Ian McEwan regénye alapján. 1962-ben Anglia, egy fiatal pár idilli romantikáját találja meg a sz.. uális szabadság és a társadalmi nyomás kérdéseivel, ami egy kínos és végzetes esküvő estére vezet. Értékelés: 44 szavazatból 1962 nyara. Visszaemlékezéseikből megismerjük, hogyan pecsételődött meg sorsuk azon a napon, a tengerparton... A film a kortárs brit irodalom egyik legnagyobb szerzője, Ian McEwen bestsellere alapján készült. Bemutató dátuma: 2019. február 14. Forgalmazó: Cinetel Kft. Stáblista: Korhatár: 12 McEwan regénye ezért igencsak fontos olvasmány: felhívja a figyelmet mindezekre. Persze nem szájbarágósan teszi, még kérdésfeltevésében sem direkt – inkább csak érzékelteti olvasójával, min lehet érdemes elmerengni, miről volna jó beszélgetni. A film – szerencsére – ugyanilyen hatással van a nézőre: nem véletlenül időzítették a magyar bemutatóját Valentin-napra. Az Az a nap a tengerparton szerelmes film valóban, csak nem a csöpögős, klisés, rózsaszín felhős-angyalkás kategóriából.
Videa És nagyon könnyű lenne megoldani a jól ismert szokással, tehát a kísértés is nagy lesz. Ha ezt legyőzöd, és tudatosan próbálsz más megoldást keresni a Te egyéni problémádra, akkor nyert ügyed van. Kíváncsi vagyok mit gondoltok ezekről a tapasztalatokról. Előre a 90 felé! Hello! El sem hiszem hogy itt vagyok, a 70. napon. Én nem hardmode-ban nyomom, mivel van párom, és rendszeres a szexuális életünk, de ezzel együtt életem egyik legnagyobb eredményének tartom:) Néhány tapasztalat, gondolat: Nekem most úgy sikerült eljutnom ide, hogy SEMMI kihívó, erotikus vagy még rosszabb digitális tartalmat nem néztem. P nyilván tabu volt, de ezzel együtt a VELVET, buzzfeed, chive, reddit, stb olyan linkjeire sem kattintottam, ami akár csak egy celebről készült lenge öltözetű képet rejtHET. Sőt, a legtöbb ilyen oldalt el is kerültem. Ez nagyon nehéz volt, de megérte. Biztosra akartam menni, és szerintem ez nagyon sokat számított. Ezzel együtt meggyőződésem, hogy nem is a meztelen női test az addikció tárgya, hanem a képernyőn keresztül történő nézés, és a folyamatos újdonság (novelty, ahogy itt már sokat jól ráéreztek).
Lali 2019. július 19., 20:13 Jó film. Nehéz és fájdalmas, de szép. A téma intimitásának (és a könyvhöz való hűség) okán a film lassan, óvatosan, részletgazdagon szövődik (ami persze lehet, hogy van, akinek unalmas). A film eleje még ezen belül is lassan indul, de ez engem egyáltalán nem zavart, nem vagyok egy kapkodós típus. :-) Ami a végét illeti, az meg nekem kissé kilóg az egész filmből. Nem tudom a könyvben ez hogyan van elintézve, de itt inkább zavart, semmint tisztázott volna valamit. A színészek nagyon jók. A képek, a zene is egészen kiváló. Nyugodtan mondhatjuk rá, hogy művészi film. Mindenképpen ajánlom a megnézését. Az, hogy mi miért történik úgy a filmben, ahogy, arról pedig jókat lehet beszélgetni egymással. *** Amit bemutat a film, arról még néhány szót érdemes szólni. Sok sebesültje van, volt és lesz mindig a szerelemnek, szexnek, különösen a kezdetekkor. Hiába az általában vett civilizációs fejlődés, a tudás felhalmozása, a szerelem és a szex területe ez alól kivétel, még napjainkban is.
Rólunk Szórakozz szabadon. Nézd meg kedvenc online filmed vagy sorozatod korlátok nélkül! Írd be a keresőbe kedvenc online filmed vagy válassz a kilistázott tartalmok közül! Az oldalon teljes filmek széles körű választékából választhatsz. A filmek online elérhetőek, így néhány kattintást követően máris nézheted az online filmeket.
Ugyanakkor ha lemész a film ritmusáig, akkor Az egészség ellenszere egészen sajátos lelkiállapotba tud ringatni, magyarán hatásmechanizmusa akár működhet is..... még ez sem mentség a soványka sztorira, amit komótosan, terjedelmesen és mégis óriási lukakkal kibélelve jár körbe. A revelációt kilométerekre lehet látni, és ugyan kellőképp perverz, ráadásul olyan alzsánereket és történeti fordulatokat idéz meg, melyek ritka vendégei a moziknak - főleg egy ilyen nagyszabású stúdiófilm részeként -, az lenne a minimum, hogy a nézők türelmét koherenciával hálálja meg. De nem, ezt a filmet Verbinski magának készítette, a stúdió pedig mementónak, hogy tessék, mi megpróbáltuk, most pedig váltsatok sok-sok jegyet az Alien: Covenant-re, ami - jé! - inkább hajaz egy Alien-filmre, mint a Prometheus folytatására, egy másik nagy filmes katasztrófára. Másvélemény: Az egészség ellenszere (2017) - Focker Blog. Elképesztően gyönyörű, a fősodorból messze kilógó rémmese, amely logikátlanságokkal teli, öncélú és kiszámítható történetvezetésének, bágyadt hőseinek és hervasztó ijesztgetéseinek hála nem fog túl sok rajongót szerezni magának.
Amit itt Lockhart figurájából ki lehet hozni, azt DeHaan ki is hozza – az már nem az ő sara, hogy a forgatókönyv írója legfeljebb felskicceli jellemrajzát vagy motivációit. Az egészség ellenszere tartalom free. Gonoszkodva hozzátehetnénk, hogy vonásai alapján a Leonardo DiCaprio hasonmásverseny hetedik helyezettje is lehetne, aminek révén már megint a Viharsziget et juttatja az eszünkbe. A szanatórium vezetőjét, Volmer főigazgatót alakító Jason Isaacs sem okoz csalódást, bár nincs is túl nehéz dolga: a higgadtságát szinte végig megőrző, egy szanatórium idős, leszedált lakói felé töretlen nyugalmat árasztó főorvos alakjának eljátszása hálás szerep, amelyhez a rezignáltságot halvány mosollyal palástoló arckifejezésnél nem is kell több, márpedig Isaacsnek a film nagy részében a szeme sem rebben. Végül ott van a titokzatos, fiatal lányt játszó, A nimfomániás második etapjából ismerős Mia Goth, aki viszont különösnek és egyedinek mondható vonásain kívül nem sokat tesz hozzá a színészi teljesítményekhez. Amennyiben az volt a feladata, hogy rezzenéstelen arccal, kvázi élőhalottként játssza végig a szerepét, ez esetben ötösre vizsgázott, mégsem ártott volna, ha legalább egy cseppnyi érzelem megjelenik rajta.
Gondolok itt pl. arra a jelenetre, ahol Hannah áll a várfalon, és az autóval távolodó Lockhart forgolódva figyeli az alakját. De említhetném Lockhart gőzkabinbéli eltévedését is, ami az állhatatos, már-már hipnotikus mankórecsegéssel parádésan kelti a feszültséget. Az egészség ellenszere. A finálébéli vérfertőző éjszakai "esküvő" lámpásokkal felsorakozó, fehér leplekbe öltözött ápolói is stílusos összképet alkottak. De kiemelhető Hannah balerinafigura-inspirálta tánca is, amelyet a német újhullámos rockbanda Spliff zenéjére produkál a kocsmában: itt már némi humor is befigyel, ami nagyon jót tesz a műnek. Sajnos azonban a film túl hosszú, túl sok unalmas pillanatot tartalmaz, és túl kevés igazi tartalom van a logikailag erősen támadható története mögött ahhoz, hogy végig lekösse a nézőjét. A horror sokszor parasztvakító ijesztgetésekben nyilvánul meg, amelyek esetében az "ez vajon hallucináció volt-e vagy sem? " kérdés csak az első egy-két alkalommal érdekes, utána már inkább fárasztó. Kifejezett gore-ról minimális mértékben beszélhetünk, csupán néhány összeszottyadt hulla, egy felvágott tehén, és egy szuperplánban keresztülfúrt fog teszi próbára majd a gyomrunkat.
Stáblista Rendező: Gore Verbinski Szereplők: Dane DeHaan (Lockhart) Mia Goth (Hannah) Jason Isaacs (Volmer) Ivo Nandi Lisa Banes (Hollis) Natalia Bobrich (Nővér) Harry Groener (Pembroke) Celia Imrie Magnus Krepper (Pieter) Carl Lumbly (Mr. Wilson) Susanne Wuest Írók: Justin Haythe Producerek: David Crockett Gore Verbinski Arnon Milchan Zeneszerző: Benjamin Wallfisch Operatőr: Bojan Bazelli Vágók: Pete Beaudreau Lance Pereira Nézd online A gomb átirányít a film forgalmazására jogosult szolgáltató honlapjára.
A szereplők egyébként is papírmaséba váltanak a végjátékra, a sztori is teljesen tipikussá válik, és bár az ígéret ott volt az első egy-két órában, hogy a lassan egy teljes évszázados Dr. Caligarihoz hasonló társadalomkritika születik, végül minden erre utaló felvetés az intézményt felégető lángok martalékává válik. Sajnos. A lényeg azonban, hogy egy érdekes, kicsit a hetvenes és nyolcvanas évek európai art horrorjaihoz hasonló film született (emellett néha olyan érzésem volt, mintha Tarsem Singh álomszerű képeit nézném), amit Gore Justin Haythe íróval együtt alkotott meg, ezzel kicsit felkavarva az állóvizet. Az egészség ellenszere tartalom reviews. Az összkép lehetne az év egyik legjobbja már most, februárban is, de a lezárás tönkreteszi az élményt (még logikátlanságokat is szül), pedig amúgy mindenki igyekszik komolyan teljesíteni. Dane DeHaan fantasztikus alakítást nyújt Lockhart bőrébe bújva, szinte már a fiatal Leonardo DiCaprio elevenedik meg a nézők előtt, miközben az intézmény igazgatójának szerepében Jason Isaacs brillírozik a tőle megszokott módon.
Teljesen logikus, eleve a szanatórium egy hegy tetejére épült. Szóval nem értem az ilyen véleményeket. Aztán néhány helyen kiemelték még hogy a múltba visszakanyarodó, a bárót és feleségét, meg a titkos kísérleteket kiemelő szál bugyuta. Nos, nem éppen. Csak nem lett megfelelően kihasználva. A helyszín - eldugott szanatórium a hegyekben ami régi romokra épült - szinte ordít egy kellően sötét, misztikus háttérszálért. A készítők be is lógatják, azonban egyáltalán nincs elmélyítve. Ez a film onnantól lett volna átlag feletti, ha Lockhart nekiáll a múltban kutakodni, nem pedig csiga lassúsággal mászkál fel-alá az épületben az eltűnt kollégáját keresve. Pedig mennyire jól indult a film. Gyönyörű felvételek, mesteri vágások és beállítások, és egy sötét titkokat ígérő szanatórium. És mindebből alig sikerült kihozni valamit. Lockhart a szobája sötétjében áll és bámul kifelé az éjszakába burkolózó kertbe, ahol észreveszi hogy egy alak hordágyon tol valamit - vagy valakit? - egy ráccsal lezárt részlegre.