Szepmuveszeti múzeum rubens Barrichello Van dyck Auschwitz múzeum Szépművészeti Múzeum Arculatelemzés by Petschner Anna on Prezi Next Tavaly a munka ünnepén, … A Börzsönyi Kéktúra (BKT) 2. szakasz távját Bernecebaráti és Nagybörzsöny között az elmúlt hétvégén sikerült bejárnom, méghozzá verőfényes napsütésben. Már egy héttel korábban is szerettem… Évek óta visszatérő programunk Az Év Természetfotósa kiállítás a Magyar Természettudományi Múzeumban, így a 2019. évi kiállítást sem hagytuk ki. A kiállítás 2019. november 6-tól… Múlt vasárnap újra egy kék túrán jártam amikor is megkezdtem a Börzsönyi Kéktúra teljesítését a BKT 1. szakasz Diósjenő és Bernecebaráti közötti részével. Bár csak… Az év utolsó munkában töltött hetében munkatársaimmal meglátogattuk a Rubens és kora kiállítást a Szépművészeti Múzeumban. Ahogyan várakoztunk a kapunyitásra, úgy tűnt mások is a… Mit jelent a (z) PSC? PSC a következőt jelöli Csendes-óceáni lazac Bizottság. Ha nem angol nyelvű változatát látogatják, és a (z) Csendes-óceáni lazac Bizottság angol nyelvű változatát szeretné látni, kérjük, görgessen le az aljára, és a Csendes-óceáni lazac Bizottság jelentését angol nyelven fogja látni.
A tárlaton helyet kap Van Dyck alkotása, Stuart Mária Henrietta hercegnő esküvői portréja, amelyet a múlt év végén vásárolt meg a Szépművészeti Múzeum. A látogatók egy kortárs művel is találkozhatnak a bemutatón: a múzeum Kicsiny Balázst, a nemzetközileg elismert magyar képzőművészt kérte fel, hogy készítsen egy helyspecifikus, a kiállításhoz szervesen illeszkedő műalkotást, amely kortárs szemszögből reflektál egy 17. századi témára. A Szépművészeti Múzeum nagyszabású tárlataihoz hasonlóan, ehhez a kiállításhoz is neves külföldi és hazai művészettörténészek közreműködésével készült a gazdagon illusztrált, két nyelven – magyarul és angolul – megjelenő katalógus, amelyben tanulmányokat és katalógustételeket olvashat az érdeklődő.
Nem volt ez másképp Rubens esetében sem. Kiemelkedően tehetséges tanítványa Anthonis van Dyck, aki mesteréhez hasonlóan nagy karriert futott be: a már említett angol király, I. Károly udvari festője lett. Van Dyck: Szent Jeromos Nemcsak a fent említett Lerma herceg érkezett el hozzánk a Szépművészeti Múzeumba, hanem egy sereg más kép is. A Rubens, Van Dyck és a flamand festészet fénykora című tárlatra csaknem 120 művet hoztak el mintegy negyven nagy közgyűjteményből, többek között a párizsi Louvre-ból, a szentpétervári Ermitázsból, a madridi Pradóból, a washingtoni és a londoni National Galleryből. A nagyszabású budapesti kiállítás folytatása annak a sorozatnak, amely 2005-ben kezdődött a spanyol festészet több évszázadon átívelő tárlatával. A múzeum felújítási munkálatainak kezdete előtti utolsó kiállítás pedig a holland arany évszázad páratlan festészeti alkotásait vonultatta fel, köztük Rembrandt, Vermeer és Frans Hals műveit. Peter Paul Rubens élettörténete igen érdekes, olvassunk csak bele egy kicsit: 1577-ben született Siegenben, Vesztfáliában, a nassaui grófságban.
A most nyíló kiállítás alapjául a Szépművészeti Múzeum gazdag flamand anyaga – a festmények mellett számos grafikai alkotás – szolgál. L egjelentősebb együttműködő partnerünk a bécsi Liechtenstein hercegi gyűjtemény, amely tizennyolc kiemelkedő remekművel járul hozzá a tárlathoz. Ezek között szerepel Rubens nagyszabású Decius Mus- sorozatának egyik darabja (A jóslat kinyilatkoztatása), amely mellett a festmény alapján arany- és ezüstszálakkal szőtt különleges kárpitot (Madrid, Palacio Real) is kiállítja a múzeum: a két alkotásnak ez az első közös bemutatója. A kiállítás legfőbb célkitűzése a saját és a kölcsönzött művek révén bemutatni Peter Paul Rubens művészetének kiemelkedő kvalitását és az egész korszakra gyakorolt meghatározó, rendkívül erős hatását, valamint az ebből és emellett kibontakozott sokrétű, stilárisan és tematikailag egyaránt gazdag 17. század flamand festészetet. Fontos szempont az is, hogy a budapesti tárlat ráirányítsa a figyelmet a két régió – Dél-Németalföld és Magyarország – gazdag múltra visszatekintő kulturális kapcsolataira, mely folyamatok egyik kulcsfigurája Lipót Vilmos főherceg volt.
De ugyanezt írhatnám Decius Mus konzul képeinél is. Általában nem tárlatvezetéssel járunk Judittal múzeumba, de ezt a kiállítást ő is vezetővel járta be és hasonló élményekkel jött haza. Szóval aki tárlatvezetővel indul el a Szépművészeti Múzeumban, annak hasonlóan felkészült tárlatvezetőhöz lesz szerencséje, mint nekünk volt munkatársaimmal. Nyilván a rendelkezésre álló idő alatt nem volt lehetőség minden képet részletekbe menően megnézni, viszont élményekkel gazdagodva kezdődött az utolsó munkanapok egyike. Az időszaki kiállításokon nem lehet fényképezni, azonban a Román Csarnokban készített néhány képem a galériában vagy ide kattintva elérhető.
A kiállítás elkalauzolja a nézőt a 17. századi Dél-Németalföld jelentős központjaiba, megismerteti a terület uralkodóival és kiemelkedő művészegyéniségeivel, bemutatja a flamand festők sokrétű itáliai kapcsolatait, azt, hogy hogy milyen fontos szerepet játszottak mind Rubens, mind Van Dyck pályafutásában az Itáliában töltött évek. A tárlaton láthatunk bibliai és mitológiai témájú kompozíciókat és az ellenreformáció szellemi hatását mutató alkotásokat. Igazi kuriózummal is találkozhatnak a látogatók a kiállításon: az úgynevezett Arany Decius-kárpitsorozat egy darabja és a hozzá kartonként szolgáló festményegyüttes is a Szépművészeti Múzeumban vendégeskedik, így a látogatók megismerhetik a Rubens által megújított kárpitművészetet és magát az alkotás folyamatát is, az olajvázlattól a kárpit leszövéséig. Külön szekcióban szerepelnek a flamand festészet fénykorának csendéletei és tájképei, valamint a kor portréművészetének kiemelkedő alkotásai, mint például Van Dyck műve, Stuart Mária hercegnő esküvői portréja, amelyet a múlt év végén vásárolt meg egy nemzetközi aukción a Szépművészeti Múzeum.
A 96 éves zeneszerző első operaművének alapja Samuel Beckett A játszma vége című 1957-es darabja, amelyet az ír szerző franciául írt, és először Párizsban vittek színre 1957-ben. A Kossuth-díjas zeneszerző a milánói bemutató kapcsán korábban elmondta, hogy 1957-ben, néhány hónappal a premier után látta Beckett darabját Párizsban, és a színmű életre szóló hatással volt rá. A magyarul Végjáték címen is ismert A játszma vége az abszurd színház egyik kulcsműve, amelyben Beckett a halál órájában széthulló emberi személyiség pusztulását ábrázolta a sakkjátszma utolsó lépéseiként. A zeneszerző az abszurd drámájából egy kétórás művet komponált, az eredeti mű kulcsepizódjainak felhasználásával, a teljes darabnak több mint felét használva fel, s prológust is írt hozzá. A miniatúrák mesterének tartott Kurtág Györgynek ez a leghosszabb alkotása. Az operát Párizsban ugyanabban a verzióban mutatták be, mint Milánóban, az előadást a francia–libanoni Pierre Audi rendezte, díszlet- és jelmeztervezője az osztrák Christof Hetzer.
A párizsi operaház zenekarát Markus Stenz német karmester vezényli. A négy énekes szerepben is az eredeti szereposztás, Frode Olsen (Hamm), Leigh Melrose (Clov), Hilary Summers (Nell) és Leonardo Cortellazzi (Nagg) lép színpadra, akiknek a "teljesítménye nem gyengült Milánó óta" a Le Monde szerint. Kurtág György az operán Alexander Pereira felkérésére kezdett dolgozni 2010 körül, amikor Pereira még a Salzburgi Ünnepi Játékok intendánsa volt és később a milanói Scala intendánsa lett. Az 1999 és 2015 között Franciaországban élő zeneszerző a művet Budapestre hazaköltözve, 2017-ben fejezte be. A címlapfotó illusztráció: Budapest, 2016. február 19. Kurtág György kétszeres Kossuth-díjas zeneszerző, zongoraművész a 90. születésnapján a budapesti Zeneakadémián a tiszteletére rendezett hangverseny előtt, 2016. február 19-én. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd.
A fantáziasakkot is űzte a párizsi kávézóasztaloknál. Marcel Duchamp-tól viszont, ahogy annyian mások akkoriban, kikapott az 1940-es évek elején. Botrány a metróalagútban A Fin de partie 1957-es ősbemutatója óta eltelt évtizedekben a darabot rengetegszer színpadra állították, köztük több ízben maga a szerző, aki bár apróbb változtatásokat több helyütt engedélyezett, és ő maga is eszközölt módosításokat, bizonyos kérdésekben rendkívül mereven ragaszkodott az elképzeléseihez. 1984-ben JoAnne Akalaitis rendezte meg a színdarabot az American Repertory Theaterben, ám Beckett kifejezett kikötése ellenére a cselekményt egy metróalagútba helyezte át. A szerzői instrukció figyelmen kívül hagyása óriási színházi és sajtóbotrányt kavart. A vita eredményeképp végül egy nyilatkozat került a műsorfüzetbe, amelyben Beckett kifejti, hogy A játszma vége minden olyan színpadra állítása elfogadhatatlan számára, amely ignorálja a szerzői utasításokat. A színdarabjához egy üres szobára van szükség, két kicsi ablakkal, és az American Repertory Theater produkciója véleménye szerint így csupán paródiája lehet az eredeti műnek.
A kellemetlenségek elkerülése érdekében javasoljuk, hogy előadásainkra, koncertjeinkre a jövőben is a weboldalon keresztül, valamint az Interticket () országos hálózatában vagy a jegypénztárainkban váltsa meg jegyét.