csavar nélkül. Stephen King az USA háborús traumáját írta ki magából, egy "véletlen" módon írói ambícióit beteljesítő ex-iraki katonáról, akit, még ha a társadalom el is ítél bérgyilkosi mivolta miatt, ő mégis megpróbál a saját erkölcsi kódexe szerint cselekedni. Egy végletekig tragikus sorsú, ámde tiszta gondolkodású férfi önéletrajzát olvashatjuk, itt-ott beleszőtt Trump-kritikával, a regény vége felé némi menekülős road movie hangulattal, illetve szentimentális elemekkel. Az általában szokásos King-univerzumban való utalgatások pedig ezúttal a leégett, de még mindig aktív Panoráma Hotel t idézi meg. Értékelés: 7/10 eyescream
Figyelem! Az írás minimális spoilereket tartalmazhat A kívülálló cselekményére vonatkozóan! A szöveg megtévesztő. Legalábbis ha egy filmes beleszeret egy könyvbe, gyakran kétséges a végeredmény, hiszen ami működik a papíron, nem feltétlenül életképes a celluloidszalagon. Sokszor éppen az írott alapanyag iránti rajongó elfogultság és tisztelet vezet rossz film- vagy sorozatadaptációhoz. Pont Stephen King, az egyik leggyakrabban megfilmesített kortárs tollforgató tudna arról hosszasan mesélni, hogy mennyi fals mozgóképes átirattal akadt dolga már életében. Az elfogulatlan, vagyis a nem bigottan íróhívő nézők szerint a jó feldolgozáshoz bátorság kell, eredetiség, ha úgy tetszik: pimaszság. A nagy könyvek esetében mindenképp. King két éve publikált – magyarul is megjelent A kívülálló című misztikus krimije nem az, de filmes alapanyagnak nagyon is megteszi. Valószínűleg az említett kellő bátorság győzte meg az HBO producereit, amikor az inkább színészként jegyzett Jason Bateman és a forgatókönyvíró Richard Price a széria ötletével kopogtatott a New York-i irodaajtón.
Mindig csábító, ha híres emberek magánéletébe kukucskálhatunk be. Még érdekesebb a dolog, ha ez a személy történetesen író, akit az emberiség egy része egy Woody Allen-poénból ismer. Igen, az illető Lev Tolsztoj, az Allen-frázis pedig a következő: "Részt vettem egy gyorsolvasó-tanfolyamon. A Háború és békét nem egészen 20 perc alatt olvastam el. Az oroszokról szól. " Biztató, hogy én viszont elmondhatom, láttam a filmet – igaz, két órán át tartott –, de jóval több van benne, mint csupán oroszok. Michael Hoffman Aztán mindennek vége (The Last Station) című, 2009-es filmjének története, amely Jay Parini regénye alapján íródott, az öreg Lev Tolsztoj utolsó földi időszakát meséli el. A helyszín főként Jasznaja Poljana, ahol az író a feleségével, Szofjával él, és veszekszik. Azért valahol megnyugtató, hogy az író-óriások házassága sem fenékig tejfel. A film nagy részében pontosan adagolják az alkotók a feszültséget, a humort és az érzelmeket, sajnos azonban még a vége főcím előtt kifullad a dolog.
Egyéb címek: Mindennek vége, Az utolsó állomás Nemzet: német, orosz, brit Stílus: életrajzi, történelmi, dráma Hossz: 112 perc Magyar mozibemutató: 2012. február 9. Ez a film a 6419. helyen áll a filmek toplistáján! (A Filmkatalógus látogatóinak osztályzatai alapján. ) Mi a véleményed erről a filmről? nem láttam szörnyű gyenge átlagos jó szenzációs Aztán mindennek vége figyelő Szeretnél e-mail értesítést kapni, ha az Aztán mindennek vége című filmet játssza valamelyik tévéadó, bemutatják a hazai mozik, vagy megjelenik DVD-n vagy Blu-ray lemezen? Igen Aztán mindennek vége trailer (filmelőzetes) Aztán mindennek vége - Díjak és jelölések 2010 - Oscar-jelölés - legjobb színésznő ( Helen Mirren) 2010 - Oscar-jelölés - legjobb férfi epizódszereplő ( Christopher Plummer) 2010 - Golden Globe-jelölés - legjobb drámai színésznő ( Helen Mirren) 2010 - Golden Globe-jelölés - legjobb férfi epizódszereplő ( Christopher Plummer) Aztán mindennek vége fórumok Vélemények Independence, 2016-07-16 11:12 6 hsz Kérdések téma megnyitása 0 hsz Keresem téma megnyitása 0 hsz
Tudom persze, csak legyintene, mondván, hogy hagyjuk, így alakult, pedig biztos vagyok benne, hogy fájt, hogy kihasználták. Sosem köszöntünk meg, hogy volt nekünk. A Magyar Televízió is, ahelyett, hogy adott volna önnek egy arany kulcsot a tévé épületéhez, szépen elküldte nyugdíjba. Öreg már, nem kell. Bezzeg akkor kellett, mikor olyan műsorvezetőt kerestek, aki elviszi a hátán a produkciót. Az utolsó két hónap a hospice házban kegyetlen volt. Azzal a tudattal feküdni, ülni néha sétálni egy kicsit, hogy hamarosan vége mindennek. Azzal a tudattal elaludni, hogy lesz e még holnap egyáltalán. Letaglózó. Élete végéig szenvedélye volt a zene. Fotó: Fortepan/Urbán Tamás Sosem köszöntük meg, hogy volt nekünk. De legalább ma már ott van, ahol jó önnek. Az édesanyjával, aki megint Paminak szólítja és tudom, hogy ott fent csodásan zongorázik naphosszat. Az ízületi gyulladásnak nyoma sincs, csak siker van, vidám dallamok és a végén zúgó vastaps. Az első sorban pedig ott ül az édesanyja. A tapsvihar alatt ön lopva ránéz, és az arcán látja azt a büszkeséget, ami csak egy édesanya arcán látható.
A 38 éves, német-török állampolgárságú Onur Kinavli fiatal futballisták felkészítésével foglalkozik, de rendszeresen szerepel a német baden-würtenbergi amatőr bajnokságban, pedig egyik szemére egyáltalán nem lát, a másikra is körülbelül tíz százalékkal. Kinavli egy súlyos betegségben szenved, de ha nem futballozhatna, már lehet, hogy meghalt volna - írja a Blikk. Szakadó esőben, a stuttgarti TV Nellingen műfüves pályáján készült éppen. Repkedett a labdák után, kivédte, aztán készült az újabb lövésre. A 38 éves Onur Kinavli éppen a hétvégi amatőr bajnoki meccsére készült. Így fogadta a svájci Blick riporterét, akinek csak annyit mondott zihálva: "A futball az életem". Onur Kinavli hihetetlen akaraterővel bír Forrás: Onur Kinavli/Instagram Csoda, hogy egyáltalán a pályán lehet, hiszen szinte teljesen vak. A bal szemére egyáltalán nem lát, a másikra is csak tíz százalékkal. Ha szemüveget, vagy kontaktlencsét kapna, akkor körülbelül 38 százalékra javulna a látása, de mindkettő nagyon zavarná a védésben.
Dráma Életrajzi Romantikus Filmmel kapcsolatos linkek Bármilyen probléma esetén (film vagy sorozat indítása, nem működő) használjátok a segítség menüpontot, vagy jelezzétek a hibát a kapcsolat menüpontban. Hibás link bejelentése Köszönjük a segítséged. Amennyiben hibás vagy törölt linket találtál itt tudod jelezni nekünk. Sorozatok esetében kérjük írd le az epizód számát, hogy miharabb javíthassuk. Hozzászólások Ha linkeket is publikálsz a közösség számára, kérünk csak olyan tartalommal tedd, ami nem ütközik jogszabályba.
Akinek hamvait a halála után a Damjanich utcai lakásában őrizte, mert képtelen volt elengedni. Mindent megadott volna azért, hogy csak egyszer újra mondja az ön becenevét. Pami, édes kisfiam… Műsorvezetőként 1971-ben. Egy apró kulisszatitokkal. Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán Sosem köszöntük meg önnek, hogy volt nekünk és sosem kértünk bocsánatot azért, hogy nagyon csúnya lett a vége. Nem nekünk kellene, de bocsánat, hogy a Magyar Televízió nyugdíjazta. Ön sem, mi sem hittük, hogy eljön ez az idő. Mi úgy gondoltuk, Antal Imre akkor is ott lesz a csipkés terítővel, vázával díszített tévében, amikor mi már öregek leszünk. És bocsásson meg azért is, hogy voltak akik idős korára kegyetlenül kihasználták önt. Álságos ivócimborák, érdekemberek, akiknek izgalmas volt, hogy az Antal Imrével ihatnak, de közben pénzt csaltak ki öntől vagy éppen kirabolták. Mert megtörtént az is, hogy bekéredzkedtek a lakásába, ön udvariasan fogadta a társaságot, aztán mindent vittek. Aranyat, porcelánt, hitet… Bocsásson meg annak is, aki a könyvének féltve őrzött kéziratát (igen, a Paminak) beadta egy árverésre.