És nem is tesz jót így neki indulni a dolognak, hiszen alapból egy kisebb stresszhelyzetbe kerülünk szerintem, nem érdemes még stuffolni is magunkat, és előidézni egy jó kis pánikrohamot. Én mindig azt szoktam csinálni, hogy felszálláskor rágózom, hogy a kellemetlen füldugulást elkerüljem, az út alatt pedig lefoglalom magam valamivel. Vagy olvasni szoktam vagy ugye filmet nézni, de a felhők között a gondolataimban is könnyedén el tudok merülni igazából. Mitől függ a bluetooth fülhallgató ár? - Barokko. De végső megoldásnak ott van még a kényszeralvás is, annak, aki nagyon félős. Na meg, egy kis bátorító ital sem árthat meg, persze csak mértékkel, ugye. De nem érdemes túlzottan félni: a személyzet kedves és felkészült, a gépek szigorú ellenőrzéseken esnek át. És inkább arra kell gondolni az út alatt, hogy egy olyan helyen fog letenni minket a gép, ahová mindig is vágytunk és enélkül nem láthatnánk a világ többi részét.
Elég furcsán állok a repüléshez: egyfelől fantasztikus dolognak tartom több szempontból is. Egyfelől ugye így órák alatt el tudunk jutni egyik országból a másikba, másfelől pedig ugye maga a technológia is lenyűgöző, hogy eljutottunk idáig. Ugyanakkor borzasztóan félek is a repüléstől. Szerintem ez azért lehet, mert az átlagember nem utazik túl sokat, nem száll túl gyakran repülőre, így nincs is ezzel annyi tapasztalata, mint mondjuk a hosszabb autóutakkal. Mert egyébként, szerintem mindenki tudja, hogy statisztikailag sokkal kisebb az esélye annak, hogy a repülő, amin éppen utazunk, lezuhanjon, mint annak, hogy autóbalesetet szenvedünk. Mégis sokkal jobban tartunk tőle. Hamarosan én is elutazom, amit csak több órás repülőúttal tudok megtenni. De felkészültem teljesen. Sőt, már korábban is. Olvastam egy érdekes cikket, hogy mire érdemes figyelni, és mik azok a tényezők, amik segíthetnek túlélni egy esetleges zuhanást. És nem, mielőtt azt gondolnád, ez nem paranoia, mert más jóval az utazás leszervezése előtt is tisztában voltam ezekkel az információkkal.
Őszi versek ovisoknak – Itt megtalálod! Sarkady Sándor: Kár, kár, kár Kár, kár, kár Elszökött a nyár. Hideg őszi verőfényben Száll az ökörnyál. Kár, kár, kár, Vad szél trombitál, Lombja fosztott jegenyére Borzas varjú száll. — Veres Csilla: Vadlúd vágta fellegek Vadlúd vágta fellegek, őszi ködös reggelek, falevelek ropognak, hűvös szelek forognak, eső szitál, hull a dér, nemsokára itt a tél. Őszi versek ovisoknak – Itt megtalálod! – Ingyenes nyereményjátékok, lottószámok, vetélkedők egy helyen. Weöres Sándor: Őszi erdő Kopaszok a fák, a bokrok Erdő, erdő, hol a lombod? Kopasz erdő kopasz fája Szomorúan felel rája: -Nemsokára itt a tél, Lombomat viszi a szél.
Nem! ezt ráfogni nem merem! Jónás néz s hallgat, - mert szavakban Törjön ki a pallérozatlan! Őtet ha éri valami, Elnyeli, és szivének bánatát Egy súlyos versben adja ki. S megtérne, amint jött, lakába, De a szomszéd átráncigálja, Hol gúnyos tréfát űz vele, S olyan polyhost taszít markába, hogy Ha megeszi, elvesz bele. De hah! Dorkó itt...! mily szerencse! És mily csapás: mert már menyecske...! A polyhos búsan földre hull... S akképen földre hull Jónás deák, Reménye sóskafáirul. Ott áll, és áll, mint a feszűlet, Nem tudva, merre hozzád, tűled? S ott állna még most is talán, Ha egy ösmert hang érző kebelét Meg nem marná, mint a csalán: Ugy kell! most se szüret, se lakzi! Nem akart nékem szót fogadni: A penna tette meg magát! Őszi, szüreti versek és mondókák. Ki látta: mindig irni - irni - - Élni is kell, Jónás deák! Mondókák: Október ber, ber, ber, fázik benne az ember. Szőlőt csipked a dere, édes legyen szüretre. Kemény dió, mogyoró, kis mókusnak ez való. Odújába elrakja, Télen elropogtatja. Sötétben is fúj a szél, hosszú lába földig ér.
Hát az ó-bor, hadd lássuk, hogy jó-é? " Felelt Nóé: "Iszom reggel óta: Gyere pajtás, van még a hordóba! " Eljött a szüret. Itt van. Jó pohár mustot ittam. Lepényt is ettem, édest, igazi túrós bélest… Megiszom én a bort, mert szeretem, De néha megy belém nagy nehezen; Azonban rajtam nem fog ki soha, Minden dolognak van oka-foka. "A kancsó zsarnokszív" - azt gondolom - "Ki kell belőle a vért ontanom! " S e gondolatra kancsóm kiürűl, Készítették bár feneketlenűl. Egyik kezemben a fegyverem, A másikat sem hevertetem, Jobbkezemben tartom kardomat, Balkezembe veszek poharat. Aki mostan nem tart énvelem, Verje meg azt az én istenem, Vigyék el a körmös angyalok… A hazáért iszom, igyatok! Igyunk jóbarátim, mostanság, Bor a megtestesült bátorság, Pedig nekünk ez kell, nem egyéb, Öntsük hát magunkba hevenyén. Ki tudja, hogy mit hoz a holnap? Sündisznó versek ovisoknak – Itt találod a verseket! - Neked ajánljuk!. Mire virad, tán már dobolnak, Akkor aztán ki a csatára Édes magyar hazánk javára! Koszorús a haza homloka, Szabadságból fontuk azt oda, Ott is marad örök-mindétig, Azt ugyan le róla nem tépik.
Egyszer volt csak rabnép a magyar, Többé lenni nem fog, nem akar, Most már meg van vetve a lába, S az úristen sem hajt igába. Szabadságunk, aki hozzád nyúl, Elbucsúzhatik a világtul, Szivében vér s élet nem marad, Kiürítjük, mint e poharat! Pest, 1848. március Hegyen a köd fehér-kéken Napsugár csókjába vész, Diófán, a hegy tövében, Víg madárka fütyörész. Csak visszhang a víg madárdal, Nincs virág, a lomb lehull; De bár minden hervad, elhal, Szüret zajlik, kedv virul. Vajha őszén napjainknak, Midőn talló, száraz ág, Mit legtöbbször hátra hagynak, Szerelem és ifjuság: Hangzanék egy-egy víg ének, Sütne nyájas napsugár, S termésén a kedv tövének Megcsendűlne a pohár! Szüret-e ez vagy talán tor? Hallgatunk, pedig fogy a bor, És sohajtunk, mint körültünk A süvöltő őszi szél; Jól illik, hogy ide űltünk, Hull reánk a falevél. Hajdanában nem így volt ez, Hűn megmondja, bárkit kérdezz: Pezsgett a szív, szólott a hegy, Milyen vígan, mily nagyot! A hegy hallgat, a szív szenved, A lőpor meg elfogyott.
Szüretre hívlak! fogd fel a csuport, fogd fel a mustot, mely a kádba forr!
Lányok: Minden kopasznak jut hajnövesztő, Minden ravasznak egy nyírfavessző. Minden leánynak füstös kemence, Minden legénynek tág-öblű pince. Minden leánynak szép rózsa, szegfű, Minden legénynek hátára seprű. Pihen a prés. Mustszag bódít. Zenél a csönd, hallgatom. Szőlőszem és részeg darázs hempereg az udvaron. Tompa Mihály: Víg Szüret Jónás deák a kék kabátban Derék ember volt általában; Csak egy betegsége vala Jónás deáknak: a poétaság, Ami pedig nagy nyavalya! De hát ki menjen sorsa ellen?! Ő írt, - írt mindig mérgesebben, Sokat, sokfélét, - de kivált Két tárgy feküdte meg gyomrát nagyon: Szerelmi és bordalt csinált. S e megszakító munka tárgya: A szomszéd csinos Dorka lánya, S Jónás tulajdon szőleje; Ah! ő sem kedvesét, sem szőlejét Nem látta már esztendeje! Mert küszöbét sem lépte által; Mi köze a hitvány világgal? Ő szellemekkel társalog... Igaz, ha négy lovas kocsin mehetsz: Minek járnál, Jónás, gyalog!? Szobája özvegyes, diákos, Reggel setét, délben homályos, S éjjel felette szomorú; Itt költ Jónás, itt nő feje felett Szép zöld penészből koszorú.
Sündisznó versek ovisoknak – Itt találod a verseket! Csukás István: Sünmese Tüskéshátú sün barátom, Merre jártál, mondd, a nyáron? Itt az ősz, a lomb lehullt már, Most látlak, hogy előbújtál. Körmöd kopog, eliramlasz, Vigyázz, itt a tél, te mamlasz! De a sün nem jön zavarba, Belebújik az avarba. Fésűs Éva: Sündisznócska Tegnap korán esteledett Sündisznócska ágyat vetett. Ágyat vetett az avarba Kicsinyeit betakarta. Fújhat a szél szakadatlan Melenget a puha paplan. Jó puha a földi fészek Aludjatok kis tüskések! Weil-Jákob Márta: Süni Samu fázik Süni Samu az erdőben Erre-arra tekereg, Kicsi lába az avarban Egyre jobban megremeg. Csepereg az őszi eső Fújdogál a hideg szél, Süni Samu házat keres – Jó lesz ez a falevél! Rakja egymás tetejére, Sárgát, barnát, vöröset. Behúzza az orrocskáját, S a levél alatt szendereg. Aranyosi Ervin: Őszi süni Őszi süni vagyok, az avarban járok, élelmet keresek, – mikor, mit találok. Apró gyümölcsöket, néha egy-egy almát, ezzel építem fel raktáram tartalmát.