Napi Ige és gondolat Isten Igéjének rövid, gyakorlati magyarázata naponta, kiegészülve egy bölcs gondolattal és egy imádsággal. 2018. július 15. "Egyik ember formálja a másikat. " (Péld 27:17) Ha emberi kapcsolatainkat – akár a házasságunkat, akár más kapcsolatainkat – végiggondoljuk, ritkán gondoljuk azt, hogy nekem kellene valamin változtatni, hogy én lehetnék türelmesebb, figyelmesebb a másikhoz. Általában a másikra mutogatunk, hogy ő ilyen, olyan, meg amolyan. Időnként nem árt tükörbe nézni, meg önmagunkba és megkérdezni, hogy tényleg érzik a mellettem élők, hogy szeretem őket? Miből látják ezt? Elég időt töltök velük? Kikapcsolom a tévét, ha beszélgetünk? Napi ige gondolat bant engemet. Nem a telefonomat nyomkodom, amikor egy számomra egyébként sokat jelentő ember beszél hozzám? Ha már az elvárásokról volt szó az előbb, akkor ez a téma minden kapcsolatunkra igaz, még a gyülekezeti életre is. Mint gyülekezeti tagok, milyen elvárásokkal a szívünkben élünk? Gyakori, hogy ott van bennünk az elvárás, hogy lehetne ez, az, meg amaz, és már soroljuk is.
Két nagyon különböző dolog. Éppen ezért tanítja a zsoltár: az a boldog ember, aki féli az Urat. Aki tudja tisztelettel szemlélni ügyét. Ezért a boldogság helyreállítása itt kezdődik: az Istenhez való viszonyon. Ezt nem lehet megkerülni. (Berencsi Balázs) Talán még annyit, hogy ha nincs akit tisztelni ebben a világban, akkor példaképünk sincsen. Ha nincsenek normák, amit követhetünk akkor parttalanok leszünk, és határok nélkül céltalanul, mindenen és mindenkin átgázolva éljük a mindennapjainkat. Ha nincs senki és semmi amit tiszteljünk, amihez mérjük magunkat, és amihez igazítsuk a lépteinket, végül elveszünk a világban. Rájövünk, hogy magunkra maradtunk milliárd ember között, és igazán senkihez sem állunk közel. Igék, Idézetek, Gondolatok. Rájövünk, hogy lassan minden amiben hittünk, amit értéknek gondoltunk lassan jelentőségét veszti, mert múlandó, mert változó. Egy állandó dolog van: a SZERETET TÖRVÉNYE! A szerető Isten törvénye, az ÉLET TÖRVÉNYE. Ez az erő, mely mindent teremtett, és mely alapvetően határozza meg a létünket, és amivel teljesé leszünk.
Ebben az állapotban szinte nem is kell kötelezővé tenni, megparancsolni az engedelmességet, mert önként, szívesen teszi azt Isten gyermekeként.... A zsoltáros sok örömöt talált az Úr parancsolataiban, és hozzáállása önkéntességen alapult. Református: Napi Ige és Gondolat. Szívesen, önként tett sok mindent az Úrért, s így lett boldogabb ember. Ezeket bejárni nem könnyed utakat jelent: keskeny úton, szoros kapun át vezet az ösvény, de a vége áldásos és igazi boldogság található ott. Csak féljük az Urat és legyünk neki önkéntesei a mindennapokban, akik szívesen cselekszik akaratát és képviselik Isten tiszteletét a világban. (Berencsi Balázs) Ettől kezdve pedig azok a gondolatok, melyek a Bibliában az Istentől való elfordulásról, és Isten haragjáról szólnak ránk nem vonatkoznak. Persze, mi hívő emberek is elbukunk, de tudjuk, hogy ha bűnbánó szívvel Isten elé visszük vétkeinket, és törekszünk a hitben járásra, Isten útjának megtalálására, akkor Isten szerint élve nem egy haragos gyűlölködő Istenkép alakul ki bennünk, hanem a szerető Atya képe, aki gyönyörködik bennünk, aki meggyógyít, meghallgat, felemel és megelégít.
Ahogyan a Biblia is mondja: "El sadaj" azaz több mint elég. Isten nem arra törekszik, hogy elégségesen megáldjon minket. Mit egy jó apa - atya többet akar adni nekünk annál ami csak elég. Minden téren! Boldog ember az, aki az URat féli, sok örömöt talál parancsolataiban. (Zsoltárok 112:1) Az istenfélelem szóban sokkal inkább mélységes tisztelet van. Amikor istenfélő emberekről beszélünk, akkor valójában olyan emberekre gondolunk, akik az élő Isten iránt mély hálával és tisztelettel éreznek és róla így beszélnek az emberek között. Napi ige gondolat szinonima. Életüket is ennek az iránta való tiszteletnek a fényében élik, minden áldott nap. Az istenfélelem tehát tisztelet, és talán éppen ezért nem érti a világ ezt a szót, mert maga a tisztelet kezd kiveszni az emberekből. Sem embert, de ugyanígy Istent sem tisztelik. Így nőnek fel gyermekek, telve tiszteletlenséggel a felnőtt társadalom felé, tanárok iránt, még kevésbé más felsőbbség iránt. De nem boldogok ettől a gyermekek, de a felnőtt társadalom sem. A ma embere arcán lévő groteszk vigyor nem a boldogság szelíd mosolya.
Kolozsvár, a kincses város számtalan felfedezésre ad lehetőséget nem csak az idetévedt turistáknak, hanem azoknak is, akik ennek a városnak a lakói. Hiszen a kommunizmus, majd az azt követő hosszú évek, amelyet csak Funar-korszakként említenek mindent megtett a város valós történelmének elrejtése érdekében. A LÉPTEN-NYOMON első kolozsvári epizódjában a Korzó Egyesület tagjaival teszünk egy városnéző sétát, ellátogatunk a Bánffy-palotába, a Wolphard–Kakas-házhoz, amely a város legjelentősebb reneszánsz műemléke. Kiderül, hogy hol nem lakott a Mátyás-meséből ismert gonosz kolozsvári bíró. Kolozsvári bíró tulajdonságai windows 10. Elárulunk néhány érdekességet a Farkas utcai református templomról. Majd egy igazi szecessziós sétában is részünk lesz. Iratkozzatok fel a csatornára, hogy ne maradjatok le a következő részekről: YouTube-feliratkozás Sziasztok! A nevem Márkus Éva, köszöntelek az oldalamon! Kevés olyan őrült van, aki szülés után vág bele egy utazós videoblogba, még kevesebb, aki három gyerekkel teszi ezt. Én ezen őrültek közé tartozom.
(Már nem az, úgyhogy valószínűleg nyugodtabban alszik a polgármester úr. ) És egy csomó más dologra is emlékezhetünk, nyilván, rém hosszú lenne őket felsorolni. A fenti esetekben hol is volt a szolidaritás? A megértés? A kolozsvári bíró - Déryné Program. A tolerancia? A multikulti? Következtetés helyett: a magam részéről értem, megértem és helyeslem a szolidaritás szimbolikus megjelenési formáit (is). Csak akkor figyeljünk már kicsit oda a mostanihoz képest nem rendkívüli, mindennapi helyzetekre is, ne csak… már elnézést, ne csak a seggünket rázzuk, a szánkat tépjük multikulturálisan. Legyünk is azok! Mert egyébként felmerül a gyanú, hogy a jelenlegi, valóban rettenetes rendkívüli helyzetben is csak a seggét rázza meg a száját tépi a kedves kolozsvári bíró. Szomorú szmájli.
A rendszerváltás után a debreceni kollégium aztán minden különösebb ellenállás nélkül visszakaphatta jogos tulajdonát, ma is ők igazgatják, illetve adják ki az üzlethelyiségeket. A New York szállóval sajnos más a helyzet, elvette az állam, és ahogy még nagyon sok magyar egyházi tulajdont, ezt az épületet is igyekeztek végleg román kézre játszani. 1994–95 táján az önkormányzat sebtében fillérekért privatizálta, így a debreceni reformátusok értelemszerűen nem kaphatták vissza. A kolozsvári bíró esete a rendkívüli ukrán zászlókkal és a „multikulti” mindennapokkal – Főtér. Az ingatlan azóta négy-öt tulajdonos kezén is megfordult, a legutóbbi éppen börtönben ül gazdasági bűncselekmény miatt.
– mordult rá a bíró. – Takarodj fát hordani! Mit tehetett a király? Egész nap hordta a fát. Három hasáb végébe belevéste a nevét: Mátyás! Mátyás! Mátyás! Este fáradtan, éhesen újra csak a bíró elé állt: – Bíró uram! Fizesse meg az egész napi fáradságomat! – Hij, azt a hitvány, agg eb anyádat! Te naplopó, te gazember! Vágjatok rá huszonötöt! – adta ki a parancsot a bíró. A hajdúk egy minuta alatt lekapták a tíz körméről őfelségét, s huszonöt botütést mértek rá. Kolozsvár: városnéző séta a Korzó Egyesülettel. Szorította a fogát Mátyás, és erősen megfogadta, hogy ezt még visszaadja a bírónak. Ahogy a deresről megszabadult, sietve sietett Budára. Hevítette a düh s a szégyen. Néhány hét elmúltával a király fényes kísérettel ismét Kolozsvárra látogatott. A bíró alázatosan hajlongott előtte. Így felséges királyom! Meg úgy, felséges királyom! Mátyás egy darabig tűrte, hogy nyájaskodjék, de a szeme villámokat szórt feléje: – Sok szép fája van, bíró úr! – mondta a király. – Honnan szerezte be kegyelmed? – Kedves jobbágyaim ajándéka – szerénykedett a bíró.
Természetesen itt is csak "az igazság" és Mátyás győzhet. Az előadást kifejezetten óvodások és alsó tagozatos kisdiákok számára alakítottuk 50 perces előadássá. Az előadás kedvezményes jegyára a Déryné Program hozzájárulásának köszönhető.
2022. március 06., vasárnap 16:44 Háború van, ha úgy tetszik, a szomszédban. A világ döbbenten áll az események előtt. Bombázás, tankok, halál, szenvedés. A lerohant Ukrajnából hullámokban érkeznek a menekültek. És ehhez mindenki megpróbál valahogy viszonyulni. Mindenki – polgárok, civil szervezetek, cégek, állami hatóságok – segít, ahol és ahogy tud. Van, aki odamegy az ukrán határhoz, beáll önkéntesnek valamelyik segélyszervezet zászlaja alá. Van, aki menekülteket fogad be a lakásába, panziójába stb. Van, aki pénzt utal, mások gyűjtéseket szerveznek. Ez helyes, így lehet emberségesen viszonyulni egy embertelen helyzethez. Tudjuk, a szimbólumok ereje nagy, ezért aztán elburjánzott a segítség/szolidarizálás másik formája is: ukrán nemzeti színekkel kivilágított épületek, szolidáris tüntetések és persze a közösségi hálózatokat ellepő profilképes, bejegyzéses, fotós-mémes kiállás. Ez is helyes, ha nem visszük túlzásba (lásd még: jóemberkedés). Ilyen körülmények között sokakat talán nem is lepett meg, hogy a minap Kolozsvár központjában ukrán zászlók jelentek meg.
Mennyire tetszett ez a műsor? Szavazz! Műsorfigyelő Műsorfigyelés bekapcsolása Figyelt filmek listája Figyelt személyek listája Beállítások Hogyan használható a műsorfigyelő? Filmgyűjtemény Megnézendő Kedvenc Legjobb Filmgyűjtemények megtekintése